Rosenmann Péter

Párhuzamos világok - Egy művésztelep a József utcában

2010-11-27T11:12:00.014+01:00

Prelude

Évekig jártam oda. A nagyszüleimhez. Egy házba a Józsefvárosban, ahová a felszámolásra ítéltetett, egészségtelenné vált Mihálkovics utcai kis házakból költöztették őket. Nem szerettem ezt a környéket, annyira más volt, mint ahol felnőttem, annyira más volt, mint amit megszoktam. És nem szerettem, mert itt kellett megélnem a nagyszüleim búcsúját az életüktől, de előbb harcukat a betegségekkel, a bezártságra ítéltséggel.

Még gimnazista voltam, amikor heti rendszerességgel, többnyire tanítás után, szombatonként meglátogattam őket. Akkor, a hetvenes évek végén még szombatonként is volt tanítás. És igen, látogattam őket, mert ezek a látogatások egyre inkább hasonlítottak egy kórházi látogatáshoz. Az idő és a makacs harc a felejtésért sok képet kitörölt már a fejemből, de nagyapám képét, aki mindig ott ült az ablaknál, bottal a kezében várva legkisebb unokáját, nem. Ahogy az ablakkeretnek támasztott zsebrádió képét sem, ami szinte az egyetlen kapcsolatuk volt a világgal. Azt reparálgattam, cserélgettem benne az elemeket, közben meg tudtam, hogy ez is csak pótcselekvés, mert igazán nem tudok segíteni, az időt én sem tudom megállítani, legfeljebb a várakozást az elkerülhetetlenre tudom késleltetni.

Szinte egyszerre mentek el, egy évben, ahogy az öregek szoktak. Azóta nem jártam arra, egészen addig, amíg Ráday Mihály városvédő műsorában láttam egy riportot egy házról, ami a nagyszüleimé mellett volt. Láttam egy egészen másik világot, egy idillit, ami valami felfoghatatlan csoda ott a Józsefvárosban. Láttam egy művésztelepet, egy kertet, és érdekelni kezdett a története.

A művésztelep

A ház a József utca 37 alatti ház száz évesnél is idősebb. Néhai tulajdonosa Seenger Béla építész nagyvállalkozó volt, aki a ház udvarán kőfaragó üzemet üzemeltetett. Kis vasúti kocsik szállították műhelyről műhelyre a köveket, a sínrendszer nyomai még ma is felfedezhetőek a hosszú udvaron, aminek másik bejárata a Tavaszmező utca 6-ban nyílik.

Amikor Dr. Kauser Lipót a pécsi jogakadémia egykori dékánja feleségül vette Seenger Béla lányát, akkor a számára feleslegessé vált kőfaragó részleg udvari épületeit - amik nagy része istálló, a kisvasutat húzó lovak istállója volt – műteremként adta ki művészeknek.

Az első bérlő Maróti Géza volt, aki számos hazai és külföldi épület szoborplasztikáját készítette, és aki évekig együtt dolgozott itt Roth Miksával, majd később egyik tanítványával Gádor Istvánnal.

De itt dolgozott Maróti műtermében Kós Károly is, egészen addig, amíg saját tervező irodát nem alapított.

A művészek nemcsak dolgoztak itt, hanem a szomszédos Baross kávéházban élték az életük egy részét. Ebbe a kávéházba tért be gyakran Mikszáth Kálmán is, és itt javítgatta a Kritika c. folyóirat kefelenyomatát Kárpáti Aurél, és Halasi Andor. Az asztalra meg itt rajzolgatott Gulácsy Lajos festőművész.

A műtermek egyik leghíresebb lakója Ferenczy Béni volt, akit 1948-ban az Esztergomi Művésztelep vezetésére kértek fel, de akit aztán a politikai változások a még a főiskoláról is száműztek, és volt tanítványa, Martsa István révén került a József utcába. Itt alkotott még azután is, hogy 1956-ban, nem sokkal a forradalom kitörése után, jobb oldalára teljesen lebénult, se beszélni, se járni nem tudott. De később embertelen erőfeszítések árán, megtanult bal kezével is alkotni.

Rengetegen megfordultak még itt munkáik egy részét örökül hagyva a kertnek, a műtermeknek.

1984-ben a 90 éves André Kertész is ellátogatott ide, sok fotóján megörökítve a művésztelep kertjének szobrait, hangulatát, azt a hangulatot, ami sokakat idevonzott. Költőket ( József Attila, Berda József ), filmrendezőket ( Kollányi Ágoston ), régészeket ( Zolnay László ), de zenészeket, papokat és kétkezi munkásokat is.

Aztán az évek múlásával lassan kiürült a telep. Amikor én ellátogattam oda, már csak M. Szűcs Ilona festőművész élt ott, aki idős kora ellenére is igyekezett megőrizni valamit a hely hangulatából. Könyvei, amiket a József utca 37. történetéről írt, kordokumentumok, egy lassan letűnt kor dokumentumai, egy helyé, ahol jó volt élni, alkotni.

Ilona néni ez év áprilisában meghalt, a kertet, a műtermeket már fenyegetően veszik körül a „tömbrehabilitáció” szörnyszülöttei. Lassan eltűnik Budapest egyik rejtett kincse, és talán már nem lesz senki, aki megmentse.

Don McCullin

2007-12-25T13:28:00.000+01:00

"...a fényképezés valami olyan, ami nem a tulajdonod. Csupán kölcsönzöd az istenektől. Így tehát mindig csak próbálkozol. Az pedig mindenkor megzsarol. A fotográfia a zsarolás egyetlen formája, amibe képes vagyok belenyugodni."
Don McCullin

Bangladesh, 1971

A ma élő és alkotó fotóművészek közül kettőt tartok igazán nagynak: a brazil Sebastiáo Salgadót, és az angol Don McCullint. Fotóinak nagy része haditudósítás; háborúk, polgárháborúk, menekülttáborok. McCullin 1964 és 1982 között fényképezett Cipruson, Libanonban, Vietnamban, Kongóban, Indiában, Kínában, Pápua Új-Guineában, megörökítette a nyomorgó bangladesi, a kambodzsai és biafrai polgárháború eseményeit. Annak, aki nem tudja: Biafra, Nigéria egyik szövetségi állama 1967-ben egy bizonyos Ojukwu ezredes vezetésével megpróbált függetlenné válni. A harcok három évig folytak, különös kegyetlenséggel. A legmegrázóbb felvételek itt készültek, menekültekről, nyomorékká lőtt katonákról, haldokló gyerekekről. McCullin elkötelezett fotós - a vesztes szép - és nem a fehér ember háborúit fotózza. A képeken szereplőknek sötéten fénylik a bőre, mint a grafit - még azoknak a képeknek is ilyen a tónusa, amelyeken egyetlen élőlény sem látható. Vietnam kivétel, itt amerikai katonák harcolnak Hűé városáért az Illatos-folyó mentén. Civilekkel és foglyokkal kegyetlenkednek, halottakat fosztanak ki, állig felfegyverkezve, vigyorogva pózolnak a kamera előtt. Igazi barbárok. De amint tűznek, újra emberivé válik az arcuk. Az egyik képen egy légnyomást kapott tengerészgyalogos ül felhúzott vállakkal, a semmibe meredve. A háborúban, a szenvedésben is megtalálható a szépség - ezek a képek borzalmasak és gyönyörűek. Egy másik fotón halálra fáradt biafrai tiszt beszél előtte fekvő, halott katonájához, kezével kétségbeesetten gesztikulál. A szenvedés, a fájdalom, a gyász néha hihetetlenül méltóságteljessé teszi az embereket. McCullin is megszenvedett a képeiért, többször megsebesült, Ugandában bebörtönözték, Bejrútban pedig egy, a gyásztól megőrült asszony, miután kiirtotta a családja életben maradt tagjait, rátámadt és megsebesítette. Ma már nem fotózik több háborút, népirtást, éhínséget, elege lett. Valami bekattant.

Early Shift, Steelworks, Hartlepool, 1963

Először visszatért ahhoz a témához, amivel annak idején befutott, az angliai szegénynegyedekhez. Itt nőtt fel, dickensi arcok közt. Indiába még néha elutazik, hogy portrékat készítsen egyszerű emberekről, de ma már szinte kizárólag tájképeket és csendéletet fényképez, legtöbbször úgy, hogy el se hagyja a házat, csak kinyitja az ablakot. A díjakat, amiket nyert, a kitüntetéseit egy fészerben tartja, szégyelli őket.

Donald McCullin fekete világától nem lehet szabadulni. Fényképei szinte elviselhetetlen mélységekig kavarják föl az érzékenyebb nézőt.

Biafra, 1970
Albínó kisfiú, akit a halál kapujában éhezve
még sorstársai is kigúnyoltak bőrszíne miatt

Az emberi szenvedés, kiszolgáltatottság, elesettség McCullin képein más dimenziókba helyeződik, mint a többi, akár tehetséges és ügyes haditudósítók, riportfotósok fényképein. Ezek a képek a saját életünk elkerülhetetlen végességére figyelmeztetnek minket, arra, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetjük azokat, akik fontosak számunkra, elveszíthetjük viszonylagos békénket és jólétünket, elveszíthetünk mindent, amiért érdemes egyáltalán élnünk. Szembe kell néznünk saját kicsiségünkkel, és a világ néha már legyőzöttnek hitt, fenyegető rémeivel. Semmit nem oldottunk meg, a történelem vége nagyon messze van. McCullin olyan mély humánummal és művészi erővel örökítette meg a szenvedőket, hogy legyenek bár bangladesi menekülők vagy biafrai éhezők, olyan közel kerülnek hozzánk, mint saját testvéreink, szerelmünk, gyermekeink. A biafrai táborban halálukra váró gyermekek tekintete a zsigereinkbe hatol. Ezek a mi gyerekeink, ez a mi szenvedésünk!
Égbekiáltó annak a bangladesi fiatal férjnek a sorsa is, aki haldokló feleségét cipeli a borzalmas, fekete sártengerben a kórház felé. A férj nyaka köré fonódó, egyre erőtlenebb szép női kar, a leomló sötét hajzuhatag, a festői redőkbe tekert ruha gyönyörűsége szinte elviselhetetlenné teszik a látványt. A nő kiforduló szeme fehérje majdnem a kép középpontjában magához vonzza a látványtól örökké menekülni akaró tekintetünket. A háttérben a háncsból font kordénak a képen ferdén átfutó vonala nyugtalanítóan billenti ki egyensúlyából ezt az amúgy is felborult világot. Hátul még egy elmosódott szemlélő, úgy tűnik, egy elcsigázott gyermek sötét alakját borító fehér ruha a szerencsétlen asszonyt takaró lepel világos motívumára rímel. A sártenger vibrálóan hullámzó sötétek és világosok sokasága, ahogyan az egész fotón felkavaróan hullámzanak át a sötétek és világosok.

India, 1971

A fotográfia nem művészet, eszköz. Sok mindenre jó. Donald McCullin haditudósításai és társadalomrajzai - az utóbbiakat jórészt saját hazájának, Nagy-Britanniának komorabb tájain készítette - századunk kellemetlen és letagadhatatlan dokumentumai. De a fotográfia, ha ritkán is, művészetté lehet. Ahogyan McCullin dokumentumai, amelyeket a külvilágról vagy saját, sokat gyötört lelkéről exponált a fényérzékeny anyagra - tájképek és csendéletek formájában -, művészetté lényegültek. A Londonderry utcáin rohamozó brit katonák és a tőlük megrémült ír háziasszonyok képe valósággal a reneszánsz freskók nyelvén szól a mindennapok emberének nyomorult kiszolgáltatottságáról. Ahogyan: a Piéta minden anya fájdalmának metaforája, úgy válnak Donald McCullin valamely nagyon is konkrét helyszínen és időben készült fotói egy sokat szenvedett férfinak a művészet egyetemes nyelvén elbeszélt mondandójává. McCullint a nyolcvanas évek eleje óta fokozatosan kiszorították a riportfotó területéről. Számára megalázó módon reklámfényképezésből kell megélnie, s hogy megtalálja a frontokon tán örökre elveszett lelki békéjét, konyhája asztalán csendéleteket, kertje végében tájképeket fényképez. Békés fotóin baljós feketék, szürkék és fehérek hullámzanak. McCullin nem bocsátott meg a világnak, mert a világ semmivel sem érdemelte ki a bűnbocsánatot.

Open Skies, 1980

Interview with Don McCullin: ( BBC3)

It can't be easy bearing the title of the world's greatest war photographer, but that's only one of the burdens that Don McCullin carries around with him. But after 20 years of confronting the world with unforgettable images of war, from Congo to Biafra, to Beirut , to Cambodia , and of course to Vietnam , and many, many more, he doesn't have much alternative. It all used to be addictive too. By his own admission, McCullin used to be 'a one-war-a-year man', but then it grew to two, and then to three, until it had it stop; not, you understand because wars stopped, or killing stopped, or inhumanity stopped, but because there came a natural limit to 'looking at what others can't bear to see.'

In the 20 years or more that he lived with death, often those of his close friends and colleagues, or diced with death personally but cheated him, just, McCullin never lost his own humanity, his care for the people, the soldiers, the victims whom his lenses caught in the most agonising of extremities. He did it through possessing a mixture of qualities, summed up as: 'the balls of a commando, the cunning of a rat, the eye of an artist, the anger of a man with his eyes open, so that anger finally threatened to consume him.' John le Carré has said he would rather watch any amount of TV battle footage than have to leaf through one of McCullin's albums of human suffering. Visitors to one of McCullin's exhibitions have been seen to walk around in floods of tears; and he himself offers this explanation: Photography isn't looking, it's feeling. If you can't feel what you're looking at, then you're never going to get others to feel anything when they look at your pictures. The legendary photographer, Henri Cartier-Bresson, came up to McCullin at one of his exhibitions and said simply, 'I have one word to say to you: Goya'. Today there are no more wars for him. McCullin is content to photograph the Somerset landscape, still lives, and the victims of other tragedies, such as the Aids sufferers of Africa , and much else.

Are you, in a way, at peace with yourself now?

Not totally, but I'm trying to move in that direction because I... I need the freedom of those ghastly memories. I need to get away from that, and I need to go forward into a new direction, you know, one that offers sunlight in respect.

What was the anger that nearly consumed you?

Well, there's no question about it, that one does become a junkie, there are war junkies and they are around today. I know individuals, personally, and I can see what they're suffering from; and I thought well, you know, I used to be like that. And even when I was like that, I wasn't suffering, in a way, I was excited about just looking for the next war... and it becomes obsessive. And also, it's not very nice in a way, if you think, that's all your mind can run to, is other people's demise; it wasn't right somehow.

But was the anger about what you saw, rather than an ambiguous anger about what you were doing in these circumstances?

Well, I think we have to go back slightly and put things into context. First of all, I grew up without no education. There were never any books in my house, because I grew up in a very poor background, and I came from a bigoted background, you know, people were, you know, racist; and long before black people came to England, you know, they were racist against Jewish people, so I grew up with the very worst possible start to life. And I had to, kind of, reinvent my life and shuffle around, and try and you know, find ways of trying to educate myself; and I got into photography, purely by chance, but based on the death of a policeman.

That background was in Finsbury Park ...

Yes.

... North London ...

Yes.

... now a respectable part of London , but, I mean, really violent; a lot... most of your friends were members of gangs, weren't they?

They were. And it was because the policeman came to, you know, intervene in a gang dispute, at the bottom of my road in Finsbury Park; somebody knifed him in the back and he died, and the person who did that also, was hung for doing so.

Was he a friend of yours; did you know him?

No, I didn't know him; I knew the people that were involved, and I'd been photographing them over a period of time in a very amateurish way; so, somebody encouraged me to take my photographs to The Observer newspaper.

But there's this photograph of these members of the gang, standing in... and it is a shell, of a ruined and vandalised building; and you just took that as a young man, on spec, because you liked taking photographs.

Well, they said, why don't you take some photographs of us? And in those days, everyone wore a suit on a Sunday; they were actually waiting to go to the cinema across the road; a cinema that became very famous: it was called The Rainbow Theatre, where all the great pop festivals took place. And so, I nipped up the road, because that vandalised building was in my street, and so, I nipped up the road and got my camera, which I'd brought back from the Air Force after my national service, and I took this one negative. I didn't have an exposure meter or anything; I guessed the exposure. The negative was absolutely perfect, and I printed that picture; and a few months later the incident took place where the man... the policeman was killed, so...

But the framing of these figures, because there's a cross-section of a house; which is what it is, and you placed the figures in... one in each section... one in each section. I think, that's... that's uncanny.

I think in a way it was fate, kind of, you know, lining me up for a life, because I had the instinct to compose really, because I always had a... even as a young boy, I went to a junior art school, so there was the seeds of creativeness in me. So, I suppose I had some composition, you know; so, I just said you know, why don't you stand here, why don't you do this? So, they did that, and I took this picture and they all scarpered off and went to the cinema, and I went home with my camera. And then, the next day I processed the film, and here was this one beautiful, crystal-clear negative, and that negative was the total ticket for the rest of my life.

And when you took it to The Observer, after the murder of the policeman had made all this topical, I think they didn't quite believe that you'd taken it, did they?

No, the picture editor, who was a very charming man; he was in a swivel chair, and he kept swivelling around; and he looked at me and he said, now, I'm going to ask you a question. And I said, well, carry on. He said, did you take this photograph? And I said, yeah, of course I did. And he said, would you like to do some more for us? And I said, yes, I would, so I went off and I took a few more photographs; and I actually got arrested while I was doing it, by the police, because they saw me with this rather beautiful camera and they couldn't believe that somebody of my calibre could possibly own it...

They thought you'd stolen it.

They thought I'd stolen it, so I was put into the police car and taken to my house to find the receipt for it, which I'd luckily kept.

This was an old Rolicord, a old twin lens one, which you looked down...

Yes.

... through the... Have you still got it?

No, I haven't actually. I'm very impressed by the knowledge that you have of my beginnings, my humble beginnings, because I loved that camera; and I paid 30 quid for it in Aden ...

A lot of money!

Well, in those days, I suppose it was, but it was in pristine condition; and I wound up pawning that camera, and my mother redeemed the ticket; and if she hadn't of done, I probably would have never of taken that picture, that day.

And The Observer then sent you out of Finsbury Park . They said, photograph the rest of Britain , as it were, the condition of Britain , didn't they?

Well, they offered me a retainer of 15 guineas a week, which meant two days a week, Fridays and Saturdays. And I used to work for The Observer newspaper, which was a pretty honourable position for a young person like me, who had no knowledge or real formal training as a photographer. So, by going all over England , all the mining strikes and doing portraits of well-known writers and going to theatre and photographing theatre... I started acquiring a sense of pride. I felt really proud of myself, and I thought... you know, I knew that I was levitating away from the ground on some occasions; I was so excited about photography...

You were actually high on the process, when you were doing it?

I was. I was very excited. And then, I started meeting other young photographers, who were much more intelligent than I was, much more educated than I, and we exchanged ideas and we looked at each other's work, and it was so exciting for me.

Was that the time that you were doing the photographs of poverty in Bradford ?

No, that came later on in my life, but I got very interested in the north of England , because I'd studied the work of a man called Bill Brandt. I rang him up and said, can I come and see you? And he invited me to go and see him, which I felt was very generous, because people do it to me all the time now, and it takes your time away, but he generously gave me an hour of his time. And he became one of the people that I studied. He was a very gentle and shy man, but a man from a good background; and it was interesting that he photographed the kind of, upper-class English lifestyle, and then he also switched and went up and did the north of England, with miners being scrubbed at night before they had their dinners, and it was interesting to be with a man like him because he never said very much, but he was radiating this kind of energy towards me, and I worshipped him in a way.

Why I asked about those Bradford photographs, is the whole question of your relationship with the subject comes in; and there's one particular photograph - which I shall try to describe - which is of a room; family bedroom, three children in one bed and then I think, a fourth child in another bed, and they're all looking at you, I think, with a smile on their faces, or generally... they're not looking, terribly poor; but you can smell, at least I can, the damp, the cold, the poverty there. Now, it can't have been comfortable taking the photograph, but what do you think they thought; or were they rather flattered that you were there photographing them?

I think you've got the essence of all of it in one go. It's very nice of you to say what you said about the damp and the smell, because if you felt that you could feel that in my photograph, then it meant that I'd achieved what I was setting out to persuade you to believe, because it was true. And firstly, I grew up in a room like that as a boy; my brother and I, my mother and father slept in a room together because of the circumstances of our way of life; you see, poverty to me, was nothing strange. I walked into those houses in Bradford , and mentally I'd been there before, a long time before, so I was possibly, the best possible person to go in there and record those scenes, because I knew what it was all about.

You couldn't possibly either have felt, or been seen, as a voyeur; it was actually your experience in a sense, that you were recording.

Yes, another experience similar to that was when I went to a war. It was in Cyprus - a shepherd had been murdered, and I walked into this house and I photographed a boy brushing flies off of his dead father's face, and the father had only been dead a short while. And I thought to myself, I remember when my father died and his body was brought back to our humble little basement dwelling in Finsbury Park , and I remember the smell of the coffin and the candle burning in the room, and my father's face. And there have been so many parallels in my life, and I've used these, emotionally used them.

But if a photographer had come in at that moment, when you were with your father's coffin, what would you have felt?

He wouldn't have got in, would he, really? I mean, I have to say this because I don't want to be a hypocrite, but I've been around the world photographing other peoples' grief, but we come from a nation, that being Great Britain, where if somebody came and dared to tread on the door step of our grief, we would throw them out; we would certainly react in a very angry way.

But despite that, and I'm thinking of another photograph from Cyprus, where somebody's just been shot; they're lying in the little vestibule of a house; the wife is keening over the husband, and it probably may only be a few minutes since he was shot; there are three other bystanders, and you are there. Question of intrusion; were you intruding when you took that?

I think there's no question of a doubt; I was. I was in somebody else's home, who'd been murdered. And I'll take your description even further; it was not a case of the wife, minutes before the death; it was a case of a few days before the death of her new husband. They'd not long been married and all their wedding presents were in a room behind me, and they'd all been smashed by the intruders who'd murdered the two men in that room, and their father in the room behind me. So, yes, you're absolutely right; and these moral questions, later on, they came to haunt me.

But at the time?

At the time... I rolled the dice. I rolled the dice and said, I'm going to take a chance. I knocked on the door of this house, there was no answer. I knocked again, there was no answer; and a British soldier was outside and he said, you know, there's two dead blokes in there, don't you? And I said, well, I think I'm going to see if I can go and have a look inside. And he said, well, there's no-one in there. But I still knocked. So, I gently let myself in, and I saw these two dead men; and I was in this room with this sickly, warm blood in this Mediterranean room; the heat of the blood had been trapped in this warm room. And suddenly, the door opened and I thought, my God! I'm in for it now, because here comes the owners. And they came in, and the woman, as you see in my photograph, is holding a towel because... I don't know what the reason was for her holding that towel, anyway, I was in the corner, and I thought their wrath is going to really descend upon me now for being here. The irony is, that in the Middle East , people are actually... particularly certain religious types of people, like Arab people, they vent their unhappiness and loss and despair. They beat themselves sometimes, and women often flay their faces, so, they want to make a statement about their grief.

And your presence was, from that point of view, just an aspect of the public nature of their grief.

And also possibly, part of the events of their lives at that moment. You know, you're just part of the wallpaper really. But it has to be said, that in those days, journalists didn't go around in packs of 1,000 like they do now when there's a great international story; you know, one could work alone in certain places. I've always attached a certain amount of dignity to my presence, by that I mean, I try to almost be invisible, and I'm very, very respectable when it comes to not doing things wrong. I try to be there, but not there...

Do you carry a lot of gear around, I mean...

Very little.

... the association of... you know, the flack-jacket and the bags, and the rolls of film and the five cameras... .

No, I've always denied myself that image. I've tried to be very, very low-key. I scale it all down; I'm not like Father Christmas, from Dixons, standing there, covered from head to foot in equipment.

Another moment I want to take you to back to from one of your images from the Congo, and there are two or three in one book I've seen, where government soldiers have rounded up some young rebels fighting for Patrice Lumumba, and they're stripped and the soldiers are goading them with rifles...

Mm.

... and I think your text says, soon after, they shot them; and the young lads are looking absolutey - and they're quite... they're close-up - and they're looking straight into your eyes.

The reason they're doing that is because they're making a plea for your assistance, of which there's absolutely, nothing you can do. I've seen those eyes looking at me before. They are part of the contamination of my mind that will never leave me. It's an indelible thing, I will never get rid of. It's...

They are saying, save me! Aren't they?

They're saying, please, don't allow this; please help me! That's what they're saying, but their eyes are speaking, not their mouths. And you could also castigate me for actually standing there, taking the picture. I mean, I know exactly where I stand. I mean, I don't stand on firm soil when I'm doing this work. The thing is, I'm not going to run away from the truth. I'm going to answer questions from myself, long before somebody else comes along and asks me these questions. I'm going to say, you know, should you be doing this, and at the same time I'm doing it. So, where does that leave me?

Well, the truth of the matter is that if you'd intervened, the government soldiers would have shot you first.

Well, I was there in a very tricky situation anyway, because I shouldn't have been there because the ambitious Desire Mobutu who'd yet to claim the Presidential chair, had given a decree that no journalists were allowed to leave Leopoldville, which is Kinshasa in our terms today, to go to this place called Stanleyville , where the mercenaries were operating. And so, I actually disguised myself as a mercenary with the aid of a mercenary, and got there, and shortly after I took that photograph, I was arrested by the gendarmerie and I was in quite a lot of peril myself. And then, this man called Mike Hoare, intervened and...

Colonel Mad Mike Hoare, leader of the mercenaries.

Well, he was... He wasn't totally mad, but he liked that dashing, kind of pimpernel, kind of... name. But they weren't a great bunch to be with; too many of them enjoyed killing people.

John le Carre has written of your ability to, this is in respect particularly to what we're talking about, 'to reach the moment of naked affinity, when he or she - the subject - sees him and forgives him at death's edge; yes, take me; yes, show the world of our pain.' I wonder in the light of what you've just said, whether that it isn't a very elegant, rationalist construction of that exchange between you and the victims.

If you look into many of the books that I have published; the books on the Palestinians and Beirut , and other books which contain Vietnam , and other sufferings, you know, Biafra ... You'll find many of the people in my pictures just looking at me, as if I'm the victim.

You're the victim?

I know it sound irrational to say that, but I think they're looking at me in a very tender way. I mean, I can only invite the viewer to judge for themselves, and say, well, hang on; why is this starving child looking at this photographer in such a tender way? Maybe, it's because he's incapable of looking any other way. I mean, starvation, after a while, what can it do to the body and the mind? All they think about is a crumb of something coming their way, but then suddenly out of nowhere, comes this rather well put together man, who looks as if he's eaten quite a lot lately, and he's got this camera and he's photographing me. And then suddenly what questions must be going on in their minds when this person comes along - this person being myself. So, you look at my photographs of dying people, they are looking at me in a reasonably unforgiving way; they're not looking at me with narrowed angered eyes, spiteful thoughts; they're looking at me, equally in a tender way. I think it might be something to do with my approach to them, you know. I don't stand there in a threatening way. I'm there, and I want my eyes to reach out to them, and let them know that I'm not there in any other capacity other than, a friend. Of course I know, when I press that button and I go away, I'm not going to save those people.

But equally, you don't photograph in a sentimental way, and that I'd have thought, would be very easy and a different kind of distortion.

There are many ways to connive in our professions; there're many ways of twisting the truth and manipulating situations, by posing people, by arranging things. I've only ever arranged one photograph in my life, other than the still life things I do in my garden sheds at home, even they're now described as religious statements. But, the only photograph I ever arranged was, I was two American soldiers plundering the body of a North Vietnamese soldier; a young man of about 18/19 years of age; and they were rifling through this pockets, looking for souvenirs, and throwing all his personal belongings down. And even though I was with those soldiers, because I was in this great battle of the Citadel of Hue in 1968, the Tet, and when they went away I was angry; and I thought a man has fallen in an honourable fashion, fighting for the freedom of his country, the least you can do is to respect that and not vandalise his body for cheap souvenir hunting. And when they went away, I gathered together pictures of his family, and his little medical kit, and I just put them at the end of his extended hand; this dead man with a bullet through his mouth, and all of his brains hanging out of the back, and I made this statement. And I thought, you know, I'm not going to walk past a dead man if I can make a statement, without me being ghoulish, or without me treading on the respect of his sacrifice. So, one's constantly asking questions about oneself, one's rights and you know, I haven't lived very easily on all these experiences.

I want to pass another image past you, if I can re-create it for you adequately, and that is, one from Beirut . And there's the body of a young Palestinian girl lying in the street, and behind, there's a semi-circle of six Falange, that is right wing, nationalist Lebanese, serenading, doing a chorus over her dead body because she's dead. Now, you see! It makes me angry to describe it; what did you feel?

Well, first of all, I'd been expelled from the area. I was watching Falange executing groups of men in 10s and 20s, butchering them in front of me; stabbing them, kicking them in the face... and you know, building up,...you know, often people when they murder people like that in a genocide fashion, they have to build up hatred, and by doing so, they have to work themselves up and they have to become bestial; and they kick people, and punch people, and degrade people, because they have to bring on the courage and the excuse, and reason to murder. And I was watching this in doorways, and I could see men being shot down in cold blood in front of me; brains going all over the wall; I almost broke down. I saw some men standing there, and the next thing I know, they were dropping, and one of them was just saying, Allah, with the last breath from his lungs. And I went around into a stairwell, and I thought I was going to break down. I thought, God you know; this is not real! What's going on? And I'd been with the Falange because we weren't allowed to operate on the other side in what they called the green line in those days; that's in West Beirut, so I was in East Beirut . But what shocked me before I end my story, was the fact that I was with people who call themselves Christians; that's what really got me. And so they said, 'you leave this area and you take no pictures'. And I was with a very nice journalist from The Sunday Times, who's now a professor at a university in the north of England , and we were walking quite shakily away from this butchery, and I heard music. And I said to Martin, 'do you hear music?' And he said, 'yes', he said, 'but let's just get out of here; let's get going'. And I said, I can music; it's getting louder. And I passed a cross-roads, an intersection, and sure enough, I looked up and I saw this dead young Palestinian girl who could have been no more than 16 to 20 years of age, lying in this horrible, cold, damp road, because it had rained heavily the night before. And lo and behold! There was a group of young Christians; one with a Thompson machine gun and another with a Kalashnikov. One of them had a lute. And I said to Martin, 'I've got to get this picture.' And he said, 'no, no, no; let's go; we don't want to make any problems'. And then, one of them, the man with the lute said, 'hey mister! Come and take a photo'. And I said to Martin, 'I'm going to do this'. And I went off, and I took two shots, didn't even use my exposure meter, I guessed it; and then we fled. And it's, in many respects, I think it's more akin to a religious painting.

Quarantina, Beirut, 1975
Keresztény milicisták gúnyolódnak egy halott kislányon,
akit a harcokban öltek meg

Are you religious?

No. I try to be. I got married in a church when I was young, but the moment my father died, I became angry and I became... I was just a very angry young man. I was 14 years of age. It was as if somebody stole my whole life without my consent.

When you are in huge danger in battle...?

That's when I became religious. I became religious when I was in terrible danger, in battles. So, you see, here comes the hypocrisy creeping back into my make-up.

But you knew it as hypocrisy. You knew it. I mean, everybody prays under those circumstances, don't they?

I know. I was in a terrible battle once in Cambodia , and I followed a group of men, which I was ill-advised to do by a Vietnamese commander, who was going to take the same route with these 600 marines. But they sent a probing patrol of Cambodians, and it was almost medieval. We splashed into the paddy fields to approach this small village, and in those days, the Cambodians used to always have a man carry a flag; well, he became the first victim you know, immediately. And this sort of a column, probing column got decimated, and I was in really bad trouble. And I was lying...I crawled away, and I was pushing bodies to get out of my way, and pulling them away from me to get passed them. I was up to my neck in mud and slime. And I got behind the radio operator because I thought his radio would protect my head, because that's your most vulnerable part of your body when you're in a war. And I managed to extricate myself from this mess; this blood and gore in this paddy field, and I ran. I laid down and I put my camera on the edge of the rice field, and a bullet struck it; and I was really losing it, and I kept saying, 'please God, don't let me die; just give me one more chance'; and I knew as I was saying it; I thought, God you know, what a Judas you are! But it's just a natural human thing to do. You want to live, you don't want to die, but there again, one was quite prepared to watch others die, you see.

At the risk of suddenly being deeply, deeply banal, is photography an art or a science, or an instinct?

Strangely enough, there's an art of applying it. I've always assumed it was part of science, because it was science that discovered it really; you know, chemicals, paper, emulsions, film, technical cameras and things. I'm not very good technically, but...

In what sense?

Well, I don't have a great brain on me really, and I suppose if I had a great brain on me, maybe the emotional side of my make-up wouldn't be as sharp. You know, my emotions hurt me sometimes.

Too bare; you're too exposed.

You know, I knew a very famous photographer once, his name was Eugene Smith, and he had a plate in his head because he got very badly injured at Iwo-Jiwa and he was a very human person; and I always described him to others, as a man who I thought had his nerve ends hanging out of his finger-tips.

But do you?

I thought maybe ... I've actually improved my sanity really. I've actually saved my sanity. I never ever thought I was going mad but I was on the very edge of breakdowns and that. In fact, I think I used to go through a two yearly breakdown. It would only amount to me losing my nerve in a gun battle.

Pretty understandable, but that Cartier-Bresson quote; when he came up to you and said, 'it's Goya's war sketches'. Now an extremely flattering of course of course but, do you recognise some truth in that?

Well, we're now getting into the tricky old subject of art, aren't we really?

Yes.

And you know, before you even ask me the next question, because I think it's going to come somewhere, when people say to me, do you think it's right to have your photos of dying people in art galleries and museums ?

I wasn't going to ask that, but I don't mind... but still answer the first one. [laughs]

Well, I created the first one in some respects, by talking about art. My philosophy is this, that art would be an indulgence, wouldn't it really? If you were dealing with the death of other people, the wounded, the suffering, how could I indulge my fantasy for a moment and believe what I'm doing is art? I mean, if you're an American photographer, people are always talking about The Artist; well, I'm not an artist, I'm a photographer. You know, earlier... we go back to the war photographer title; that grates as well, because it reminds me of somehow being aligned as a mercenary, or somebody who works in an abattoir. I have to be careful how I view my journey through life. I want to go out of this world - as I will do - feet first, but I want to go out with some dignity really.

But if you look at your current work, and your landscapes, and those still lives that you referred to; you said, somebody said, they have a religious quality; they're very quiet; quietest. Chardin? Surely you have to ask the question even if it's uncomfortable of, are these art; and indeed why shouldn't they be; you're not exploiting anybody, even risking exploiting anybody.

No, I think that the reason that people possibly think they might be a little pretentious is because I collect Oriental bronzes, which are associated with Buddhism and all kinds of Indian gods and goddesses, and I mix them up with the fruits and berries from my gleaning of the countryside. I love being in England in the autumn. I love being in England during the winter, not on days like yesterday, but I like the crisp days of today, and I look forward to the evening light, and the naked trees when I go out; and I live in this Arthurian world of Somerset . And you know... I lay it on a bit thick, I know I do, but I really like working with angry clouds, and naked trees, and English hedgerows and things, and you know, I think I'm allowed to use this as a kind of herbal medicine for my mind; to love the environment where I live.

There's a very interesting thing you just said, where you admitted, I think very nicely, that the drama of your Somerset landscapes, you lay it on a bit thick.Now I think you're perfectly entitled to it but it's as if you're using it in an almost expressionist way; is it that you're avoiding doing the nice English landscape?.

Yes, I am. I think John Fowles, who also kindly did an introduction in my book, talked about the tourist board being horrified at my images because they're always shot in the winter time. I've also been accused by the way, of my English landscapes looking like war scenes. But I inject these dark skies, and obviously, the dark skies and the reflection of water in the Somerset Levels, the darkness in me is still there, really.

But do you feel that the landscape itself is a dark presence. I mean, you clearly have a very strong sense of nature. Now, is that nature beneficent, benevolent, or is it storing up all sorts of awful cruelty?

Visitor to my garden

I like to think it's benevolent really because I'm trying to also make a plea for the English countryside. This is one of my great passions. I hate the idea of swamping this country with shoe-box housing. People who buy up beautiful pieces of England , and turn them into homes; I'm not going to mention names because I don't want to be in court. But I mean, the fact is, people need homes, but we also... we're living in a country where the English countryside could be turned into one big theme park, if we don't look out. We have to realise the precious moment now, that we have to pass on to our children and grandchildren, and so on and so on. I'm making a plea by... people are actually liking my English landscape photographs, despite the fact that they're sometimes a bit gloomy... they're saying, I really like your landscapes, and I hope you do more, so, I'm moving towards one thing and hopefully, miles away from the other thing which was war.

And of course, India and other places like that have been a place of balm for you, haven't they? And you've taken photographs of Kumbh Mela, this huge gathering of Indian believers. Now what was important about that gathering for you?

Well, first of all, making some parallel to what was going on in Beirut with the lute player; you know, when you go to India you can't help escaping the fact, that you're in one, gigantic religious pageant and canvas. It's bigger than your imagination could ever run to. And at the Kumbh Mela, over a period of several days, 14 million people come and bathe in the Ganges . And these people, in their shrouded kind of appearances, the Holy Men, I could shut my eyes at those gatherings and press my camera button, and still get great pictures.

But what do you feel about it as an individual?

I was impressed by peoples' devotion, because we live in a country where we've lost our beliefs and our devotion; and this is... the old hypocritical me is coming back here. I know that our churches are standing dank and empty on Sunday afternoons. I often get the shivers and think, my God; what's going to happen to these churches when they need renovation; who's going to pay for all that? So, when I went to India and I saw people rushing to the Ganges to be part of faith and their religion, I was very impressed by that, because if you're living in a country like ours now, where we've got almost contempt for the church... not all of us of course; I mustn't generalise.

But I was driven to church as a boy when I was evacuated, I went to morning service, they managed to get me into the Sunday afternoon service, church service, and then I was pushed off for the evening service because the people didn't want me in their house. I was totally against church as a boy. Basically, I was totally against all forms of authority.

But going back to the Indians, isn't there a danger that what you're doing, is being sentimental about it? After all you could, and lots of photographers do, go to India and say, look at the appalling conditions in which x hundred million people live - you've chosen to take a different cross section of that, which many people would quite understand - but it's interesting that you should respond to that bit of India, rather than the grinding poverty.

Well, if you looked through my last India book, you will see evidence of poverty, you will see lepers crawling on their kind of chest, begging for rice and anything that's coming their way. There is evidence that I haven't just seen India through a kind of kaleidoscope of pretty glass. I've actually... because it is like a kaleidoscope of beautiful colour, India , with all the clothes and things. The tragedy about India now, like everywhere else, when I first went to India, with a very distinguished travel writer called Eric Newby, he showed me Calcutta and Delhi; it looked like a snow storm, because everyone was wearing the national dress - it was called a dhoti, white you know, pristine white. And you go to India now, and people can't wait to get into western clothes. India 's not was it was 30 years ago when I first went there.

And it shouldn't be.

No, it shouldn't be. If they feel comfortable in taking on the modern way of life, they should share the comforts of modern life. But, what I'm really saying is that when you exchange one thing for another, I think you lose more than you gain.

Do you feel, looking at your work as a whole, that you have been cast, and all the people that I've quoted, myself included, cast you as a kind of sacrificial lamb, or scapegoat. That is that the burden of witnessing what you did, and witnessing it for us vicariously is something which we have been very happy that you should do for us, and that we can shed an easy tear over the results of your engagement and your suffering?

I possibly think whatever I did, and whatever it did to me is totally unimportant, because many of my colleagues got killed in wars, and as much as I'm saddened for their families, things like that, we all went to war to profit, in some way or another really. We went because we wanted to enlighten ourselves, we wanted to create reputations for ourselves so that we'd be offered the other opportunities that go with reputation; and so, in many ways, I've always thought to myself, I went to war as a photographer. I went as a messenger, but at the same time I knew exactly where my feet were standing, so I was under no illusions that anyone was using me or I was using them; I'm talking about editors and organisations. So, I've been very level-headed about what my reasons for going were; they were to enlighten and enhance my life as a photographer.

And what about the life of your audience and your viewers? You must have wanted to change things, so that people would look, some of the titles of your books suggest that; why isn't somebody doing something?

Well, naively, of course. When I first went to war, I went to war because I thought it was very exciting and adventurous, but then after a while, I discovered it was at the cost of terrible suffering and that. It wasn't until I went to Biafra, and walked into those camps and saw dying children... then I got a shock, because I had children of my own; who lived comfortably in Hampstead, in London . So, I suddenly took on a totally different thought about what I was there for, the reasons I was going in the future; and then I became less and less enchanted by being with soldiers, and ducking and weaving as bullets went over my head, I started realising, this is not what we should be talking about; we should be talking about the innocent bystanders; who're always the last people to be told when it's coming.

But you also wanted people to look at your photographs here and say, this is so awful that we must do something about it and stop it. I mean, wasn't that something which got you through some of the more difficult moments?

There's a knack was in what I was actually doing, I'd created a knack of making people look at the photographs. You know, when I was a boy and I saw pictures of the atrocities that the Nazis committed during the war because it came in the period, when the war was over, I was getting into my teens; and publications appeared, and I saw these terrible pictures; you didn't want to look at them, you wanted to reject them out of hand. And what I wanted to do with my work was to show a sensitivity, even in the darkest, suffering moments of these peoples' lives so that you were allowed to be drawn in; so that you would look and give those pictures more than a few seconds before you discarded them... Though I think, without boasting, because it's not what I'm good at; boasting, I think I've succeeded. But what I didn't understand was that one war becomes another war because you know, we as human beings are basically not the people that create these wars, they're created by politicians and despots who want to make life for themselves more interesting.

I think that may be a bit unfair to some politicians, but that's... that's another conversation.

[laughs]

Did you ever see yourself as a propagandist? Did you think, what I show people...

Yes

... will change things?

Yeah, I mean... absolutely. I think, what would be the purpose of me not being a propagandist if I went and leaned over some poor devil who was dying and starving, and what have you, and not making a statement for him. It's like going back to the soldier. I wanted to make a statement. I wanted people to see. And you know, from a point of view as me as a person, who was not a sophisticated, educated, Oxbridge person who came away with all kinds of degrees; I was totally raw, from Finsbury Park . So, you know, I had to be careful not to be seen as a pretentious, kind of whippersnapper that was trying to make a big name for himself and yet couldn't put two words together. It didn't matter really. My eyes were my voice, and my eyes were the journeys that we, myself and my eyes and my feelings, travel through and we brought back these images. We put the images down, and that was my job done really. I didn't have to make a statement about it.

Makes me think that, perhaps in your case, maybe in others, the process of the English education - inverted commas - does knock the feeling out of people, and that if you kept your feelings, raw edges, as you clearly did, that was the best thing that could possibly have happened to you.

I absolutely agree with you, because I've often given it thought, and I thought to myself, do you know, if I'd have been to one of the great universities in England and I had a great mind, would I have had the same sentiments; would I have had the same compassion for people; would I have picked up a child and taken it to a first aid clinic, like because I knew it was dying of cholera, as one has done in the past? Not very often, but you know, sometimes I felt terribly guilty about photographing people, and I would, because people do say do you ever do anything for anybody? Well, sometimes you can't, because circumstances don't allow you to suddenly take someone's child to a clinic, because you know, mum might get left behind or separated and you can't do that. But, you look at someone with a ghastly bullet wound; what can I do? I don't know how to even administer morphine. I don't know how to tie off a tourniquet and stop bleeding. I don't know any of those things. So, it's a dilemma that's been awful for me sometimes.

And now you want to find yourself in a different way, not just in India as we discussed, but in classical remains, Roman classical remains in Syria ; now, what's driven you there?

Of late, I've developed a great interest in art. This is art that other people have exercised and offered to me, and I'm getting more and more interested in the beautiful things of the world. I think it all stems from collecting my little bronzes, and doing my little you know, religious pictures; as they say. But also, when I'm in the English countryside, and I'm standing and I'm watching the clouds unfold, and I'm seeing that religious shafts of light coming through those wonderful January skies...I'm becoming more poetical; and of course, it's got something to do with the fact that I'm looking at the horizon of the end of my journey. I'm looking at the infinity mark where I will finally wind up, but I still have energy; I still have excitement in me; there's nothing more exciting for me than being in my darkroom and make the most beautiful print of one of my landscapes. But now, I'm saying, my landscapes shouldn't just be Somerset you know. I've got this great interest in going to Syria now, and photographing the Roman antiquities there, and I should do it.

When young photographers say, 'I want to be the next Don McCullin', how do you reply?

Well, somebody said this only yesterday actually. Somebody said, that a very famous war photographer - an American - said it to him many years ago. He said, 'I'm going to be the next Don McCullin.' And quite honestly, he's welcome to be where I was, he can't be me; but anybody's welcome to those laurels; they're rather kind of worn out and faded, those laurels; they've gone.

But you're not rejecting them; you can't.

I'm trying to. I'm trying to reject them through my new work, and through the peaceful journey that I've now taken on. And quite honestly, my house is full of pictures of devastation, and pain and suffering. And I published a book a few years ago and I called it, Sleeping with Ghosts, because I know that when I'm in my house and I'm down one end of it asleep, down the other end there's all these filing cabinets with this raucous noise going on down there. I mean, obviously it sounds to you as though I'm slightly barking, but I'm not. I'm totally in control of myself, and hopefully, I'll try and play some part in my destiny. But I know that living in that house, there is some mischief going on, down where those filing cabinets lie. You can't have that material, that energy in a house or in a place, without something going on down there.

Don McCullin, thank you very much.

It's a pleasure.

India, 1988

The human factor

Don McCullin grew up in poverty and left art college to support his family when his father died. After national service with the RAF he came back to London, where a chance picture of a gang of Teddy Boys opened the way to a brilliant career as a war photographer. Now settled in rural Somerset, his latest book is about Africa .

Interview by Aida Edemariam
Saturday August 6, 2005
The Observer

For the past 22 years Don McCullin's home, and his refuge, has been a long stone house in an eastern corner of Somerset. The view is long, too: from the front of the house one looks over a lawn, a dip into a hollow carved by an invisible trout stream, then rising fields, bordered by an orchard that climbs to the horizon. He owns this view. As far as the eye can see, the land is his, and he glories in it. For more than four hours, as he talks of other things, he conducts a running commentary about the wildlife that passes through - the blue tits, the jays, the swallows; the foxes and badgers and deer - about his cherry tree, his crabapple, his dying cypress; and about the volatile, storm-threatening sky. And the light - "I call it cathedral lighting"; at one point it obliges with a dramatic streak of darkness that links the bright heavens to the Earth. The only sounds are birdsong, the occasional distant car changing gear, and, every hour or so, fighter jets from Brize Norton in Oxfordshire screaming overhead. Though they're not as bad, he says, as the Chinook helicopters. "That really brings it back. You think 'God, Vietnam'."
And the house itself, he often says, is full of ghosts that seep from a cramped room just off the spotless kitchen. There he keeps 4,500 prints, culled from a 47-year photographic career, 18 spent in wars. He leafs through them. "This was when I was in Beirut," he says. "This Palestinian woman just got murdered on the street ... This child wandered out into the battle and a shell took a lump of his head off, and this soldier just picked him up and walked away from the battle ... That's when I fell off a roof in Salvador and broke my arm - I was a couple of soldiers behind this lot and the roof gave way ... This is a bad place. I was on a hill in Vietnam. The North Vietnamese had captured some guns from the Americans - and there were huge guns firing shells on us ... This is a picture I'm very fond of. I took it in 1963 - it's in Hartlepool, a man going towards a steel foundry in the morning ... This is a picture I really like. A boy crying because his father was being buried. His father died of Aids." McCullin would be the first to admit that at the heart of war photography - sometimes also called, notes Susan Sontag in her introduction to his collected work, "the photography of conscience" - is great moral ambiguity. The terrible things man does to man must be brought to the world's attention, but much adrenalin is involved in finding them. McCullin has said that he "used to chase wars like a drunk chasing a can of lager"; used to obey, in other words, an overwhelming need for self-gratification. Great fearlessness is required - there is no shortage of awe at McCullin's bravery under fire - and war journalism is a macho world, has an undeniable, macho glamour. It has brought him fame and celebrity, lifted him so far above his penurious, underprivileged beginnings that he might as well inhabit a different universe. (There are other benefits as well: "Women want to mother him, I've noticed," says the photographer David Bailey, a friend. And they think 'oh shit, he might get killed next week. I better sleep with him'.") He insists he is not rich, but knows the house and land he loves so much is in part a result of this work. He's always done his own printing, still spends long days in his functional, bare darkroom ("I like the consistency of the dark. It keeps me safe") in a shed at the back of the house, getting into tizzies about the increasing scarcity of good photographic paper. With a few exceptions, he has always printed in black and white, with deliberately heightened contrast; "so that the thing really comes at you - a kind of hit and run. I don't want you to be hurt by it, but I want those images to be with you. I want them to contaminate your thoughts. They do mine." The trap, or at least slight discomfort here, is that in achieving such power he also achieves art and art emphasises the universal over the specific; news, and the urgent particularities of news, becoming an opportunity for distanced, passive contemplation. Furthermore, art exists in relation to other art. After his first war, Cyprus in 1964, he realised he had been attempting to photograph as Goya might have painted. His pictures acquire values that overshadow their content: he has published beautiful books, been the subject of a retrospective at the V&A and won awards. McCullin once said that as he worked he "looked into people's eyes and they would look back and there would be something like a meeting of guilt", and it is striking that even in the hurly-burly of battle his subjects are usually looking straight at him, making McCullin, though invisible, very present. (As is the viewer, by involun- tary identification.) "He has a tremendous blackness and a real empathy with human suffering," says his friend the writer James Fox, who travelled with him to Ethiopia, Northern Ireland, Chad, Vietnam and London's East End. "Perhaps because he has a Catholic background, his photographs have a slightly iconic Catholic thing about them. They're very peaceful, almost relaxed, like the composition of a Renaissance crucifixion. Exhausted. It's as if he can't get to the bottom of human suffering. It gives the photographs an enormous depth, compassion, stillness. That's why they're so lasting, almost universal in a way." In his heyday, he said, he "wanted to break the hearts and spirits of secure people", to make a difference; these days he says he made no difference at all. "I've seen a few men executed in front of me and you can't stop it and you never forget the day it happened in your life. The image of a man crying in front of you before he gets his brains blown out, begging you to help him, and you know you can't. And it's got nothing to do with photography! It comes down there and then, in that moment, to humanity. And you can't play your role in humanity the way these people are asking you to." (In fact, he did often try: he has helped carry wounded men to safety, emptied his pockets for a starving refugee, raised funds for Christian Aid; the images coming out of Vietnam affected public opinion.) Apart from a brief foray to Iraq in 1991 (he saw no action and "one of my friends trod on a mine and got himself killed. A very distinguished Iranian photographer"), his last serious war assignment was in 1982, and he gives the impression that in the intervening time he has marinated in guilt, developing a tidy narrative of self-flagellation, slow redemption, that is somewhat undercut by a troubling faciliity. Perhaps this is only because his fame has required him to explain himself so often; there seems, however, to be more to it - an absorption, suggests Campbell, of what others have said he ought to feel about his warring years. It has the effect of emphasising other contradictions: he is disturbed by the harsh beauties war produces but remembers them, vividly; says he won't sell prints with dead people in them, but sells books; says his most expensive print costs about £5,000, but it rankles a bit that Cindy Sherman can get $200,000, and was furious that Sebastião Salgado was sent to the Ethiopian famine in 1984, not him - a spiky competitiveness, which can sound more real than the soul-searching, as does his quick-fire answer to the question: "Do you miss war?" - "I could still do it." McCullin was tempered by war. In 1940, aged five, he was evacuated from London to a council house in Norton St Philip, very near where he now lives. His experience could not have been more different from his sister's - she was placed with a well-off family in the same village, sent to boarding school, and fostered by them after the war; watching her privileged progress through a window (he was not allowed to visit) prompted a chippiness about class and poverty that did not abate until, he says, about a decade ago. Moved to a hardscrabble farm in Lancashire, he was beaten and mocked; it gave him, he said later, "a lifelong affinity with persecuted peoples". And neither could have been more different from Tottenham, which is where he began, or the two rooms (no bathroom, no toilet) in Finsbury Park in which he grew up, tough and nervy, the eldest son of an asthmatic, invalided father who died when Don McCullin was 14, and a forceful, sometimes violent mother. Severe dyslexia was not diagnosed until he was an adult, and he did not do well at school. Often a truant, he failed his 11-plus (despite one teacher's attempt to encourage him by literally banging his head against a wall). But he could draw, and another teacher steered him towards the Hammersmith School of Arts and Crafts and Building, which awarded him a scholarship. This did not last long: when his father died he had to support his family, and left to work on the dining cars on the London-Manchester train, which he resented, though he later noted that it infected him with wanderlust. This was followed by a spell in an animation studio in Mayfair, where he mixed colours (despite being partially colour-blind) and in his spare time ran with motorbike-riding Teddy Boys and the Finsbury Park gangs, especially a group called the Guvnors. "I was a tearaway," he says now. In 1953, when, he cheerfully admits, his politics were "well to the right of Alf Garnett", he was called up for national service. The RAF provided his first real encounter with photography: his initial assignment was to paint numbers on millions of cans of second world war aerial reconnaissance film. In Ismailia, in Egypt's Canal Zone, he developed film, spending days with stinking vats of chemicals. He failed the written part of the photographic trade test, but was nonetheless transferred to Kenya, to develop at speed film being brought in from flights over Mau Mau country. In Aden he bought a £30 Rolleicord camera, but when he returned to London, seeing no particular use for it, pawned it again for £5. His mother, disapproving, retrieved it, an act of generosity that would change his life. But for the moment, he slipped back into life in Finsbury Park, returning to the animation studio, to fights in the streets (his friends were clocking up convictions for armed robbery, vandalism), to Saturday-night dances at Hornsey Town Hall, or Gray's Dancing Academy on the Seven Sisters Road, "where you'd do the foxtrot. Not like those jerks on television, doing all that camp stuff." He met his first wife, Christine, at one of these dances. They were married two years later. In 1958, a gang acquaintance was involved in the murder of a policeman. Talking about it at work he mentioned that he had been taking photographs of his friends; asked to bring them in, he was dispatched to the Observer, whose picture editor, Cliff Hopkinson, chose a photo of the Guvnors posing in their suits on various levels of a bombed-out building. McCullin was immediately in demand. "Can you imagine the excitement of actually having important newspapers ringing you up? Can you imagine having the Daily Express, the Daily Mail and other newspapers and television offering you work?" It is a moment he returns to again and again. "It was the best thing that happened to me really, because otherwise I would have stayed in Finsbury Park and rotted." "He wasn't the most articulate of chaps, especially to begin with," says Bryn Campbell, one of his editors at the Observer. "He had no education worth talking about." McCullin found himself among university-trained, middle-class photographers, and it made him self-conscious, wary. "I went to dinner parties where I had nothing to contribute, and my biggest fear was always that they'd put a stuffed marrow or something on the table. If you came from Finsbury Park, you had this unvaried daily diet, so my fear of vegetables used to be more important to me than the conversation." He stayed quiet, listened, learned quickly, became increasingly torn between his background and what he felt himself becoming - a dislocation that would run throughout his career, as he ping-ponged between Finsbury Park friends and newspaper colleagues, war zones and fashionable London parties, the urban homeless and his own growing family. In 1961, in Berlin, where he photographed the wall being built, he found his preferred subject, conflict and the broken human details of conflict; but Cyprus was where he immediately achieved his mature style, picturing men shot in their poverty-stricken homes, their womenfolk in the first, terrible grip of grief - war domesticated, and all the more horrible for it. The pictures are "very intrusive", says Fox. "Though he did it with incredible skill - he knew when to leave, when not to; that's quite brutal stuff. He was exploiting people's unhappiness to some extent. But he's such an artist that I would forgive him. I don't know if he forgives himself." "Photographers often don't know what it is they're trying to say," says Campbell, "whereas Don did know what he wanted to say, and said it exceptionally powerfully." And he was "technically very sound. He works very simply, doesn't use terribly elaborate equipment. He composes very tightly. You don't have worry about cropping. Usually what Don sends you is what you want to print. He gets it first time. I think the degree of control he has is absolutely instinctive. He's an instinctively great photographer." Most bracket him with Robert Capa, possibly James Nachtwey - but, says Mark Haworth-Booth, who curated the V&A retrospective in 1980, "I'm not sure there's anyone else." In 1966 McCullin joined Harold Evans's Sunday Times, which would sustain him, believe in him, for the next 18 years - during which he became increasingly well known, a celebrity who mixed with celebrities, partying with Bailey, travelling with Edna O'Brien to Cuba, producing the blow-ups for Antonioni's Blow-up, photographing the Beatles. "I had a fantastic 60s." In that time he also went to the Congo (slipping into Stanleyville disguised as a mercenary), covered the Six-day war, Czechoslovakia, and Vietnam, where other photographers would shadow him, trying to see what he saw - but even the journalists who officially accompanied him often missed the moments, which are seared on his memory: "I know exactly what speed and what aperture I used when I took a picture of a grenade thrower [Hue, 1968]. It was a 250 F8, because he was throwing a grenade. And I still managed to stop the hand grenade in the air. Except in the split second after I took the picture, a bullet completely destroyed his hand. He had a hand like a cauliflower, and he was weeping, and I photographed him crying." (The only picture he staged is one of a dead North Vietnamese soldier surrounded by his meagre possessions: bullets, a photograph of a young girl. He slightly rearranged the possessions in order, he says, to make a statement.) Intermittently, over two years, he covered the war in Biafra, first leaving the day after his third child, Alexander, was born, and experiencing "probably one of the worst days of my life - seeing 800 dying children dropping down dead in front of me and crawling around on their stomachs with their insides hanging out - can you believe that? There's a special medical name for it [rectal prolapse, caused by the chronic diarrhoea suffered during starvation]. You see them crawling around with flies on this great mass of interior flesh." He went to Venezuela, Pakistan, Bangladesh, Northern Ireland, Iran, Zimbabwe; he was taken prisoner by Idi Amin (in Hampstead Garden Suburb, Christine, believing him dead, came out in red blotches that would not disappear for two years), and wounded by shrapnel in Cambodia, a few days after one of his cameras stopped an AK-47 bullet. "He looked like a rugged good-looking commando," says Fox, "squashed and hunched and muscular, and I always thought a little fierce, until I got to know him. He's a man of great sweetness of nature, thoughtfulness, generosity. A very troubled and sensitive person. And he's wonderful company. Lots of wit and sarcasm and joking." In war "he moves very well, crouching, moving fast. He's never there for long." He prefers to work alone, but at the same time, says Haworth-Booth, "he gives great loyalty and receives it in return. It's crucial to his work that he's able to create trust." Though "in any situation where a great deal of sophistication was called for," says Campbell, "I'm not sure that he'd be in his element." Christine hated his job. "Work was not only the enemy - it was the other woman, so to speak, as well. Christine was always there for me, but she couldn't win in the end. I was growing away from her, because I was having experiences and she wasn't. She was just looking after the kids at home." Eventually there really was another woman: in 1980 Bailey introduced him to Laraine Ashton, founder of IMG models, at the Ritz. His marriage was not the only thing beginning to come apart. In El Salvador, he fell off a roof, breaking his arm in five places. Rupert Murdoch now owned the Sunday Times, and it was changing; the Falklands war was gathering, too, and fears there would soon be pictures of dead British soldiers meant that McCullin's Salvador pictures weren't run. He wasn't sent to the Falklands - he later discovered that nervous government authorities, not his newspaper, were responsible - and that pitched him into drink and depression. "I had earned the right to be at the Falklands war with my own blood," he writes in his autobiography, Unreasonable Behaviour (1990). "I would rather have bled for England, bled in the Falklands, along with my own army." His last major war assignment was to Beirut, in 1982: he produced extraordinary photographs, of inmates abandoned in an Israeli-shelled mental asylum in Sabra, of Falangists roaming the rubble of a once-decadent city, singling out Palestinian men for slaughter. One of the most striking is of a woman in mid-flight around a bombed building, propelled by grief; she saw McCullin raise his camera and attacked him, punching and slapping. It turned out her entire family had just perished. Hours later she was killed by a car-bomb. In 1983, Andrew Neil took over at the Sunday Times, and made clear he had little time for McCullin and his bleak reminders of a less fortunate world. In an interview with Granta, McCullin in turn said he had little time for what he saw as the new consumerist ethos. Neil fired him, thereby stripping McCullin of the identity he had treasured all his working life. By this time he had left Christine for Laraine and bought the house in Somerset. They had a son, Claude, and for a while, this at least was idyllic. Then, in 1987, Christine was diagnosed with a brain tumour; a year-and-a-half later, she died, on the morning of their oldest son Paul's wedding - which went ahead, "to honour her". McCullin says he thinks of what happened with Christine as "the most painful thing of all in a painful life ... It was a huge mistake. Betrayal is always a mistake. You cannot go around putting the blame on somebody else - when I knew I was making the wrong decision. I was beguiled by somebody else. It was a weakness in me. I became strong in some ways, and I became better informed in some ways. I was progressing in my photography - but at the same time I was losing some bits of integrity." The relationship with Laraine ended soon after, and he retreated, brooding, to Somerset. Gradually, he turned to other types of work. Advertising, though it shamed him, paid for travel; he had visited India many times before, now he began to put together a book of photographs about the country, many full of uncharacteristic serenity. With his best friend, the writer Mark Shand (brother of Camilla, Duchess of Cornwall), he went to Irian Jaya, Sumatra, Bali and Java, to the Mentawi Islands, and up the Omo river; the more anthropological, somewhat out-dated turn these photos took - tribespeople posing, curious, brandishing spears - is echoed in his latest book, Don McCullin in Africa, which should, rightly, be called Don McCullin in southern Ethiopia. In between wars, and especially at the end of the 70s, when he published Homecoming (1979), he had always photographed England, though often desperate, ignored urban England; for the last two decades he has turned to look at the land, around him, in Somerset. It is not a Somerset a tourist board would recognise: he photographs only in winter, looking for naked trees and "a marriage of the skies and the flooded land"; the standing water, reflecting shards of light from the wild heavens, provides the only brightness. What he noted about Homecoming in his autobiography still applies: "[M]y eyes had grown accustomed to the dark. All I saw seemed to echo my childhood and the scenes of deprivation, dereliction, death and disaster, smashed minds and broken bodies, that I had witnessed in other countries." Even his occasional still-lives, wrote Adrian Searle in the Guardian in 1997, "flowers and fruit and odd bits of sculpture - are rendered in a pewter light". John Fowles, introducing Open Skies (1989) also detected in the landscapes an animating anger at the despoliation of the environment. "In a way this is a sermon, though without religion and the usual threat of damnation." "I added up all the time that I've been alone in this house," he says,"and it's 16 years." Like some latterday Rochester, he developed a reputation for black moods, for a compulsive wrestling with memory that deepened an already pronounced tendency to melancholy. In 1992, he met the American aerial photographer Marilyn Bridges, who, he once told CBS, was "the first woman to really match me". They married in 1997, but she lived in upstate New York; he refused to give up Somerset, and so he still spent much of the time alone. One day he heard some piped Elgar in Manhattan's Port Authority bus terminal and, homesick, decided he was leaving her. There were other women - a model, a journalist. Marilyn was "striking looking, but she wasn't kind", he says now, comparing her with his current wife, Catherine Fairweather, who is the travel editor at Harper's and Queen. Friends say she's crucial, that she both adores him and has the measure of him, not letting his moods get in the way. She works in London during the week, then returns to Somerset at the weekend with their two-year-old son, Max. "I couldn't be happier," says McCullin. "I was due for some happiness, and now I've got it." Nearly 70, he keeps working: there have been the Ethiopia photographs, and a series on South African Aids victims for Christian Aid (which displeased him by mounting it in galleries - he wanted the pictures in bus shelters, Waterloo station. He still seeks to assault people's consciences). And the Getty museum has agreed to sponsor a new project - for the next two years he will be exploring Roman ruins in North Africa. "Photography is my whole life's blood," he says. "I'm no good at literature, I'm no good at language, I'm no good at anything - all I can do is keep myself nice and clean, print my pictures, constantly look at my photographic books. If I didn't have photography, I'd be a lost soul. I wouldn't be any good as a father or husband, because I can only have pride in myself because of the achievements that I'm striving towards in photography. Photography has given me respectability, in a way. It's given me recognition as a human being." Don McCullin in Africa is published by Jonathan Cape at £35 on August 11. Life at a glance Born: October 9, 1935, London. Educated: Tollington Park Secondary. Married: 1960 Christine Dent (three children, Paul, Jessica, Alexander); Laraine Ashton (one son, Claude); 1997 Marilyn Bridges; 2002 Catherine Fairweather (one son, Max). Some books: 1971 The Destruction Business; '79 Homecoming, The Palestinians (with Jonathan Dimbleby); '80 Hearts of Darkness; '83 Beirut: A City in Crisis; '87 Perspectives, Skulduggery (with Mark Shand); '89 Open Skies; '90 Unreasonable Behaviour; '94 Sleeping with Ghosts; '99 India; 2001 Don McCullin; '05 Don McCullin in Africa. Some awards: 1961 British Press Award; '64 World Press Photo Award, Warsaw Gold Medal; '77 Fellowship of the Royal Geographic Society; '93 CBE.
The human factor

Don McCullin grew up in poverty and left art college to support his family when his father died. After national service with the RAF he came back to London, where a chance picture of a gang of Teddy Boys opened the way to a brilliant career as a war photographer. Now settled in rural Somerset, his latest book is about Africa

Interview by Aida Edemariam
Saturday August 6, 2005
The Observer
'Photography is my whole life's blood' ... Don McCullin. Photograph: Eamonn McCabe For the past 22 years Don McCullin's home, and his refuge, has been a long stone house in an eastern corner of Somerset. The view is long, too: from the front of the house one looks over a lawn, a dip into a hollow carved by an invisible trout stream, then rising fields, bordered by an orchard that climbs to the horizon. He owns this view. As far as the eye can see, the land is his, and he glories in it. For more than four hours, as he talks of other things, he conducts a running commentary about the wildlife that passes through - the blue tits, the jays, the swallows; the foxes and badgers and deer - about his cherry tree, his crabapple, his dying cypress; and about the volatile, storm-threatening sky. And the light - "I call it cathedral lighting"; at one point it obliges with a dramatic streak of darkness that links the bright heavens to the Earth. The only sounds are birdsong, the occasional distant car changing gear, and, every hour or so, fighter jets from Brize Norton in Oxfordshire screaming overhead. Though they're not as bad, he says, as the Chinook helicopters. "That really brings it back. You think 'God, Vietnam'." Article continues &lt;a href="http://ads.guardian.co.uk/click.ng/Params.richmedia=yes&amp;amp;spacedesc=mpu&amp;amp;site=Arts&amp;amp;navsection=&amp;amp;section=110428&amp;amp;country=hun&region=bu&city=budapest&amp;amp;bandwidth=broadband&rand=3351217&tile=3351217"> <img src="http://ads.guardian.co.uk/image.ng/Params.richmedia=yes&amp;amp;spacedesc=mpu&amp;amp;site=Arts&amp;amp;navsection=&amp;amp;section=110428&amp;amp;country=hun&region=bu&city=budapest&amp;amp;bandwidth=broadband&rand=3351217&tile=3351217" width="300" height="250" border="0" alt="Advertisement"&gt;</a> And the house itself, he often says, is full of ghosts that seep from a cramped room just off the spotless kitchen. There he keeps 4,500 prints, culled from a 47-year photographic career, 18 spent in wars. He leafs through them. "This was when I was in Beirut," he says. "This Palestinian woman just got murdered on the street ... This child wandered out into the battle and a shell took a lump of his head off, and this soldier just picked him up and walked away from the battle ... That's when I fell off a roof in Salvador and broke my arm - I was a couple of soldiers behind this lot and the roof gave way ... This is a bad place. I was on a hill in Vietnam. The North Vietnamese had captured some guns from the Americans - and there were huge guns firing shells on us ... This is a picture I'm very fond of. I took it in 1963 - it's in Hartlepool, a man going towards a steel foundry in the morning ... This is a picture I really like. A boy crying because his father was being buried. His father died of Aids." McCullin would be the first to admit that at the heart of war photography - sometimes also called, notes Susan Sontag in her introduction to his collected work, "the photography of conscience" - is great moral ambiguity. The terrible things man does to man must be brought to the world's attention, but much adrenalin is involved in finding them. McCullin has said that he "used to chase wars like a drunk chasing a can of lager"; used to obey, in other words, an overwhelming need for self-gratification. Great fearlessness is required - there is no shortage of awe at McCullin's bravery under fire - and war journalism is a macho world, has an undeniable, macho glamour. It has brought him fame and celebrity, lifted him so far above his penurious, underprivileged beginnings that he might as well inhabit a different universe. (There are other benefits as well: "Women want to mother him, I've noticed," says the photographer David Bailey, a friend. And they think 'oh shit, he might get killed next week. I better sleep with him'.") He insists he is not rich, but knows the house and land he loves so much is in part a result of this work. He's always done his own printing, still spends long days in his functional, bare darkroom ("I like the consistency of the dark. It keeps me safe") in a shed at the back of the house, getting into tizzies about the increasing scarcity of good photographic paper. With a few exceptions, he has always printed in black and white, with deliberately heightened contrast; "so that the thing really comes at you - a kind of hit and run. I don't want you to be hurt by it, but I want those images to be with you. I want them to contaminate your thoughts. They do mine." The trap, or at least slight discomfort here, is that in achieving such power he also achieves art and art emphasises the universal over the specific; news, and the urgent particularities of news, becoming an opportunity for distanced, passive contemplation. Furthermore, art exists in relation to other art. After his first war, Cyprus in 1964, he realised he had been attempting to photograph as Goya might have painted. His pictures acquire values that overshadow their content: he has published beautiful books, been the subject of a retrospective at the V&A and won awards. McCullin once said that as he worked he "looked into people's eyes and they would lookback and there would be something like a meeting of guilt", and it is striking that even in the hurly-burly of battle his subjects are usually looking straight at him, making McCullin, though invisible, very present. (As is the viewer, by involun- tary identification.) "He has a tremendous blackness and a real empathy with human suffering," says his friend the writer James Fox, who travelled with him to Ethiopia, Northern Ireland, Chad, Vietnam and London's East End. "Perhaps because he has a Catholic background, his photographs have a slightly iconic Catholic thing about them. They're very peaceful, almost relaxed, like the composition of a Renaissance crucifixion. Exhausted. It's as if he can't get to the bottom of human suffering. It gives the photographs an enormous depth, compassion, stillness. That's why they're so lasting, almost universal in a way." In his heyday, he said, he "wanted to break the hearts and spirits of secure people", to make a difference; these days he says he made no difference at all. "I've seen a few men executed in front of me and you can't stop it and you never forget the day it happened in your life. The image of a man crying in front of you before he gets his brains blown out, begging you to help him, and you know you can't. And it's got nothing to do with photography! It comes down there and then, in that moment, to humanity. And you can't play your role in humanity the way these people are asking you to." (In fact, he did often try: he has helped carry wounded men to safety, emptied his pockets for a starving refugee, raised funds for Christian Aid; the images coming out of Vietnam affected public opinion.) Apart from a brief foray to Iraq in 1991 (he saw no action and "one of my friends trod on a mine and got himself killed. A very distinguished Iranian photographer"), his last serious war assignment was in 1982, and he gives the impression that in the intervening time he has marinated in guilt, developing a tidy narrative of self-flagellation, slow redemption, that is somewhat undercut by a troubling faciliity. Perhaps this is only because his fame has required him to explain himself so often; there seems, however, to be more to it - an absorption, suggests Campbell, of what others have said he ought to feel about his warring years. It has the effect of emphasising other contradictions: he is disturbed by the harsh beauties war produces but remembers them, vividly; says he won't sell prints with dead people in them, but sells books; says his most expensive print costs about £5,000, but it rankles a bit that Cindy Sherman can get $200,000, and was furious that Sebastião Salgado was sent to the Ethiopian famine in 1984, not him - a spiky competitiveness, which can sound more real than the soul-searching, as does his quick-fire answer to the question: "Do you miss war?" - "I could still do it." McCullin was tempered by war. In 1940, aged five, he was evacuated from London to a council house in Norton St Philip, very near where he now lives. His experience could not have been more different from his sister's - she was placed with a well-off family in the same village, sent to boarding school, and fostered by them after the war; watching her privileged progress through a window (he was not allowed to visit) prompted a chippiness about class and poverty that did not abate until, he says, about a decade ago. Moved to a hardscrabble farm in Lancashire, he was beaten and mocked; it gave him, he said later, "a lifelong affinity with persecuted peoples". And neither could have been more different from Tottenham, which is where he began, or the two rooms (no bathroom, no toilet) in Finsbury Park in which he grew up, tough and nervy, the eldest son of an asthmatic, invalided father who died when Don McCullin was 14, and a forceful, sometimes violent mother. Severe dyslexia was not diagnosed until he was an adult, and he did not do well at school. Often a truant, he failed his 11-plus (despite one teacher's attempt to encourage him by literally banging his head against a wall). But he could draw, and another teacher steered him towards the Hammersmith School of Arts and Crafts and Building, which awarded him a scholarship. This did not last long: when his father died he had to support his family, and left to work on the dining cars on the London-Manchester train, which he resented, though he later noted that it infected him with wanderlust. This was followed by a spell in an animation studio in Mayfair, where he mixed colours (despite being partially colour-blind) and in his spare time ran with motorbike-riding Teddy Boys and the Finsbury Park gangs, especially a group called the Guvnors. "I was a tearaway," he says now. In 1953, when, he cheerfully admits, his politics were "well to the right of Alf Garnett", he was called up for national service. The RAF provided his first real encounter with photography: his initial assignment was to paint numbers on millions of cans of second world war aerial reconnaissance film. In Ismailia, in Egypt's Canal Zone, he developed film, spending days with stinking vats of chemicals. He failed the written part of the photographic trade test, but was nonetheless transferred to Kenya, to develop at speed film being brought in from flights over Mau Mau country. In Aden he bought a £30 Rolleicord camera, but when he returned to London, seeing no particular use for it, pawned it again for £5. His mother, disapproving, retrieved it, an act of generosity that would change his life. But for the moment, he slipped back into life in Finsbury Park, returning to the animation studio, to fights in the streets (his friends were clocking up convictions for armed robbery, vandalism), to Saturday-night dances at Hornsey Town Hall, or Gray's Dancing Academy on the Seven Sisters Road, "where you'd do the foxtrot. Not like those jerks on television, doing all that camp stuff." He met his first wife, Christine, at one of these dances. They were married two years later. In 1958, a gang acquaintance was involved in the murder of a policeman. Talking about it at work he mentioned that he had been taking photographs of his friends; asked to bring them in, he was dispatched to the Observer, whose picture editor, Cliff Hopkinson, chose a photo of the Guvnors posing in their suits on various levels of a bombed-out building. McCullin was immediately in demand. "Can you imagine the excitement of actually having important newspapers ringing you up? Can you imagine having the Daily Express, the Daily Mail and other newspapers and television offering you work?" It is a moment he returns to again and again. "It was the best thing that happened to me really, because otherwise I would have stayed in Finsbury Park and rotted." "He wasn't the most articulate of chaps, especially to begin with," says Bryn Campbell, one of his editors at the Observer. "He had no education worth talking about." McCullin found himself among university-trained, middle-class photographers, and it made him self-conscious, wary. "I went to dinner parties where I had nothing to contribute, and my biggest fear was always that they'd put a stuffed marrow or something on the table. If you came from Finsbury Park, you had this unvaried daily diet, so my fear of vegetables used to be more important to me than the conversation." He stayed quiet, listened, learned quickly, became increasingly torn between his background and what he felt himself becoming - a dislocation that would run throughout his career, as he ping-ponged between Finsbury Park friends and newspaper colleagues, war zones and fashionable London parties, the urban homeless and his own growing family. In 1961, in Berlin, where he photographed the wall being built, he found his preferred subject, conflict and the broken human details of conflict; but Cyprus was where he immediately achieved his mature style, picturing men shot in their poverty-stricken homes, their womenfolk in the first, terrible grip of grief - war domesticated, and all the more horrible for it. The pictures are "very intrusive", says Fox. "Though he did it with incredible skill - he knew when to leave, when not to; that's quite brutal stuff. He was exploiting people's unhappiness to some extent. But he's such an artist that I would forgive him. I don't know if he forgives himself." "Photographers often don't know what it is they're trying to say," says Campbell, "whereas Don did know what he wanted to say, and said it exceptionally powerfully." And he was "technically very sound. He works very simply, doesn't use terribly elaborate equipment. He composes very tightly. You don't have worry about cropping. Usually what Don sends you is what you want to print. He gets it first time. I think the degree of control he has is absolutely instinctive. He's an instinctively great photographer." Most bracket him with Robert Capa, possibly James Nachtwey - but, says Mark Haworth-Booth, who curated the V&A retrospective in 1980, "I'm not sure there's anyone else." In 1966 McCullin joined Harold Evans's Sunday Times, which would sustain him, believe in him, for the next 18 years - during which he became increasingly well known, a celebrity who mixed with celebrities, partying with Bailey, travelling with Edna O'Brien to Cuba, producing the blow-ups for Antonioni's Blow-up, photographing the Beatles. "I had a fantastic 60s." In that time he also went to the Congo (slipping into Stanleyville disguised as a mercenary), covered the Six-day war, Czechoslovakia, and Vietnam, where other photographers would shadow him, trying to see what he saw - but even the journalists who officially accompanied him often missed the moments, which are seared on his memory: "I know exactly what speed and what aperture I used when I took a picture of a grenade thrower [Hue, 1968]. It was a 250 F8, because he was throwing a grenade. And I still managed to stop the hand grenade in the air. Except in the split second after I took the picture, a bullet completely destroyed his hand. He had a hand like a cauliflower, and he was weeping, and I photographed him crying." (The only picture he staged is one of a dead North Vietnamese soldier surrounded by his meagre possessions: bullets, a photograph of a young girl. He slightly rearranged the possessions in order, he says, to make a statement.) Intermittently, over two years, he covered the war in Biafra, first leaving the day after his third child, Alexander, was born, and experiencing "probably one of the worst days of my life - seeing 800 dying children dropping down dead in front of me and crawling around on their stomachs with their insides hanging out - can you believe that? There's a special medical name for it [rectal prolapse, caused by the chronic diarrhoea suffered during starvation]. You see them crawling around with flies on this great mass of interior flesh." He went to Venezuela, Pakistan, Bangladesh, Northern Ireland, Iran, Zimbabwe; he was taken prisoner by Idi Amin (in Hampstead Garden Suburb, Christine, believing him dead, came out in red blotches that would not disappear for two years), and wounded by shrapnel in Cambodia, a few days after one of his cameras stopped an AK-47 bullet. "He looked like a rugged good-looking commando," says Fox, "squashed and hunched and muscular, and I always thought a little fierce, until I got to know him. He's a man of great sweetness of nature, thoughtfulness, generosity. A very troubled and sensitive person. And he's wonderful company. Lots of wit and sarcasm and joking." In war "he moves very well, crouching, moving fast. He's never there for long." He prefers to work alone, but at the same time, says Haworth-Booth, "he gives great loyalty and receives it in return. It's crucial to his work that he's able to create trust." Though "in any situation where a great deal of sophistication was called for," says Campbell, "I'm not sure that he'd be in his element." Christine hated his job. "Work was not only the enemy - it was the other woman, so to speak, as well. Christine was always there for me, but she couldn't win in the end. I was growing away from her, because I was having experiences and she wasn't. She was just looking after the kids at home." Eventually there really was another woman: in 1980 Bailey introduced him to Laraine Ashton, founder of IMG models, at the Ritz. His marriage was not the only thing beginning to come apart. In El Salvador, he fell off a roof, breaking his arm in five places. Rupert Murdoch now owned the Sunday Times, and it was changing; the Falklands war was gathering, too, and fears there would soon be pictures of dead British soldiers meant that McCullin's Salvador pictures weren't run. He wasn't sent to the Falklands - he later discovered that nervous government authorities, not his newspaper, were responsible - and that pitched him into drink and depression. "I had earned the right to be at the Falklands war with my own blood," he writes in his autobiography, Unreasonable Behaviour (1990). "I would rather have bled for England, bled in the Falklands, along with my own army." His last major war assignment was to Beirut, in 1982: he produced extraordinary photographs, of inmates abandoned in an Israeli-shelled mental asylum in Sabra, of Falangists roaming the rubble of a once-decadent city, singling out Palestinian men for slaughter. One of the most striking is of a woman in mid-flight around a bombed building, propelled by grief; she saw McCullin raise his camera and attacked him, punching and slapping. It turned out her entire family had just perished. Hours later she was killed by a car-bomb. In 1983, Andrew Neil took over at the Sunday Times, and made clear he had little time for McCullin and his bleak reminders of a less fortunate world. In an interview with Granta, McCullin in turn said he had little time for what he saw as the new consumerist ethos. Neil fired him, thereby stripping McCullin of the identity he had treasured all his working life. By this time he had left Christine for Laraine and bought the house in Somerset. They had a son, Claude, and for a while, this at least was idyllic. Then, in 1987, Christine was diagnosed with a brain tumour; a year-and-a-half later, she died, on the morning of their oldest son Paul's wedding - which went ahead, "to honour her". McCullin says he thinks of what happened with Christine as "the most painful thing of all in a painful life ... It was a huge mistake. Betrayal is always a mistake. You cannot go around putting the blame on somebody else - when I knew I was making the wrong decision. I was beguiled by somebody else. It was a weakness in me. I became strong in some ways, and I became better informed in some ways. I was progressing in my photography - but at the same time I was losing some bits of integrity." The relationship with Laraine ended soon after, and he retreated, brooding, to Somerset. Gradually, he turned to other types of work. Advertising, though it shamed him, paid for travel; he had visited India many times before, now he began to put together a book of photographs about the country, many full of uncharacteristic serenity. With his best friend, the writer Mark Shand (brother of Camilla, Duchess of Cornwall), he went to Irian Jaya, Sumatra, Bali and Java, to the Mentawi Islands, and up the Omo river; the more anthropological, somewhat out-dated turn these photos took - tribespeople posing, curious, brandishing spears - is echoed in his latest book, Don McCullin in Africa, which should, rightly, be called Don McCullin in southern Ethiopia. In between wars, and especially at the end of the 70s, when he published Homecoming (1979), he had always photographed England, though often desperate, ignored urban England; for the last two decades he has turned to look at the land, around him, in Somerset. It is not a Somerset a tourist board would recognise: he photographs only in winter, looking for naked trees and "a marriage of the skies and the flooded land"; the standing water, reflecting shards of light from the wild heavens, provides the only brightness. What he noted about Homecoming in his autobiography still applies: "[M]y eyes had grown accustomed to the dark. All I saw seemed to echo my childhood and the scenes of deprivation, dereliction, death and disaster, smashed minds and broken bodies, that I had witnessed in other countries." Even his occasional still-lives, wrote Adrian Searle in the Guardian in 1997, "flowers and fruit and odd bits of sculpture - are rendered in a pewter light". John Fowles, introducing Open Skies (1989) also detected in the landscapes an animating anger at the despoliation of the environment. "In a way this is a sermon, though without religion and the usual threat of damnation." "I added up all the time that I've been alone in this house," he says,"and it's 16 years." Like some latterday Rochester, he developed a reputation for black moods, for a compulsive wrestling with memory that deepened an already pronounced tendency to melancholy. In 1992, he met the American aerial photographer Marilyn Bridges, who, he once told CBS, was "the first woman to really match me". They married in 1997, but she lived in upstate New York; he refused to give up Somerset, and so he still spent much of the time alone. One day he heard some piped Elgar in Manhattan's Port Authority bus terminal and, homesick, decided he was leaving her. There were other women - a model, a journalist. Marilyn was "striking looking, but she wasn't kind", he says now, comparing her with his current wife, Catherine Fairweather, who is the travel editor at Harper's and Queen. Friends say she's crucial, that she both adores him and has the measure of him, not letting his moods get in the way. She works in London during the week, then returns to Somerset at the weekend with their two-year-old son, Max. "I couldn't be happier," says McCullin. "I was due for some happiness, and now I've got it." Nearly 70, he keeps working: there have been the Ethiopia photographs, and a series on South African Aids victims for Christian Aid (which displeased him by mounting it in galleries - he wanted the pictures in bus shelters, Waterloo station. He still seeks to assault people's consciences). And the Getty museum has agreed to sponsor a new project - for the next two years he will be exploring Roman ruins in North Africa. "Photography is my whole life's blood," he says. "I'm no good at literature, I'm no good at language, I'm no good at anything - all I can do is keep myself nice and clean, print my pictures, constantly look at my photographic books. If I didn't have photography, I'd be a lost soul. I wouldn't be any good as a father or husband, because I can only have pride in myself because of the achievements that I'm striving towards in photography. Photography has given me respectability, in a way. It's given me recognition as a human being." Don McCullin in Africa is published by Jonathan Cape at £35 on August 11. Life at a glance Born: October 9, 1935, London. Educated: Tollington Park Secondary. Married: 1960 Christine Dent (three children, Paul, Jessica, Alexander); Laraine Ashton (one son, Claude); 1997 Marilyn Bridges; 2002 Catherine Fairweather (one son, Max). Some books: 1971 The Destruction Business; '79 Homecoming, The Palestinians (with Jonathan Dimbleby); '80 Hearts of Darkness; '83 Beirut: A City in Crisis; '87 Perspectives, Skulduggery (with Mark Shand); '89 Open Skies; '90 Unreasonable Behaviour; '94 Sleeping with Ghosts; '99 India; 2001 Don McCullin; '05 Don McCullin in Africa. Some awards: 1961 British Press Award; '64 World Press Photo Award, Warsaw Gold Medal; '77 Fellowship of the Royal Geographic Society; '93 CBE.

Snowy, The Mouse Man, Cambridge, 1978

Useful links
Cold Heaven: Don McCullin documents HIV/Aids in Africa
Life Interrupted: Don McCullin returns to Africa
See work by Don McCullin at Hamiltons Gallery

Göran Tunström: Karácsonyi oratórium

2007-12-22T13:59:00.000+01:00

"A születésünkért előbb az életünkkel, aztán a halálunkkal vezekelünk."
A. Schopenhauer

A hangjáték prológusa:

Milyen mélyen hatolhat az ember a zene testébe? Lehetséges volna odabent maradni, és ily módon megszökni az idő elől?
Csak a zenében élek, ott az is velem van, aki nincs a közelemben. A zenéből nézve az idő csak tréfa, csalás, mely nem tudom, kinek az érdekét szolgálja. Végigkísérni egy kádenciát, minden rétegével, idejével, hangulatával… majd kikényszerülni belőle.
A természet két nagy adománya a Simogatás, és a Zene. De mert minden Egy Központ felé törekszik, egy szép napon egyesülniük kell az új Teremtésben.
Sok olyasmi van, ami nem zene, de amit át kell élnem. Ilyen a számkivettetés, a megpróbáltatás, és a sok tévedés, úgyhogy azt tervezem, mindenféle pianinókat és orgonákat és zongorákat helyezek el a természetben, hogy mindig kéznél legyen a zene, ha megrémisztenének az emberi szavak.
Csupán a muzsika nyújt biztonságot, a Másik Dolgot, szemmel láthatóan megtagadták tőlem.
Semmi sem illan el olyan gyorsan, mint egy simogatás, De ahogy egy illatot, egy hangot, úgy egy simogatást is magunkkal vihetünk a halálba.
Milyen vadul lobogó lángok vagyunk! És milyen könnyen elönt bennünket a sötét, kioltva életünket.
Csoda, hogy vagyunk egyáltalán. Csoda, hogy az egyetlen , amit az éjszakával és az örökkévalósággal szembeszegezhetünk, a Simogatás, minden dolgok legillékonyabbika.

Göran Tunström

Részletek a regényből:

(24) ...egyszerűen csak várni kell, amíg az álmok elmúlnak. Na de így várjam ki a világ leghosszabb álmának is a végét? Várjak, amíg megöregszem, és míg igazából felébredhetek, bele a halálba? Hát ebből áll majd az életem?

(88) Sejtés. Sejteni valamit. Akkora aktivitás rejtőzik ebben a szóban,, hogy azt hisszük, mi sejtünk valamit, holott szilárd meggyőződésem, (…) hogy a sejtés csak megérint bennünket. A sejtés csak megérint bennünket. A sejtés forrása rajtunk kívül ered, jelzőtűz az a sötétben, villám, ami kutatva körbefutja az égboltot, és eközben nagy néha megesik, hogy ennek a fénynek egy szikrája minket is elér, és behatol tudatunk legmélyebb rétegeibe.
Legszívesebben azt mondanám: megsejtettelek. Az a nő ajándékozott meg a sejtéssel.

(95) Azt életben nincs rend. (…) az a legfurcsább, hogy létezik rend egyáltalán.

(160) Az embernek bele kell vágnia. Otthagyni mindent és nekivágni. Akkor célba jut. Ez az egyetlen ami segít.

(214) A halál bizonyára nagyon gazdag állapot az élethez képest. Az utóbbiba gyorsan bele lehet jönni, nincs sok variáció, a szó kevés, a vágyak nagyon is behatároltak.

Valójában nem csak egy énünk van, hanem sok, és ezek között vannak erősek, és vannak gyengék, vad összevisszaságban és kiábrándultság kavarog a lelkünkben. Néha valamelyik énünk előlép és átveszi a parancsnokságot a többi fölött.

(275) Az életre alkalmatlan vagyok. Mintha egy hártya húzódna köztem és az élet között. De amikor ordítok…, akarom mondani, írok, akkor azt képzelem, hogy amit leírtam, keresztülhallatszik az életen, föl, föl…

(295) Semmi sem illan el olyan gyorsan, mint egy simogatás. De ahogy egy illatot, egy hangot, úgy egy simogatást is magunkkal vihetünk a halálba, mert a szerelmes ölelés maga a figyelem. Ilyenkor az egész test egyetlen szem, fül, nyelv.

(300) Ha élni akarsz, a nők közelében élj! Ez nem egyszerűen jó, vagy rossz, ez maga az élet. Az ölüktől alig egy milliméternyire, egy másodpercnyire zajlik minden mese, amire csak megtaníthat az élet.

(344) A Közel és a Távol legtöbbször nem is távolság, hanem viszonyulási mód. Istenhez mindig pontosan egyformán hosszú az út. Mindnyájan egyazon anyagból vétettünk. Egymásban élünk, és egymás körül. A testünk eszmék, javaslatok, sűrítmények szövedéke. Gondolatunk, a mi Valóságunk.

(360) Félsz, hogy az a nő részeddé válik, ahogy te már részévé váltál. És reménykedsz, hogy így történik.

(405) Mikor látja az ember a másikat első ízben? Mikor válik a másik saját elképzelésünk és lesz önálló személlyé?

(424) …úgy szerethette, ahogy az éjszakát és a távollétet szokás. Sose engedte magához.

( a fenti részletek a Göran Tunström: Karácsonyi oratórium című regényének a Magvető Kiadónál 1986-ban megjelent kiadásából valóak.)

A sunnei templom

Sebastião Salgado

2007-08-01T16:31:00.000+02:00

Sebastião Ribeiro Salgado művészete nem egyszerűen arra példa, hogyan válhat a fénykép, ez a profán dokumentáló eszköz a művészi igazság hordozójává, hanem azt mutatja meg, hogy létezik az egyetemes művészetnek olyan kifejezési eszköze, olyan nyelve, amelyet a fotográfiánál jobban senki sem beszélhet. Hiszen a legegyedibb, a köznapi, "földhöz ragadt" valóság semmilyen fikciós művészetnek nem lehet úgy megtermékenyítő kiindulópontja, mint a fotónak. Salgado művészetében nyer igazi értelmet a fényképezés annyit kárhoztatott valóságot másoló - a XIX. századi vádak szerint "majmoló" - természete.

A több mint másfél évszázados fotótörténetben a fényképet artisztikus szándékkal készítők valamilyen módon mindig megküzdöttek azzal az - előnnyel vagy hátránnyal, ki-ki hogyan élte meg alkotóként - áthághatatlan ténnyel, hogy a fényképezőgép alapvetően azt adja vissza, amit elébe tárnak. Hiába megrendezett a látvány, hiába manipulált a végeredmény, hiába az utólagos közbeavatkozás, hiába iktatjuk ki magát a kamerát, a fényképezésnek mégis veleszületett sajátossága a dokumentálás. Értékes és tisztelnivaló művészi eredmények születtek és születnek ma is abból a sziszifuszi küzdelemből, amit művészileg skizofrén helyzetben küszködő fotográfusok folytattak és folytatnak a fénykép megörökítő természete ellen. Ám a fénykép ellenszegül, s folyton vallomást tesz, mint egy hívatlan tanú...

Salgado - nagyszerű elődök nyomdokain haladva - nem akarja elhallgattatni ezt a beszédes tanút, hanem hosszú, türelmes munkával faggatja egy életen át. Ő pontosan tudja, hogy a fénykép mire képes. Tisztában van azzal, hogy a fénykép, mint tanú, ha engedik vallomást tenni, bizonyos esetekben képes túltenni mindenki máson. S azt is nagyon jól tudja, hogy igazi érték csak úgy teremthető, ha a kezünkben lévő eszközt arra használjuk, amire alapvetően való...
Salgado teljességre törekszik. A lehetetlent célozza. Globális korunk Emberi színjátékát. Éppen a munkájának eszköze, a fotográfia kényszeríti erre. Neki az összes pillanat kell, minden, ami a nagy, igaz vallomásban szerepet kaphat. Hét éven keresztül járta a latin-amerikai falvakat, és tizenöt hónapig tartózkodott az éhezők közt a Szahel-övezetben, tíz évig kutatta a kétkezi munka dokumentumait, s évekig követte a migráció útjait. Ahhoz a művészi mutatványhoz, amire ő képes, a valóság szinte enciklopédikus feltárása szükségeltetik. Térben és időben korlátlan mozgásszabadságot kell adnia magának. Sem a percek, órák, sem a kilométerek nem takaríthatók meg. Különben megbillen a kényes egyensúly, s a primer dokumentum ereje, a valóságot vitathatatlanul hitelesítő, igazoló képessége csorbul, bántóan előtérbe kerül az alkotó, a gondolatiság, az életanyag hiányát kifoltozó absztrakció. Az enciklopédikusság hiányában a salgado-i művészi fénykép esztétikumát hordozó valóságszövet kellő sűrűsége hiányozna. Azonnal előbukkanna a hamis pátosz, a valóság ürügyén előadott önmutogatás. S a befogadó máris megkönnyebbülhetne, távoli kuriózumként, egyediségként, valóságcserépként felejthetné el mindazt, amit az emberiség jelenkori története címén mutatnak neki, mint egy-egy sajtófotókiállítás után, vagy "tiszta művészetként" szemlélhetné a szüzsét. A nagy, filozofikus gondolatot hordozó realitás illusztrációvá... fokozódna le. Így a tanult és igényes néző kellő távolságot tarthatna a modern kori művészetet folyton csak megzavaró valóságtól. A lényeg szempontjából mindegy is volna, hogy virágcsendéletet lát-e, vagy a világ menekültjeit, hiszen olyan érdeklődő, de független kívülállóként vizsgálhatná a látványt, mint a megpiszkált hangyabolyt.
[Részlet a Ludwig Múzeumbeli kiállítás katalógusában megjelent írásból.]

Ingmar Bergman

2007-07-31T09:07:00.000+02:00

Meghalt Ingmar Bergman svéd filmrendező. 89 éves korában, a svédországi, balti-tengeri Farö szigetén lévő otthonában érte a halál a világhírű alkotót.

"Az öregkor hasonlít a hegymászáshoz. Minél magasabbra hágsz, annál fáradtabb vagy, nehezebben kapsz levegőt. De sokkal jobban átlátod a dolgokat."
Ingmar Bergman
( Ingmar Bergman 1918-2007 )

A svéd rendező Uppsalában született 1918. július 14-én. Édesapja protestáns lelkipásztor volt, így Bergman gyermekkora a szigorú vallásosság és a feltétlen engedelmesség légkörében telt. Akkoriban kedvelte meg a bibliai történetek és példabeszédek templomi ábrázolásait is, mik alapjául szolgáltak későbbi filmes gondolkodásának.

Tanulmányait a stockholmi egyetemen végezte, ahol képzőművészetet, történelmet és irodalmat tanult. Akkoriban kezdte próbálgatni szárnyait az írás terén, színdarabokat írt, az iskolai színjátszó körben pedig játszott és rendezett is. Miután elvégezte az egyetemet, a Sagas Theatre rendezőasszisztenseként kezdett dolgozni. Első színdarabját 1941-ben mutatták be, akkor figyeltek fel rá a Svéd Filmintézet munkatársai, kik filmforgatókönyvek átírására alkalmazták. Egyik alkalommal azonban saját munkáit is benyújtotta, s lehetőséget kapott a film megvalósítására.

Meglehetősen rideg filmvilága az emberi psziché legapróbb rezdüléseit mutatja meg. Ehhez nagymértékben járul hozzá az az állandónak mondható színészgárda is, mely az ő kezei alól került ki: Erland Josephson, Max von Sydow, Ingrid Thulin, Harriet Andersson, Bibi Andersson és Liv Ullmann, majd a 80-as években Lena Olin és Pernilla August. Nem csak színészei az állandó munkatársai, hanem operatőre, a kétszeres Oscar díjas Sven Nykvist is, kinek munkája szintén hozzá tartozik a Bergman filmek képi világának megteremtésében.
Első szerzői filmjében szinte az összes későbbi állandó Bergman-motívum megcsillant, hogy azután néhány évnyi feledhető játékfilm után véglegesen megjelenjen. 1956-ban készült el a Hetedik pecsét című alkotás, mit annál csak sötétebb, analizálóbb filmek követtek. Az 1957-es A nap vége című filmjével pedig elindult a csöndes, gondolkodó filmek hosszú sora. A rendező témái között megjelent a házasság, műveiben rendszeressé vált két ember kapcsolatának elemzése, egymáshoz való alkalmazkodásuk, hűségük vagy épp hűtlenségük vizsgálata. Ehhez kiváló alapot adott saját magánélete, mert házasságai sem voltak mentesek féltékenységtől, szorongástól, lelkiismereti válságoktól. A nemzetközi sikert az Egy nyári éj mosolya című romantikus vígjáték hozta meg számára, mi elindított egy világot végigsöprő Bergman-lázt. A mozik műsorát világszerte tartósan kibérelte A hetedik pecsét, A nap vége, a Tükör által homályosan, az Úrvacsora és a Csend, mely filmek azt a filozofikus meggyőződést hirdetik, miszerint nemcsak az emberek közönyösek egymás iránt, de az Isten is az emberek iránt.
A Persona, a Farkasok órája, a Szégyen, a Szenvedély című alkotások magánéletéhez közel, Farö szigetén lévő vidéki házában készültek, s intim emberi problémákat boncolgatnak. Az Érintés 1971-ben készült el, ez volt a rendező első angol nyelvű filmje. Ez ugyan nem az elszigetelt Farö-sziget terméke, de ezek a hősök is legalább annyira zavartak, mint a Farö-ciklus hősei. Az intim családi kapcsolatokkal és a megértéssel foglalkoznak a Suttogások és sikolyok, a Jelenetek egy házasságból valamint az Őszi szonáta történetei. Majd filmre álmodta Mozart Varázsfuvoláját, mellyel új fejezetet nyitott az operafilmek műfajában. 1976-ban - önhibáján kívül - belekeveredett egy adócsalási ügybe, aminek következményeként el kellett hagynia hazáját. Néhány évig Németországban élt és dolgozott. Későbbi mozifilmjei közül az utolsó lett a legnagyobb hazai sikere, az 1983-ban leforgatott Fanny és Alexander, melyben egy kisfiú szemével láttatja egy tehetős svéd színházi család századforduló körüli életét. Ezután visszavonult a filmezéstől, átment passzív filmélvezőbe, gondolatait elsősorban a stockholmi Királyi Drámai Színházban vitte közönség elé.
1977-ben a Svéd Irodalomtudományi Akadémia nagy aranyérmével tüntették ki, a legnagyobb elismerésnek számító Oscar-díjat pedig három alkalommal - a "Legjobb külföldi film" kategóriában - érdemelte ki. Cannes-ban az Arany Pálmát szerezte meg, a Svéd Filmintézet pedig díjat alapított a tiszteletére, a filmrendezés kiváló eredményeinek jutalmazására.

Svédország, amely sokáig orrolt Ingmar Bergmanra, most fejet hajt a hétfőn elhunyt rendező előtt: Fredrik Reinfeldt miniszterelnök "halhatatlannak" nevezte a rendező műveit. "Ingmar Bergman a világ egyik legnagyobb dramaturgja, sokak számára ő volt a legnagyobb mindnyájuk között. Azt hiszem, nehéz megérteni és teljes egészében felmérni Bergman hatalmas hozzájárulását a svéd film- és színházművészethez, Svédországban és külföldön egyaránt" - hangsúlyozta közleményében a svéd kormányfő.

Cissi Elwin svéd filmrendezőnő elmondta, hogy félárbocra eresztették a zászlókat a stockholmi Filmművészet Háza előtt. "Nincs olyan nap, hogy a filmjeit ne vetítenék világszerte a fesztiválokon."

Ingmar Bergman "az ihlet hatalmas forrása volt" - méltatta a rendezőt Staffan Valdemar Holm, a Dramaten királyi drámai színház igazgatója; ebben a színházban hosszú évekig dolgozott Bergman rendezőként. "Azt hiszem, nem fogtuk fel, milyen nagyra becsülték őt külföldön" - mondta Marie Nyreröd, a filmrendezőről készült dokumentumfilm szerzője. Bergman filmrendezői nagyságát honfitársai csak késve ismerték fel, holott külföldön gyorsan hírnévre tett szert.
A svéd közszolgálati rádió és televízió hétfőn műsorváltozást jelentett be, Ingrid Bergmannak szentelt adásokat iktatva be a műsorba.

Ingmar Bergman a filmművészet történetének egyik legnagyobb rendezője, aki nemcsak műveivel, hanem személyes megjelenésével és erejével is sokat tett a filmművészetért, ezen belül az európai filmművészetért - mondta Szabó István filmrendező. A Bergman-filmek úgy számítanak a nézőnek, mint egy nagy regényíró regényei, egy nagy költő versei, vagy egy nagy drámaíró művei. "Nagyon nagyra becsülte a közönség elérését, a számukra elmondott történetet, és nem becsülte sokra a csak sznobok vagy csak magasan kvalifikált esztéták által érthető és elérhető történeteket" - mondta.
Mint felidézte, Bergman leírta egyszer, hogy a filmrendező olyan foglalkozású ember, aki érdeklődést tud kelteni egy hős vagy egy történet iránt; ha nem tudja felkelteni ezt az érdeklődést, akkor nem filmrendező. A filmrendező kitért arra, hogy személyes kapcsolatban is állt az Európai Filmakadémia alapító elnökével. A filmakadémia megalakulásakor Ingmar Bergman többek között a magyar alkotót választotta egyik munkatársának.
Janisch Attila, Balázs Béla-díjas filmrendező elmondta: a gimnázium elvégzése után, amikor Kecskeméten a moziüzemi vállalatnál dolgozott, Ingmar Bergman több filmjét sokszor megnézte. Volt, amit akár húszszor is; például a Suttogások és sikolyok címűt, amely meghatározó volt számára. "Nagyon fontos film volt minden szempontból a pályámon" - hangsúlyozta Janisch Attila, hozzáfűzve: Bergman volt a mestere a mozgásban lévő emberi arcnak, ami a filmnek a leginkább a sajátja, formanyelvének leginkább jellegzetessége, amit semmilyen más művészeti ág nem tud megjeleníteni. Közeli képeken el tudott mondani egy történetet, és az emberi arc minden rezdülését meg tudta mutatni.
Kiemelte, hogy Bergman igazi polihisztor, az igazi nagyok közé tartozó filmesek egyike volt, aki mindenhez értett, és mindent tudott a szakmájáról. Nemcsak kiváló filmeket készített, még inkább színházi rendező volt, amely munkásságát nem is nagyon ismeri a nagyvilág. Ezen kívül kiváló író volt. Filmes rendezők körében igazi ritkaság az ilyen - mondta Janisch Attila.
"Kamaszkoromban, amikor Bergman abba akarta hagyni a pályáját, írtam neki egy levelet, hogy ne tegye, mert a világnak mekkora szüksége van arra, amit ő csinál. Aztán, hogy a levél megérkezett-e, nem tudom" - mondta a Hosszú alkony, a Másnap, és az Árnyék a havon rendezője.

Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha

2007-07-27T16:34:00.000+02:00

A búsképű lovag több, mint négyszáz esztendeje született meg, 1605 január végén jött ki a nyomdából, s azóta meghódította az egész világot. 2002-ben 100 író - köztük Milán Kundera, Salman Rushdie, John le Carré, Nadine Gordimer, Carlos Fuentes és Norman Mailer - a valaha írt legjobb szépirodalmi műnek ítélte.

Miguel de Cervantes 58 esztendős volt, amikor műve napvilágot látott, s noha a regény azonnal óriási sikert aratott, szerzője mégis szegénységben halt meg 1616-ban. A Don Quijote a világon legtöbbet fordított és olvasott könyv a Biblia után. Cervantes a börtöncellában gondolta ki a búsképű lovag és a vidám Sancho történetét, ahová adócsalás miatt került az 1590-es években. Eredetileg valószínűleg a középkori lovagregények szatirájának szánta művét, a Don Quijote azonban önálló életre kelt a tolla alatt és létrejött a modern regény egyik alaptípusa, a pikareszk, ahol a hős hosszú és viszontagságos utazások során fedezi föl igazi önmagát.

Photo: Henri Cartier-Bresson

"Ha az ember mélyen a lelkébe néz, eltöprenghet azon, hogy vajon önmaga melyik figura, Don Quijote vagy Sancho Panza?" - jegyezte meg egyszer Orwell. A volt spanyol miniszterelnöknek, Felipe Gonzaleznek állítólag napi olvasmánya volt Cervantes regénye, a perui Mario Vargas Llosa pedig úgy véli, hogy a Don Quijote mindenki számára, az élet minden fázisában és bárhol a világon komoly tanulságokkal szolgálhat. Faulkner évente újra elolvasta, s egyes szakértők szerint az embernek legalább háromszor kell elolvasnia a Don Quijotét, mielőtt meghal. Hosszú évszázadokon keresztül szinte valamennyi spanyol kocsma tartott egy bőrkötéses példányt a regényből, amelyet azonnal az ismeretlen utazó kezébe nyomtak, amint megérkezett a vendégfogadóba.

Cervantes műve a modern regénynek nemcsak őse, hanem – mai értelemben – első klasszikusa is. Gazdag körképén ott virul a kaland középkori bűvölete, a valóságos külső világ összegezés magaslatára emelkedett mozgalmassága, de már a lélek mélyei, belső világunk azelőtt figyelemre sem méltatott tájai is fölsejlenek rajta. Sokrétű remekmű, az értelmezésnek négy évszázad óta szinte kiapadhatatlan forrása. A korszerűtlen eszményeket kergető és magasztos kudarcra ítélt Búsképű lovagnak és a valóság diadalát parlagiságával együtt megjelenítő, tenyeres-talpas csatlósának történetében örök-emberi értelmet is kap a XVI–XVII. századi spanyolság nemzeti önvizsgálata: egy történelmi korforduló válságában minden idők emberi magatartásának két alapváltozatát tárja elénk.

A kötet Milan Kundera előszavával, Somlyó György versfordításaival, Győry Vilmos fordításának és Szász Béla szerkesztői javításainak részleges felhasználásával Benyhe János fordításában, utószavával és jegyzeteivel jelenik meg.

MIGUEL DE CERVANTES SAAVEDRA (1547-1616)

A reneszánsz emberöltői alatt az addig csak szórványosan megjelenő regény az olvasók körében - mennél több az olvasó, annál inkább - népszerű olvasmánnyá válik. Tehát az írók egyre több regényt írnak.

De a költészet mellett a széppróza még mindig az irodalom határvidékéhez tartozik. A XVI. század regénye jellegben is, az olvasók tudatában is hasonlatos ahhoz, amit manapság ponyvairodalomnak nevezünk: a könnyű, felületes szórakozást szolgálja, de nagyon népszerű. Ennek a kalandos irodalomnak legkedveltebb hősei a bátor lovagok, akik mindamaz erényeknek hordozói, amelyet a feudális uralkodó osztály beleképzelt elődeibe. A kalandorponyva másik fajtája a pikareszk-regény (újabban használatos kifejezéssel: kópé-regény) volt, amelynek hősei kalandor csavargók (spanyolul picarók), akik csaknem olyan képtelen viszontagságokon mennek keresztül, mint a lovagregények hősei, de nem erényeik, hanem leleményük folytán lábalnak ki minden bajból. Ezek a kalandregények egyenes elődei a későbbi, a XIX. századtól fogva egyre jobban elburjánzó bűnügyi cowboy, légiós és egyéb ponyvának. Az irodalom értői ugyanolyan megvetéssel és aggodalommal tekintettek rájuk, mint manapság a kulturpolitikusok az eláradó, pusztán szórakoztató irodalomra. A jó ízlésű és jó műveltségű spanyolok ugyanúgy kárhoztatták a lovagregényeket, mint olasz vagy francia kortársaik.
És 1605-ben megjelent egy regény, amelynek az első pillanatokban azért volt sikere, mert azt hitték, hogy egy minden eddiginél érdekesebb, kalandosabb lovagregény. De nemsokára már azért volt sikere, mert észrevették, hogy ez a lovagregényeknek olyan páratlan paródiája, amelynek elolvasása után már senki sem veheti komolyan a valódi lovagregényeket. Amikor pedig 1615-ben (egy évvel a szerző halála előtt) ismertté vált a második, a befejező kötet is, az irodalom értői számára kétségtelen volt, hogy olyan páratlan művel állnak szemben, amilyen eddig még nem született a regény műfajában. Minden addigi próbálkozás előkészület volt, ezzel a művel kezdődik a valódi, a mai értelemben vett regény története. Hosszú címe így hangzik: Az elmés, nemes Don Quijote de la Mancha. Szerzője egy nyomorúsággal küzdő hidalgó (köznemes), akinek a nevét valamelyest már addig is ismerték az irodalomban jártasok: Miguel de Cervantes Saavedra.
Ez a Cervantes felettébb kalandos életet élt, amíg a Don Quijote azonnali sikere végre szerény, de gondtalanul tisztes életet biztosított élete végső évtizedére. Nyughatatlan vérű orvos fia volt. Az apa hol az egyik, hol a másik városban próbálkozott, ezért azután fia minduntalan megszakította iskoláit. Mégis sok mindent összetanult. És a XVI. században, amikor felnőtt, még a görcsösen vallásos, középkori eszményeket őrző Spanyolország sem tudott mindenestül elzárkózni az Itália felől áradó reneszánsz szabadabb szellemétől. A kalandos vérű fiatal Cervantesnak sikerült is eljutnia Itáliába, ott szívta magába azt a gúnyolódásra is, komoly bírálatra is hajlamos művészi alapállást, amely beleitta magát áradó mesélőképességébe, s egyedülálló jelenséggé tette az egész gazdag spanyol irodalomban, de úgy, hogy egyben világirodalmi példaképpé fejlődhetett.

Ennek azonban hosszú útja volt. Idővel felcsapott katonának. Mint írástudó katona használható ember lesz a kor igen népszerű hadvezére, Don Juan d'Austria mellett, vele együtt vesz részt a spanyol flotta leggyőzedelmesebb csatájában Lepanto mellett, ahol megállítják a török terjeszkedést. Lepantónál 1571 őszén úgy megsebesül, hogy bal karja mindörökre béna marad. És a nagy diadal után a nagy hatalmú pártfogót, a túl népszerű Don Juan d'Austriát a féltékeny udvar megmérgezi. Kedvenc katonái nem számíthatnak protekcióra. A hadirokkantra nyomor vár. De még egyszer megpróbál fél karral katonáskodni; részt vesz egy afrikai expedícióban. Ám fogságba kerül, és öt évig sanyarú sorsú rabszolga, amíg végre hazaevickél. Most már szeretne békességben élni. Ez időben már költő, akinek a verseiről sokaknak jó véleménye is van. De költészetből nem lehet megélni, különösen, ha az ember közben meg is nősült, és családot kell eltartania. Meg kell tehát próbálkozni a jövedelmezőbb irodalommal.
A spanyol nagyvárosok tele vannak színházakkal, a színházaknak drámák - komoly és vidám drámák - kellenek. Cervantes felcsap drámaírónak. Amihez nyúl, annak hamarosan mestere lesz. A drámatörténet úgy tartja nyilván, hogy Lope de Vega fellépéséig ő a legjobb spanyol drámaszerző. Számos komoly hangú színjátéka közül a Numantia ostromának színjátéka máig a nagy spanyol nemzeti drámák közé tartozik; A csodaszínpad című közjátéka (egyfelvonásos vígjáték) a világirodalom egyik legjobb bohózata. De írt elbeszélő költeményt is, versei különböző gyűjteményekben jelennek meg. Csak éppen megélni nem tud mindebből. Vállalja tehát a keserves civil pályát, és felcsap adóvégrehajtónak. Itt azonban olyan elszámolási bajai támadnak, hogy két ízben is börtönbe csukják.
Második börtönidejében kezdi írni a Don Quijotét. Ezzel azután végre sikere van. Ha kezdetben becsmérlik is, mint lovagponyvát, egyre többen olvassák, és újra meg újra kiadják. Azután már nem is szidják. Sőt akad, aki a szerző tudtán kívül folytatja. Ez az irodalmi kalózkodás készteti, hogy ő maga folytassa és fejezze be, vigye el a történetet a hős haláláig, ahonnan tovább már nem folytatható.
De a két kötet között írja kitűnő novelláit, amelyek a Példás elbeszélések című kötetben jelennek meg. Ennek a műfajnak is bravúros mestere. Realitás és képzelet szövődik izgalmasan, fordulatosan, elbájolóan a Cervantes-novellákban, példát adva a sokkal későbbi elbeszélők számára. Ez a kötet az összekötő híd Boccaccio és a XIX. század nagy novellistái között.
A főmű azonban a Don Quijote. Ezzel áll Cervantes a világirodalom főszereplői között. A regény formáját tekintve: lovagregény. Csakhogy egy olyan lovagról szól, aki rengeteg lovaghistóriát olvasott össze, és elhiszi, ami a hajmeresztő, kalandos történetekben áll. Elhiszi a régi idejétmúlt (és a maguk idejében sem érvényesült) erényeket, s maga is olyan nemes lelkű kóbor lovag akar lenni, mint olvasmányainak hősei. Így indul el a világba kalandokat keresni, kísérőnek véve maga mellé a földhöztapadt, képzelet nélküli, de józan paraszt Sancho Panzát, aki „fegyvernöke" lesz, minthogy a lovagoknak illő, hogy fegyverhordozó szolgájuk legyenEz a Don Quijote tulajdonképpen igen ütődött alak, de ez az ütődött alak a maga lelki emelkedettségével, jóhiszeműségével, ostoba, de igaz emberre valló ábrándjaival a kalandok során egyre rokonszenvesebbé válik. A kalandok mulatságosabbnál mulatságosabbak, a Don Quijote a világirodalom egyik legszórakoztatóbb könyve. Hanem ahogy a nemes lovag egyre-másra pórul jár, mivel képtelen felmérni a valóságot, az olvasó egyre tragikusabbnak érzi a sorsát. A történet egyszerre a lovageszmények kifigurázása és a nemes lelkű ember szükség szerinti tragédiája. Az első kötetből még inkább a csúfolódás, a valóság félreértésének bírálata világlik ki, a második kötet - amely semmivel sem kevésbé mulatságos - már azt az utat mutatja meg, amelyen a saját kárán tanult férfi lassanként kiábrándul hamis eszméiből.
Élete végén, halálos ágyán megtagadja téveszméit, és elégetteti a lovagregényeket. S közben mégis van valami nagyon szomorú ebben a kiábrándulásban, hiszen Don Quijote mélységes jóhiszeműséggel hitt a téveszmékben, emelkedett lélekkel ismerte félre a világot. Ő valóban hadakozó óriásoknak látta a szélmalmokat, elvarázsolt seregnek a juhnyájat és szépséges úrhölgynek a tenyeres-talpas parasztlányt. Talán szebb is volna a világ, ha olyan volna, ahogy Don Quijote látta, illetve látni akarta. Csakhogy a világ nem olyan. Ezt Sancho Panza eleve tudja, és valójában egy szót sem ért urának ábrándjaiból. A józan fegyvernöknek azonban semmiféle eszményei nincsenek, s ezért lelke felettébb szegény. A valóság a két halhatatlan típus között van: a valóság nélküli eszmény ugyanolyan hamis, mint az eszmények nélküli valóság. Az élet értelmét csakis a valóság adta eszmények adják. Lényegében ez a legmélyebb eszmei mondanivalója Cervantesnek. Ezt fejezi ki a kalandok áradó sokaságával, a két típus halhatatlan megrajzolásával, az évszázadokat álló humorral és a komikumba rejtett tragikummal.
A mű megszületése óta egy pillanatra sem volt elfelejtett írás, már a maga korában fordítani kezdték, s nincs kulturált nyelv, amelyen ne volna olvasható. Több mint háromszáz éve a világirodalom egyik legtöbbet olvasott könyve. Hőse, Don Quijote már rég ki is lépett a lapok közül, és közismert alakká, egy mindig ismert magatartás típusfigurájává változott. Ő az emelkedett lelkű, igazi derék ember, aki félreismeri a valóságot, és ezért minduntalan pórul jár. Mindig voltak, mindig lesznek Don Quijoték.

Hegedüs Géza

A teljes szöveg

Don Quijote, avagy a nemzeti önkritika

"Tanuljatok bölcsességet Don Quijotétõl, szerelmesek!"
(Szerb Antal: Don Quijote szerelme, 1941.)

A könyvek néha elkallódnak, alszanak, esetleg a feledés homálya borong felettük. Az új könyvet kiszorítja a polcról a még újabb, s aki doktorként (értsd: kritikusként) rajta akarja tartani a mindig hektikus irodalom ütõerén a kezét, annak sajnálatosan a divatokat is követnie kell. Hogy vannak irodalmi divatok, azt a könyvnyomtatás feltalálása óta tudjuk, s az sem újdonság, hogy vannak az irodalmi divatoknak Chaneljei, Armanijai, Givenchy-jai, vagyis a kiadók, amelyeknek elemi érdekük, hogy kitalálják, irányítsák és kihasználják az irodalom divatjelenségeit.

Ezt tapasztaljuk a magyar könyvek piacán is, ahol a könyvek árujellege ma már axióma. Lám, az "élet" eldöntötte azt a heves vitát, amit az értelmiség (a pártapparátus tevékeny beleszólása mellett) a nyolcvanas évek elején folytatott "áru-e a kultúra" tárgykörében! Természetesen a mai helyzet nem egészen úgy alakult, ahogyan az akkori vitában az "áru-pártiak" gondolták. A kapitalizmusnak az a vállfaja, amit Magyarországon a bal- és jobboldal gondolt létrehozni, nem dicsekedhet azzal, hogy általában - a kultúrában különösképpen nem - tiszta és áttekinthetõ helyzeteket teremtett volna. Azt látjuk, hogy az állam óvakodik kultúrharcba bocsátkozni (bár idõnként megteszi), de azt is tapasztaljuk, hogy azok az intézményei, amelyeknek segítõ kezet kellene nyújtani az egyéni kezdeményezéseknek, sokszor homályba hagyott szempontok szerint válogatnak, s egy valamire minden bizonnyal teljesen képtelenek, a szubvenciók hasznosulásának "mérésére". Azaz a kultúra támogatása hogy a közismert és rossz képeket felidézõ kifejezést használjam sok esetben alárendelõdik etnikumok, kisebbségek, érdekérvényesítõ csoportok, kurátori ízlések és kormányzati akaratok mindig többé-kevésbé politikafüggõ szövevényének. A kultúra ezért is gazdag alapítványi izzadmányokban, s oly ritka az a mû, melynek megjelenésekor felkiálthatnánk (Chamfort maximáját kissé átalakítva): "Végre, ezt nem tegnap olvasott könyvekbõl írták!" Természetesen a "támogatás" olykor eléri célját, de a jó döntés racionalizálása elmarad, s reményünket az érzékenység misztikus mûködésébe helyezzük. Nem most van azonban az ideje, hogy belemerüljünk újabb vitába, ami azt szálazza, vajon a kultúra termelõjét (alkotót) vagy a kultúra terjesztõjét kell-e "támogatni", és miként kell a szubvenciók olyan rendszerével elõrukkolni, mint a mezõgazdaságban, ahol a gondoskodó állam már egy szelet vajas kenyérben is megmutatja orcáját, s mind a kenyér, mind a vaj árát garantált felvásárlási árral tartja kordában. ("Hja, azok ételek, a kultúra meg, közismert, luxus!" - mondják abban a szektorban.)

Ha el fogadjuk is, hogy Magyarországot a kulturális sokféleség jellemzi (a jövõ évezred elejének kultúrájában feltehetõleg a demokratikus hamburger-kultúrától az elefántcsonttoronyba visszahúzódott magas kultúráig minden "nemzeti" és "euroatlanti" változatnak tere lesz), akkor még inkább fontosnak látszik, hogy legyenek olyan kulturális mûhelyek, amelyek jelen századvégünkön nem esnek pánikba, és továbbra is fontosnak tartják az ablaknyitást más régiók legfontosabb kulturális teljesítményeire. S nemcsak az egyidejûség babonás követésével, hanem az idõben szabadon mozogva: a múltban is megtalálva a magyarul még hozzá nem férhetõ fontos alkotásokat.

A hosszúra sikerült bevezetõ mindössze annak a missziónak jelentõségét kívánja ecsetelni, amellyel az Európa Könyvkiadó fontosnak tartotta megjelentetni Miguel de Unamuno Don Quijote és Sancho Panza élete címû mûvét, amely spanyolul 1905-ben látott napvilágot, s Magyarországra - a kiadó jóvoltából - most jutott el. Méghozzá úgy, hogy mai megjelenését semmi különös dátum, évforduló nem indokolta, csupán az érték, amit a kiadónak a terjedelmes, megalapozott filozófiai mûveltséget csillogtató, bár a saját magáért helytálló mû szempontjából fölösleges utószó szerzõje, Csejtei Dezsõ "szavatolt". Az utószó szerzõje - aki már 1986-ban bizonyságot tett Unamuno-ismeretbõl: ekkor jelent meg könyve A spanyol egzisztencializmus története (alcíme: Miguel de Unamuno és Ortega y Gasset filozófiájának fõ kérdései) - jelen mûvet ugyanis "napjaink posztmodern diskurzusához" viszonyítja, ami lehet szempont, csak éppen kevés a hozadéka. Hiszen a Don Quijote-könyv szerzõjének antiracionalista ideológiai alapállása olyannyira közismert, hogy Gaëtan Picon századközépi nagy jelentõségû gyûjteménye, a Korunk szellemi körképe Miguel de Unamunót (José Ortega y Gasset mellett) abban az alfejezetben szerepeltette, amely a Korunk humanizmusa összefoglaló cím alatt a baljósabbat, A hagyományos értékek összeomlása és civilizációnk válságá t hordta homlokán. (Megemlítendõ, mivel Gaëtan Picon is racionalista volt, gyûjteményét A jelenkor humanizmusának formái címen rendszerezett optimista írásokkal zárta, köztük Gaston Bachelard elmélkedésével a "nyílt racionalizmusról".)

Gaëtan Picon jó szemmel vette észre Miguel de Unamuno szövegében a tartalmas, "kultúraellenes" konzervativizmust: a keresztény Európa felbomlása miatt érzett kesergõt. "A reneszánsz, a reformáció, a francia forradalom a földöntúli élet ideálja helyébe helyezve a haladás, az értelem, a tudomány ideálját - vagy inkább a Tudomány ideálját, nagy kezdõbetûvel -, hozzájárultak ahhoz, hogy megfosszák Európát a lényegétõl, azaz megfosszák a katolicizmustól." De minthogy a spanyol gondolkodó egyben író is, a problémát közérthetõen a lélek elvesztésének fausti történetével szemléltetette (nagyobbra tartva az 1604-es Christopher Marlow-féle Faustot, mint Goethe munkáját). Továbbá a "század hírhedett betegsége" - állította Miguel de Unamuno - "nem egyéb, mint a lélek halhatatlanságába és a Világegyetem végcéljába vetett hit elvesztése", amit semmiképpen sem pótolt a tudomány és kultúra. Ez a "diskurzus" önmagában jelenti azt, amire Csejtei Dezsõ elemzése végén jut el: "Unamuno nem tekinthetõ poszt-, hanem legfeljebb csak antimodern gondolkodónak". Igaz - teszi hozzá - "ez azonban semmiféleképpen nem jelent értékminõsítést, sõt".

Ehhez a "sõt"-höz azonban más úton is eljuthatunk.

Don Quijote és Sancho Panza élete értékének egyik döntõ eleme a nemzeti önbírálatnak az a szenvedélyessége, amit mi jól ismerhetünk Ady Endre magyarság verseibõl. (Nem árt emlékezni, hogy az Új versek, amelynek egyik ciklusa A magyar Ugaron, 1906-ban jelent meg!) De ha már Ady Endréhez fordultunk hasonlatképpen, akkor érdemes idézni Ady Endrétõl azt az 1904-es párizsi cikkét, amely példázza, hogy a cervantesi mû négy évszázados megjelenése idején milyen európai hangulat uralkodott Don Quijote körül. Ady Endre a mára nagyjából és egészében elfeledett Jacques Le Lorrain verses színdarabjának ismertetését végezte a Pesti Napló olvasói számára, s itt írta - függetlenül a látványtól - az alábbi sorokat: "A megsûrûsödött keserûségek egy órájában megszáll mindannyiunkat egy hirtelen sejtelem. Megreped sorsunk sötét kárpitja, s mi hirtelen látjuk, hogy mi már nagyon régen élünk, régiek a mi álmaink, a mi boldogságaink, a mi csalódásaink. Ó, ember az emberek között, bölcs a bölcsek között, néhai spanyol Cervantes!… Don Quijote, a szegény, a hõs, derék lovag, az ügyetlen, rongyos, nagy gyermek, az álmodó, a bolond, ma is él."

Don Quijote él! Természetesen, mint irodalmi hõs, aki azonban Európában többet is jelentett, mint önmagát. A donqijotizmus a felvilágosodás századában, a Tudomány eszményképpé emelése idején levált a cervantesi hõsrõl, és szimbolizálta mindazokat a "káros" tendenciákat, amivel a Valóságot (így nagybetûvel) meg lehetett kerülni. A szimbólum azért volt tökéletes, mert a donquijotizmus zászlaja alatt felsorakozott valóság tagadókat a nevetségesség, a szánalmasság, végsõ soron az elmeháborodottság körébe lehetett utasítani. Miguel de Unamunónak azonban nem tetszett a donquijotizmusnak (nem is szólva a gyanús "izmusról", amit szeretett hõse nevéhez hozzáragasztottak) ez az értelmezése, és az élõ Don Quijotének - csendes oldalvágással a "cervantológusoknak" - filológiailag pontos életrajzot írt, lévén az õ véleménye szerint is a hõs élõbb, mint szerzõje. Hogy kóstolót kapjunk Miguel de Unamuno paradoxonjaiból, idézni érdemes az idevágó passzust: "az írót többnyire igazi, valóságos, történeti személynek tartjuk, mert látjuk hús-vér emberként; fiktív történeteinek szereplõit viszont csak a puszta képzelet szülötteinek véljük; de ez épp fordítva igaz: a szereplõk nagyon is igaziak, övék a teljes valóság, s arra a másikra, aki számunkra hús-vér embernek tûnik, csak azért van szükség, hogy alakkal és léttel ruházza fel õket a többi ember számára."

Ez az írói ötlet (amit a "modern" Luigi Pirandello csak 1921-ben aknázott ki a Hat szereplõ szerzõt keres címû drámájában) azzal vált súlyossá, hogy Miguel de Unamuno a spanyol történelem "Trianonjával" hozta összefüggésbe: a mindössze három hónapig tartó 1898-as spanyol-amerikai háborúval, amelyben Spanyolország elvesztette Karib-tengeri és Csendes-óceáni gyarmatait. Egy hosszú történet (jobban mondva: egy nemzet álma önmagáról), ami Amerika felfedezésével 1492-ben kezdõdött, ért ekkor véget. A Valóság kopogtatott minden spanyol ház ablakán, s ekkor Miguel de Unamuno úgy gondolta, hogy Don Quijote és kísérõjének, Sancho Panzának az "élete" nem a donquijotizmussal foglalható össze, hanem a nemzeti hõs fogalomkörével.

Ki a nemzeti hõs? Ha a magyar irodalomra gondolunk, látjuk, hogy a romantika alkotta meg az érvényes hõsöket, Petõfi Sándor János vitézt, Arany János Toldi Miklóst. Igaz, mindketten felszélrõl megalkották e katonás hõsöknek a negatív lenyomatát is Bolond Istók figurájában, aki Petõfi Sándornál persze pusztai bölcselõ:

Ami volt és ami lesz,
Ami nem volt és nem leszen,
Minden, minden
Megfordult a fejiben.

S amit õ magában gondolt,
Ki is szokta mondani;
No hiszen a vén anyónak
Volt mit hallani!

A figura - tudjuk - Arany Jánoson kifogott. Nem tudta befejezni az 1850-ben megkezdett verses regényt. Természetesen nem azért, mert költõi eszközei megfogyatkoztak volna. Nem is azért, mert fantáziája (ami egy teljes lovagkor felidézéséhez vagy a hun mondakör kiaknázásához elegendõ volt) nem tudott mit kezdeni a jelenkori allegória bonyolításával. Elõbbre valók voltak azonban a "nemzetibb hõsök", akiknek a Bolond Istók második énekének írásakor (1873) ezt a stanzát szentelte:

No meg, mi tűrés-tagadás? Bolondom
(Istókot értem) alig született,
Nagyobb volt ő nála kisebbik gondom;
Hamupipőke lőn és megvetett.
"Ha méltóbb énekim' eldalolandom
Mátyást, Lajost, Csabát s még vagy hetet)
S időm azontúl még verselni jut,
Kirántom a sutból szegény fiut."

Csóri vajda, azaz a kétségbeesés szülte szatíra Kossuth Lajosa Magyarországon tollban maradt. Nem Spanyolhonban. A Don Quijote és Sancho Panza élete ebbõl a nézõpontból ekvivalens a magyar költõ kísérletével.

Miguel de Unamuno könyve szelet vetett, vihart aratott. Nem véletlenül. Hiszen Don Quijotérõl és Sancho Panzáról való elmélkedésének foglalatát ezek a sorok tartalmazták: "Hõsiességünk summája egy szórakoztató könyvben sûrûsödött össze; spanyol hazánk tovatûnõ nagysága egy szórakoztató könyvben õrzõdött meg az örökkévalóságnak; spanyol filozófiánk egy szórakoztató könyvben csapódik ki és összegzõdik, az az egyetlen valóban mély filozófia, mely érdemes e névre; népünk lelke, egy emberben testet öltve, egy szórakoztató könyvön át jutott el az élet misztériumának mélységeihez. S e szórakoztató könyv valójában a legszomorúbb történet, amit valaha is írtak; igen, a legszomorúbb, ám a legvigasztalóbb is egyben, legalábbis mindazoknak, akik a nevetés könnyeiben élvezni tudják, hogy megváltást kapnak attól a nyomorúságos józanságtól, melyre a jelen élet rabszolgasága ítél bennünket." No hiszen, ha a magyar karakter Bolond Istók (meg nem írt) énekeiben megjelenik, vajon mit kapott volna nyaka közé az Akadémia fõtitkára?

Azt, amit Miguel de Unamuno, a salamancai egyetem rektora kapott, aki jónak látta "magyarázni" mûvét, s így került a könyv élére a második kiadástól kezdve a Don Quijote sírja címû esszé, ami már reagálni tudott a fõbb kritikákra. Miguel de Unamuno - összhangban nézetei másutt és késõbb is kifejtett teljességével - lendületes stílusban a racionalizmust tûzte tollhegyre: "Náluk már a bolondságot sem értik. Még a bolond emberrõl is úgy vélik és azt mondják, hogy számításból és okkal válik bolonddá. Az ésszerûtlenség ésszerûségét pedig kész tényként fogadják el ezek a nyomorultak." A kritikusok megkapták a magukét: "Figyelj, és nézd csak meg jól! Vajon valamely nagylelkû, hõsies, bolond tett láttán az összes mai ostoba bakkalaureus, plébános, borbély nem teszi-e fel a kérdést: ugyan miért teszi? S mihelyt azt hiszik, hogy megértették a cselekedet okát - akár úgy van az, akár nem -, ezt mondják: Ugyan! Ezért meg azért tette. Amint egy dolognak létjogosultsága van, s õk ezt felismerik, a dolog már értéktelenné válik. Ebben segít nekik a logika, az a vacak logika." Fontos a jelzõ: a "vacak".

A Don Quijote sírja gazdag paradoxonokban, s Miguel de Unamuno rögtön példát adott arra, hogy mi a nem vacak logika: "Elõbb a dolgok jöttek létre, a miértjük csak azután." A szerzõ ebbõl a talpra (fejre?) fordításból szellemes dialógust faragott, mi több, életviteli tanácsot is képes volt levonni: "Olykor, amikor felvázolok egy tervet, valamit, amirõl úgy érzem, hogy meg kellene tennem, mindig akad valaki, aki nem mulasztja el megkérdezni: s azután? Az ilyen kérdésekre csakis kérdéssel lehet felelni; az >>és azután<<-ra azonnal így vágok vissza: s elõtte?" Természetesen minden szellemességen túl Miguel de Unamunónak sikerült leszögeznie azt a nézõpontját, ami a "Valóság és mi " viszonyában csak a felületen maradva jelent társadalmi kilátástalanságot: "Nincs jövõ, soha nincs jövõ. Az, amit jövõnek hívnak, egyike a legnagyobb hazugságoknak. Az igazi jövõ a ma. Hogy mi lesz velünk holnap? Nincs holnap! Mi történik velünk ma, most? Ez az egyetlen lehetséges kérdés." Aki az elmúlt nyolc esztendõre gondol, megérzi, Miguel de Unamuno a minden fajtájú és rendû futuristákkal szemben a "nagy idõk" egyetlen lehetséges kérdését tette fel. Azt a kérdést, amire egyelõre Magyarországon sincs kielégítõ válasz.

A Don Quijote sírja formailag is méltó a figyelemre. Miguel de Unamuno értelmezõ esszéje egy levelezés történetét mondja el két olyan ember között, aki abban ért egyet, hogy az európai kultúra jelentõs korszaka a középkor, s akikben nem él a nemzetállam eszményének szikrája sem. "Ha sikerülne el-

hitetnünk azt - írja szerzõnk -, hogy egy adott napon, mondjuk 1908. május 2-án, a függetlenség kikiáltásának századik évfordulóján Spanyolország mindörökre megszûnik, s ezen a napon úgy szétkergetnek bennünket, mint a birkákat, akkor azt gondolom, hogy 1908. május 3-a lenne történelmünk legnagyobb napja, egy új élet hajnala." Mint ismeretes, nem a spanyolokat kergették szét, hanem azt büntették, aki ilyen eszméket hirdetett: az intranzigens politikus Miguel de Unamunót számûzték a spanyol prefasiszta diktátor, Primo de Rivera "országlása" idején a Kanári szigetekre. De még nem tartunk ott, a nemzeti oldalnak még a Don Quijote és Sancho Panza életét kellett elõbb megemészteni.

Volt mit megemészteni, ugyanis Miguel de Unamuno teljes filológusi vértezetben Don Quijote "életét" a nagy spanyol szent, Iñigo de Loyola (Loyolai Szent Ignác) életével vetette össze; s láss csodát, sikerült a kettõt egymásra kopíroznia. Azt a közismert jelenetet, amikor Don Quijote a kevély és vonakodó toledói kereskedõket, akik képet szerettek volna látni róla, Dulcinea szépségének megvallására kényszerít, Miguel de Unamuno nemzeti sajátosságként magyarázta. Abból kiindulva, hogy a hit több, mint a köznapi tapasztalat: "Népének igaz sarja, ki - jobbjában karddal, bal kezében pedig feszülettel - úgyszintén oly hit megvallására kényszerített távoli népeket, melyet azok nem ismertek. Csak az történt, hogy néha megcserélõdtek a kezek, és a kard emelkedett a magasba, a feszülettel pedig ütöttek."

Amennyire távol állt Miguel de Unamunótól a nemzetállamiság eszménye, annyira vallotta, hogy a régiók dajkálják az igazi kultúrát. A Don Quijote és Sancho Panza élete sem nélkülözi a baszk földhöz és embereihez írt panegyrikust. Erre a cervantesi mû kilencedik fejezete adott alkalmat, amelyben a "bátor bizcayai és a hõs manchai rettenetes párbaja" zajlik le. Miguel de Unamuno szerint itt két Don Quijote csapott össze: "egyenlõ az egyenlõvel, bolond a bolonddal", s a szerzõben óhatatlanul felidézõdött - s innen a könyv egészén végighúzódó párhuzam - az "Azpeitából származó baszk kóbor lovag, a Loyolák házából való Iñigo Yáez de Oñaz y Sáenz de Balda, aki megalapította Krisztus Katonáinak rendjét". Loyolai Szent Ignácban tetõzik a baszk fajta "egész valója". Szerzõnk nem teketóriázott, kisajátította õt: "Igen, õ a miénk, nagyon is a miénk, sokkal inkább a miénk, mint a jezsuitáké. Iñigo de Loyolából, a baszk hõsbõl õk csináltak Római Ignácot, vagyis egy jezsuita fõszentet."

S most következik a könyv szíve: a tizenegyedik fejezet, amely kommentálja Don Quijote egyik "leghõsiesebb kalandját", azaz beszédét a faragatlan, de egyébként barátságos kecskepásztorokhoz, akik megvendégelték õt és fegyverhordozóját. Miguel de Unamuno világossá tette, hogy Don Quijote "bolond" beszédében nem az aranykor felidézése az érdekes, hanem maga a beszéd-szituáció. Figyeljük, az ajtón kitessékelt illumináció bekéredzkedik az ablakon! "Minden beszéd a cselekvés egyik fajtája, mégpedig az esetek legnagyobb részében a cselekvés legkockázatosabb fajtája; s nagy hõsiességet kívánó kaland az, amikor a szó szentségét olyanoknak szolgáltatjuk ki, akik annak még szó szerinti értelmét sem értik meg. A szellembe vetett tántoríthatatlan hitre van szükség ahhoz, hogy nehéz felfogású emberekhez intézzük szavainkat, bízva abban, hogy értésre talál az majd náluk, anélkül, hogy megértenének, s hogy a mag majd belehullik lelkük barázdáiba, anélkül hogy ennek tudatában lennének." El kell gondolkodnunk azon is, amit Miguel de Unamuno a jelenet "kecskepásztori" oldaláról állított: "a kecskepásztorok elméjében nem Don Quijote cikornyás szóvirágai teremtettek világosságot, hanem az, hogy látták, amint állig fölfegyverkezve, dárdával az oldalán, egy marék makkal a kezében egy vödrön ül, s szeretettõl meg reménytõl fûtött hangon békés, ám zengzetes szavakat mond, s e pátosz eltöltötte valamennyiüket".

Nem kétséges, hogy Miguel de Unamuno itt ugyanarra a következtetésre jutott, mint a mi bolond költõnk a Thomas Mann üdvözlésé nek utolsó négy sorában:

Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
Néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
Fehérek közt egy európait.

Miguel de Unamuno pontosan látta, hogy a "gyakorlatias" világban azt nevezik beszédnek, amelyben az hangzik el, amit már korábban is mondtak, mert ha történetesen új dolog hangzik el, azt rögtön az érthetetlen jelzõvel próbálják meg érvényteleníteni. S merõ jóindulatból is úgy "fordítják le" köznapi szóra, hogy azzal valóban értelmét veszti. Különösen zavarja az új beszéd a pártharcosokat, akiknek egyetlen szó-forrás létezik, a vezér szava. Nekik legyen mondva…

Térjünk vissza azonban a nemzeti önszemlélethez! Don Quijote - állította Miguel de Unamuno - népének abban a kevélységében osztozott, amely szerint õ "Isten igazságtévõ karja", következésképpen "Isten kiválasztott né-
pének hitte magát". Mennyire ismerõs ez a kevélység számunkra is! Nem véletlenül. Ebben az elhivatottságban a keresztény kultúra militáns oldala nyilvánul meg, s mely keresztény nemzet nem osztozott a kiválasztottság kevélységében! A keresztes háborúk transzkulturális idõszaka óta minden karizmával megkent uralkodó tartotta magát a kiválasztottság gondolatához. Miguel de Unamuno azonban a dolog mélyére hatolt: "Szidalmaztak téged, én népem, mondván, hogy hited tûzzel-vassal terjesztetted; a szomorú ebben az, hogy a dolog nem egészen így volt: útra keltél azért is - sõt elsõsorban azért keltél útra -, hogy elvedd az aranyat azoktól, akik azt összegyûjtötték; vagyis rabolni mentél. Ha csak a hitedet terjesztetted volna!…" A felkiáltójel és a három pont azt a csipetnyi bolondságot jelképezi, amivel a számítók hada esetleg emberarcúvá válhatott volna.

Bolondság, bizony ez kell - tartotta Miguel de Unamuno a századunk elején -, hogy a szükséges civilizatórikus fejlõdés meginduljon Spanyolországban is. A béna társadalom felrázásához a bolondság bátorságára van szükség: "Ennek hiánya az oka annak, hogy nem vagyunk sem erõsek, sem gazdagok, sem mûveltek; ennek hiánya az oka annak, hogy nincsenek öntözõcsatornák, víztározók s nincs bõséges aratás; ennek hiánya okozza azt, hogy nem hull több csapadék szomjúságtól kirepedezett, kiszikkadt mezõinkre, vagy ha igen, a zuhogó esõ lemossa a talajt, s olykor még a lakóházakat is." Nem, ez nem paradoxon, állította Miguel de Unamuno, aki rögtön példát is mondott arra, hogy is érti a bolondság bátorságának hiányát: "javasoljatok a földmûvesnek valamilyen jobb mûvelési rendszert, javasoljátok, hogy termesszen valamilyen új növényt, vagy vezessen be valami mezõgazdasági újítást; a válasz így hangzik majd: >>Ez itt nem megy.<< >>Miért, kipróbálta már?<< - kérditek majd, de újra csak ezt fogja mondani: >>Ez itt nem megy.<<>>Tilos a politikai és vallási vita!<>

Miguel de Unamuno nemzeti önkritikája egyébként több romantikus díszletet is leszakított népérõl, így a halálkultusz díszletét. Természetesen a túlélés vágya minden ember legbensõbb mozgatórugója, errõl a "bolond" Don Quijote és Loyolai Szent Ignác sem feledkezett meg, a túlélés vágya a spanyol emberben azonban az öröklét birtoklását (a vallás halhatatlansági ígéretét) jelenti. Egyébként is például Don Quijote "bolondsága" sajátos bolondság. Természetes, hiszen 1905-ben a mélylélektan is kezdte a maga útját járni. Ezért feltétlenül helyes megjegyzésnek kell tartanunk a szerzõ megfigyelését Don Quijote lelkületének azon vonásáról, amit a hercegi udvarban elszenvedett megaláztatásai után tett: "lenn a mélyben, anélkül, hogy õ maga ennek tudatára ébredt volna, továbbra is szakadatlanul dolgozott benne a józan ész". Mi ez, ha nem a köznapi "józan ész" inverze, az "igazi" józan ész?

A Don Quijote és Sancho Panza élete feltárta a szegénység romantikus díszletének hátterét is. A szegénység Spanyolországban erõ. Belõle fakad a spanyolokra jellemzõ undorító gõg, amit Miguel de Unamuno egy anekdota felidézésével tett plasztikussá arról a koldusról, aki az akadékoskodó adományozót megfeddte: "Ilyesmikkel hozakodik elõ? Akkor fogja a krajcárját, és keressen magának egy másik koldust."

A Don Quijote és Sancho Panza élete gazdag könyv. Irodalomtörténet, kultúrtörténet, vallástörténet, politikatörténet és megannyi más "történet" színes köveit görgette maga elõtt a szerzõ szenvedélye, amit a nemzeti önkritika fájdalmas (mert természetesen fájdalmas katalogizálni népünk törpeségeit) processzusa táplált. E gazdagság érzékeltetése nem lenne teljes, ha nem utalnánk Don Quijote szerelmének sajátos értelmezésére. Már csak azért is, mert igazán nem szerelemre termett idõben Szerb Antal egy rövid írásában Don Quijote szerelmét elemzi, egészen Miguel de Unamuno modorában. Ugyanis elég "bolond" végkövetkeztetésre jut: "A legtöbb szerelmes azt hiszi, hogy az az ábrándkép, amelyet szívében hordoz, valóban él, és azonos azzal a kislánnyal vagy asszonnyal, akinek a nevét viseli. Pedig az a valaki, akit szeretünk, csak bent él szívünkben - a valóságos kislány vagy asszony pedig egészen más, talán csak a hurkák besózásában kiváló." Nos Miguel de Unamuno Don Quijote unokahúga személyében találta meg a praktikus spanyol nõ mintapéldányát, s szórta is rá átkát: "Ölelõ karjaik közt megfullad minden hõsiesség." Nem, szerzõnkben nem macho gõg feszült, hiszen oltárra emelte Dulcineát, jobban mondva a "történetileg létezõ" Aldonzát, akit ugyan tizenkét év alatt csak négyszer látott Don Quijote, de aki - Miguel de Unamuno szövegezésében - el tudta volna érni, hogy a kóbor lovag a dicsõség keresésérõl lemondjon az õ szerelme javára. A kisszerû lét, igen, az bántotta szerzõnket: "te abban hiszel - vetette szemére Antoniának -, hogy a házitûzhely álmosító nyugalmával nem ér fel sem a szerelem, sem a dicsõség, meg abban, hogy sem a szerelem, sem a dicsõség nem ér annyit se, mint egy tál borsó".

A Don Quijote és Sancho Panza élete megelõzte Miguel de Unamuno közismert mûveit, A tragikus életérzés t vagy A kereszténység agóniájá t . Amennyivel ez utóbbiak összefogottabbak, filozofikusabbak, annyival indulatosabb, frissebb a Don Quijote és Sancho Panza élete, amely azért a Miguel de Unamuno pályáján meghatározó jelentõségû volt, s még vissza-visszarévedezett. A kereszténység agóniája szerzõje például hasonlatért ismét a lovagunkhoz fordult: "Az ember, mint Don Quijote, csak halála elõtt békél meg önmagával." Vajon a polgárháború küszöbén a köztársaságiak túlkapásait is bíráló Miguel de Unamuno megbékélt-e önmagával? Vajon helyeselte-e a Népfront híveinek azt a "bolond" ötletét, hogy templomokat rohamozzanak meg? Vajon 1936 júliusában támogatta-e a jobboldali puccsot? Aligha. Ahhoz, hogy Miguel de Unamuno halála elõtt, 1936. decemberében megbékéljen önmagával, feltehetõleg egy másik Európa kellett volna.

Az 1605-ös kiadás címlapja

Cervantes és a Don Quijote

2005-ben ünnepeltük a Don Quijote első kiadásának 400. évfordulóját. Ebből az alkalomból jelent meg a mű új fordítása két kötetben, az Európa Kiadó gondozásában. És nem sokkal ezután adta ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara azt a hiánypotló tanulmánykötetet, amelyet a nemzetközi cervantológia legkíválóbb képviselői írtak előszóképpen a regény spanyol kritikai kiadásához.

Csuday Csaba a kötet szerkesztője és egyik fordítója ezt írja az előszóban:

" A világirodalom klasszikus remekeit értelmező magyar szakirodalom régi adóssága egy olyan kiadvány, amely az első modern értelemben vett regényt, Cervantes Don Quijotéját méltóképpen elemzi. 2005-ben, amikor a Quijote első megjelenésének 400. évrordulója ismét Cervantesre és művére irányította a figyelmet, talán még inkább föltámadt az igény egy ilyen kötet vagy monográfia iránt azokban, akik több, mélyebben szántó és korszerűbb ismeretre vágynak a regényről és szerzőjéről annál, amit a meglévő kiadások elő- és utószavai vagy a kézikönyvek szócikkei kínálnak.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán működő Spanyol Tanszék oktatóit és diákjait, valamint az egyetem kiadóját e kötet létrehozásában és közreadásában az a szándék vezette, hogy az említett hiányosságot - amennyire a rendelkezésére álló adottságok és lehetőségek engedik — legalább részben pótolja. Az alkalmas anyag összeállítása nem igényelt különösebb válogató-, illetve kutatómunkát: a Cervantes Intézet és a barcelonai Crítica Kiadó KÖZÖS vállalkozásában 1998-ban megjelent „népszerűsítő", azaz szakszerű, de a nagyközönségnek is szóló kritikai Quijote-kiadásban szinte önként kínálkozott az a kilenc tanulmány és a hozzájuk csatolt életrajzi kronológia, amelynek célja vélhetőleg ugyanez volt: a mű jelentőségéhez méltóan alapos és korszerű ismereteket nyújtani a regényről és alkotójáról. A vállalkozást a neves spanyol irodalomtörténész, Francisco Rico irányította, aki a kritikai kiadást 2004-ben — némiképp átdolgozott formában s ezúttal a Galaxia Gutenberg és a Círculo de Lectores Kiadó égisze alatt — újra megjelentette az ünnepi alkalomra.
Kötetünk e nagyszabású munka bevezető tanulmányait közli magyar fordításban, változatlan formában és terjedelemben, s a bibliográriai jegyzetekkel együtt. Az értekezések szerzői a mai Cervantes-kutatás széles nemzetközi mezőnyének legrangosabb képviselői, akik a filológia és irodalomelmélet legújabb eredményeire támaszkodva, de a kevésbé felkészült olvasók számára is érthető nyelven tekintik át a cervantisták örökzöld témáit: az írói életrajz és a mű kapcsolatát, a regény történelmi és irodalmi hátterét, a sokhangú elbeszélői kórus lőbb szólamait, Don Quijote és Sancho beszédmódjának sajátosságait, Cervantes eszmevilágát, a fordulatos szöveg- és kiadástörténetet stb.
Az egyes szövegek fordítása során nem kis gondot jelentett a címek, idézetek átemelése s a jelölések egységesítése úgy, hogy azok lehetőleg a bevett magyar filológiai gyakorlatnak is megfeleljenek. Elsősorban mégis arra törekedtünk, hogy a jelölések kötetünkön belül legyenek következetesek. A szövegek fordítás mivoltát kívántuk hangsúlyozni például a címhasználattal; a magyar hagyományban ugyan a Don Quijote vert gyökeret a regény címeként, mi mégis a spanyol gyakorlatban ma általánosabb Quijotét használjuk, részben a tanulmányok eredeti szövegét követve, részben, mert az utalásokban így világosabban elkülönül egymástól a regény és hőse.
A szövegekben bőségesen előbukkanó magyar Quijote -idézeteket a Győry Vilmos—Szász Béla—Benyhe János—Somlyó György-féle, többször átdolgozott fordítás legfrissebb változatából vettük át (Európa Könyvkiadó, 2005). Az egyéb művekből származó szövegrészeket, ha lehetett, már meglevő fordításukban szerepeltetjük, a forrás megemlítésével. (… )

Jean-Paul Sartre: A lét és a semmi

2007-07-27T16:15:00.001+02:00

A lét és a semmi című mű 1943-ban jelent meg, lezárva Sartre első filozófiai korszakát, s egyszersmind megnyitva egy újat az ekkorra már kibontakozó francia fenomenológia és saját filozófiai életútja számára is. Sartre az egyik legfontosabb szereplője volt ennek a kibontakozó francia mozgalomnak, mint ahogy azoknak a konfrontációknak is, amelyeken a fenomenológia a második világháború utáni időszakban keresztülment. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, a pszichoanalízis, sőt a marxizmus hívei is rendszeres polémiát folytattak az ekkor Franciaországban az egyik, ha nem a legerőteljesebbnek számító filozófiai irányzattal. A lét és a semmi explicit vagy rejtett módon ott él a hatvanas-hetvenes évek majd minden nagy filozófiai, esztétikai és társadalomelméleti művében, sőt - jelentőségénél fogva - gyakran még a róla való hallgatásnak is meghatározó jelentősége van, és egyértelmű vonatkozással bír a sartre-i életműre. E nagy jelentőségű filozófiai alapmű először jelenik meg teljes egészében magyarul.

A mű első teljes magyar fordítása két év munkájával készült el, hogy immár csorbítatlan egészében ismerkedhessen meg a magyar nyelvű olvasó is a rossz lelkiismeret, vagy éppen a voyeur-szituáció híressé vált elemzéseivel. A könyvben az eligazodást fordítói szótár és névmutató segíti. A mű fordítója, Seregi Tamás utószóban tekinti át röviden az eddig megjelent Sartre-fordításokat, és ad rövid eligazítást azokban a terminológiai bonyodalmakban, melyek egy ilyen volumenű munka elkészítésének szükségszerű velejárói.

Idézet a műből: „A lét csak létet tudna létrehozni, s ha az ember is bele lenne foglalva ebbe a leszármazási folyamatba, belőle is csak lét jöhetne létre. Mivel azonban neki erre a folyamatra kell rákérdeznie, azaz kérdéssé kell tennie azt, így egészében kell, hogy szem előtt tartsa a folyamatot, vagyis önmagát a léten kívülre kell helyezze, s a lét létstruktúráját kell meggyengítenie. Mégsem eleve adott az „emberi valóság” számára, még ideiglenesen sem, hogy a lét vele szemben álló tömegét megsemmisíthesse. Csak saját léthez való viszonyát képes módosítani. Egy bizonyos létező hatályon kívül helyezése saját maga hatályon kívül helyezését jelenti e létezőhöz való viszonyában. Elmenekül előle, nem elérhető már számára, a dolog nem hathat rá, a semmin túlra vonja vissza magát. Az emberi valóság e lehetőségének, amivel egyfajta semmit termel ki önmagából, mely leválasztja őt, Descartes adott nevet a sztoikusok alapján: ez a szabadság.”

A hazátlan ember - Kurt Vonnegut

2007-07-27T16:07:00.000+02:00

Kurt Vonnegut ( 1922-2007 )

Hála Istennek, Kurt Vonnegut megszegte ígéretét, hogy nem ír több könyvet. Történetei az eddigieknél is személyesebb hangvételűek, humora immár nemcsak fekete, hanem fanyar is. Az elmúlt öt évben született írásai bepillantást nyújtanak abba, hogyan gondolkodik az egyik legnagyobb amerikai író a háborúról – a II. világháborútól az iraki háborúig –, a jóságos Semmelweis Ignácról, pusztuló környezetünkről és az 1960-as években gyártott Saabokról.

"Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."

"Az evolúció felőlem elmehet a pokolba. Hatalmas tévedés vagyunk. Egyetlen évszázadnyi közlekedési őrjöngéssel halálos sebet ejtettünk ezen a kedves, életadó bolygón - az egyetlenen az egész Tejúton. A kormány hadat visel a drogok ellen, nem igaz? Akkor menjen neki a kőolajnak is. Beszéljen arról, milyen káros a kőolaj bódulata! Ez aztán a káros bódulat! Ha tankolunk egy keveset az autónkba, akár száz mérföldet is megtehetünk óránként, elüthetjük a szomszéd kutyáját, és cafatokra téphetjük a légkört. Hé, amíg nem lehetünk mások, mint Homo sapiensek, addig mit ugrálunk? Francba az egész szarsággal. Van valakinek egy atombombája? Kinek nincs manapság atombombája?"

Életrajza:
A bevallottan autodidakta, mégis a második világháború utáni egyiklegnagyobb hatású amerikai író, Kurt Vonnegut, Jr. 1922. november 11-én született Kurt Vonnegut, Sr. és Edith Lieber harmadik gyermekeként Indianapolisban (Indiana, USA). Édesapja és apai nagyapja építészként, anyai nagyapja sörfőzőként dolgozott, de a Németországból 1848-ban Amerikába emigrált dédszülők is kivétel nélkül felső középosztálybeli polgároknak számítottak. Azonban a művészi hajlam sem állt távol a családtól, hiszen az író Alice nevű nővére szobrászként próbálta kifejezni önmagát.

Míg nővére és bátyja, Bernard drága magániskolába jártak, az 1929-es tőzsdekrach következtében megroggyant anyagi helyzetű család már nem tudta finanszírozni Kurt elit oktatását, és így állami iskolába kellett adniuk a kisebbik fiút. Kurt írói tehetsége hamar megmutatkozott. 1936 és 1940 között a Shortridge High School tanulójaként a gimnáziumi lap keddi szerkesztője, 1940 és 1943 között pedig a Cornell University lapjának, a Cornell Daily Sunnak rovatírója és szerkesztője volt. Az írói szárnypróbálgatás persze akkoriban csupán kedvtelésnek számított, hiszen eredetileg azért iratkozott be az egyetemre, hogy ott bátyja nyomdokaiba lépve kémiát és biológiát hallgasson - saját bevallása szerint azért, hogy „valami hasznosat” tanuljon. Harmadévesen tüdőgyulladást kapott, s emiatt nem kérhette behívása elhalasztását. A kiképzés részeként a gépészettel ismerkedett a Carnegie Institute of Technologyn.

Az ifjú Vonnegutot 1944-ben érte az első, egész életét és művészetét meghatározó sokk; májusban hazalátogatott Anyák Napjára, édesanyja azonban épp ezt a napot választotta ki, hogy öngyilkosságot kövessen el. Ám nem sokat váratott magára a második megrázó élmény sem, hiszen alighogy elkezdte katonai szolgálatát, a Wehrmacht utolsó nagyobb offenzívája, az ardenneki áttörés során csapategységét megtizedelte a német hadsereg, Vonnegut pedig hadifogolyként Drezdába került, mely „nyílt város”-ként elvben a biztos túlélést jelenthette volna számára a háború végéig. Az 1945. február 14-ére virradó éjjel azonban a brit Királyi Légierő és az Egyesült Államok Hadseregének Légiereje szőnyegbombázással lényegében porig rombolta a várost, ahol közel negyedmillió ember pusztult el a tűzvészben. Vonnegut és szakasza egy hústároló pincében vészelte át a rombolást, és bajtársaival együtt tetemhordóként segédkeztek a romeltakarításban. Az alig több mint fél év szörnyű eseményeit csupán negyed századdal később, Az ötös számú vágóhíd és a Bajnokok reggelije ikerregényekben sikerült „kiírnia” magából Vonnegutnak.

1945. szeptember 1-jén, a franciaországi és az otthoni rehabilitáció után feleségül vette gyermekkori kedvesét, Jane Coxot, akivel Chicagóba költözött, és a Chicago University hallgatójaként antropológiát kezdett tanulni, ám elsősorban nem abból a megfontolásból, hogy később antropológusként keresse meg a kenyerét, hanem ezért, hogy többet megtudhasson az emberekről. Hamarosan részmunkaidős állást kapott a Chicago City News Bureau-nál, amivel régi vágya teljesült, hiszen valódi újságíróvá válhatott. Az egyetemen 1947-ben fejezte be a tanulmányait, szakdolgozatát azonban nem fogadták el, a diplomáját pedig csupán évekkel a Macskabölcső megjelenését követően kapta meg, mivel a regényt végül diplomamunkaként fogadta el az egyetem.

A tanulmányok elvégeztével Vonnegut feleségével együtt a New York állambeli Schenectadybe költözött, hogy sajtófelelőseként munkába álljon a General Electric Kutató Laboratóriumában, ahol bátyja légkörfizikusként dolgozott. A pályakezdő író jól érezte magát a tudósok társaságában, akiknek pragmatizmusa a főiskolán és az egyetemen elsajátított természettudományi és bölcseleti ismeretek mellett a későbbi írások egyik meghatározó elemeként jelent meg; viszont egyre inkább megcsömörlött a nagyvállalati élettől.

Miután 1950. február 11-én, Knox Burger irodalmi szerkesztőnek köszönhetően - aki a Cornellről emlékezett az író nevére -, a Collier’s Magazine hasábjain megjelent első kinyomtatott novellája, a „Beszámoló a Barnhouse-effektusról”, Vonnegut úgy döntött, hogy kilép a vállalattól, és szabadúszó íróként próbál szerencsét új otthonában Cape Codon. Ugyancsak Burger mutatta be őt Kenneth Littauer és Max Williams ügynököknek, akiknek tanácsa, miszerint a sikeres novella kulcsa a jól megírt elbeszélő próza, alapjaiban határozta meg Vonnegut írói stílusát. A rövidebb írásokat, melyek a kor optimizmusát és a haladásba vetett hitet kérdőjelezték meg, és melyeket a tudományos-fantasztikus cselekmények és helyzetek karikírozása jellemzett, többek között a Collier’s és a Saturday Evening Post tette közzé. E változatos, eredetiségre törekvő, takarékos prózájú novellákban sok helyütt már a jellegzetes vonneguti írásmodorra ismerhetünk rá.

1952-ben jelent meg Vonnegut első regénye, az Utópia 14, ám évekig a novella maradt az elsődleges műfaj, amiben alkotott. Az 50-es évek eleje-közepe azonban radikális változást hozott. A televízió elterjedésével megcsappant a magazinok olvasóinak száma, a hirdetők pedig elpártoltak a színes lapoktól, melyek így stílusváltásra kényszerültek. Ennek következményeképp Vonnegut 1953-58 között alkalmi munkákat vállalt a novellaírás mellett, többek között érzelmi zavarral küszködő gyerekeket tanított. Az író magánélete is komoly változáson ment át, amikor 1985. szeptember 15-én egy vasúti balesetben a sógora, pár nappal később, rákban Alice nővére veszítette el az életét, Kurt és Jane pedig örökbe fogadta a három árván maradt gyermeket, és a család immár nyolc főre bővült.

1959-től sorra jelentek meg az újabb regények: előbb A Titán szirénjei, 1962-ben az Éj anyánk, 1963-ban pedig a Macskabölcső. Noha egyre szűkült a novellák piaca, 1961-ben Canary in a Cat House címen közreadták Vonnegut összegyűjtött novelláit, 1963-ban azonban végleg vége szakadt a rövid elbeszélő prózai művek sorának. Októberben jelent meg az utolsó magazinban kiadott mű; a „Hyannis Port Story” kefelenyomatát viszont John F. Kennedy elnök november 22-én bekövetkezett tragikus halála következményeképp megsemmisítették.

Az anyagi és írói útkeresés részeként fogható fel, hogy egy évvel később, 1964-ben esszéket és viccesen újszerű kritikákat kezdett publikálni különböző lapokban. Ez az esztendő hozta meg végül a régóta remélt fordulatot Vonnegut karrierjében. Seymour Lawrence felfigyelt a Random House szótárának vonneguti iróniával fűszerezett kritikájára, és három regényre szóló szerződést ajánlott az írónak. Az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater az Utópia 14 óta az első regény volt, melynek megjelenését komoly kritikai visszhang kísérte. Emellett papírkötéses kiadásban ismét a boltok polcaira kerültek a régebbi művek, melyek csakhamar kultikus státuszra tettek szert a társadalommal elégedetlenkedő fiatalok körében. 1965-ben Vonnegut bentlakó íróként az Iowa Universityre került, ahol megismerkedett a neves kritikussal, Robert Scholeszal. Scholes nem sokkal később egész fejezetet szentelt az írónak az 1967-ben megjelent The Fabulators című elméleti műben, és ezzel az irodalomtudósok körében is ismertté tette Vonnegutot.

Miután 1968-ban egy Guggenheim ösztöndíjnak köszönhetően ismét Drezdába látogatott, Vonnegut megírta a drezdai bombázást feldolgozó korszakos regényt, Az ötös számú vágóhidat, mellyel örökre beírta a nevét az irodalomtörténet arany lapjaira. Talán ösztönösen, talán a sci-fiből merítve ihletet, talán a természettudományos háttérnek betudhatóan érzett rá a kort foglalkoztató egyik alapkérdésre: a mechanisztikus világmindenség determinizmusa és a szabad akarat, vagyis a termodinamika második törvénye és a teremtő ételem közötti feloldhatatlan ellentét problémájára. (Megjegyzendő, hogy a korszak sok írójával, többek között Philip K. Dickkel ellentétben nála inkább az eleve elrendeltség tűnik meghatározónak.) A könyv sikerének folytán Vonnegut számos elismerésben részesült, és részben ennek okán New Yorkba költözött. Az utolsó ténylegesen kísérletező műnek az 1973-ban kiadott Bajnokok reggelije tekinthető, melyben egészen sajátos prózatechnikával kísérletezett.

A 70-es évek közepe után megjelent regényeket - a Börleszket, a Börtöntölteléket, a Mesterlövészt, valamint a Második édenkertet - ennek következtében kevésbé lelkesen fogadták a folytonos megújulást megkövetelő kritikusok, jóllehet a már-már elvakult rajongók körében cseppet sem csökkent az író népszerűsége, akinek magánélete is válságba jutott. Hosszú válási procedúra után, 1979-ben köttetett meg Vonnegut második házassága. Ezúttal Jill Krementz fényképészt fogadta hitveséül, akivel ekkor már egy ideje együtt élt New Yorkban.

A 80-as években újfent jelentős változás mutatkozott az irodalmi életben. Az MTV szélsőségesen leegyszerűsített képi és zenei világa elvonta a felnövekvő nemzedék figyelmét a múltról és a magas kultúráról, az olvasóközönség lassú megfogyatkozása és a közel sem egybehangzóan magasztaló kritikai fogadtatás hatására pedig Vonnegut egyre inkább régi kedvtelése, a rajzolás és festés felé fordult. Vonnegut grafikáit először 1983-ban állították ki, és a vizuális alkotás témáját dolgozta fel az 1987-ban kiadott Kékszakáll című regény is, mely az idősödő alkotó művészi hitvallásaként is felfogható. Eddigi utolsó regénye, az Időomlás, ismét komolyabb kritikai érdeklődést váltott ki.

Írói munkássága mellett Vonnegut 1992 óta az Amerikai Humanista Szövetség tiszteletbeli elnöke, mely tisztet a kiváló tudományos fantasztikus írótól, a néhai Isaac Asimovtól vette át. Vonnegut élete az alkotástól és a közszereplésektől eltekintve sem eseménytelen. 2000 januárjában kis híján szenvedélye áldozatául esett; ám nem tüdőrákot diagnosztizáltak nála, ahogy azt egy láncdohányostól „elvárnánk”, hanem cigarettával a szájában elbóbiskolva magára gyújtotta az ágyát, a tűz pedig átterjedt a szobára is. A baleset nem lohasztotta le Vonnegut alkotókedvét, sőt, 2001 és 2003 között New York Állam hivatalos írója címét viselte.

A Gyere velem sétálni! című novellájából készült hangjátékot ITT hallgathatják meg

"Szinte érdemes élni" - Vonnegut interjú

Aldous Huxley: Előadások az emberről

2007-07-27T16:04:00.000+02:00

„Micsoda világban élünk (…) az emberi faj egyre növekvő undorral tölt el. Arra a szomorú és magalázó következtetésre kellett jutnom, hogy az egyetlen, amit tehet az ember, hogy elmenekül és elbujdokol. Bármi, amit az ember tehetne, az nem jó, ezek az állapotok mégis a cselekvés a gyógyítás késztetésének szörnyű betegségével fertőzik meg az embert.”

Aldous Huxleyt, a Szép új világ szerzőjét most egy másik oldaláról ismerheti meg a magyar olvasó. Magyarországon mind ez idáig kevéssé ismert életműve egy rendkívül értékes és élvezetes darabját nyújtjuk át az olvasónak.
Az Előadások az emberről című esszékötet, amelynek magyar kiadását most végre a kezünkbe vehetjük, először 1978-ban, már Huxley halála után jelent meg. A kötet alapjául az a 16 előadásból álló sorozat szolgált, amelyet Huxley eredetileg 1959-ben a californiai Santa Barbara Egyetemen tartott vendégelőadóként, ahol életében először beszélt hivatalosan is akadémiai körök előtt. Ettől az intézménytől kapta élete első címzetes egyetemi tanári címét is, amelyet aztán számos más cím is követett.
Az előadások, és a jelen kötet témája is rendkívül széleskörű. Az oktatástól a túlnépesedésig, a nacionalizmustól a művészetekig, a vallástól a tudattalanig, a nyelvtől a háborúig, a természettől az áteredő bűnig az emberiség vagy az egyes ember legfontosabb, legéletbevágóbb kérdéseit tárja elénk és vitatja meg velünk Huxley.
Hatalmas vállalkozásáról így írt egy, a fiához, Matthew-hoz szóló levelében:
„Előadásaim szerény tárgya az ember. A földgolyó helyzetével, a népesedéssel, az öröklődésnek a környezettel összefüggő kérdéseivel - azaz a kérdés biológiai alapjainak tárgyalásával kezdem majd. Ezután a modern civilizáció alapvetően meghatározó tényezőjével, a technikával folytatom. A technika, és annak a társadalmi és politikai rendszerre gyakorolt hatásainak főbb kérdéseit az emberi aktivitás minden területén vizsgálni fogom. Később az egyén (lappangó) lehetőségeit ~ és ezek esetleges megvalósításának, megvalósulásának útjait kutatom. Kivitelezhetetlenül hatalmas tervem elégtelen megoldása is megéri a fáradtságot, hiszen így legalább ~ az akadémikus specializáció és széttöredezettség e korában - némi ellenanyaggal szolgálhatok."
Előadásait Huxley részletes jegyzetek nélkül tartotta. Az előtte fekvő papírlapokon csak egy-egy szó szerepelt emlékeztetőül, hatalmas betűkkel. Huxley látása gyakorlatilag egész életében olyan rossz volt, hogy egyedül nem tudott olvasni. Amikor jobb állapotban volt, nagy erősségű nagyítót használt, de leggyakrabban egész könyveket olvastak fel neki, többnyire a felesége, Mária.
Az olvasót kétségtelenül lenyűgözi majd Huxley fantasztikus enciklopédikus műveltsége, és az a szintetizáló képesség, amellyel témáit mindvégig kezeli. A modernkor gondolkodói között Huxley mindmáig egyedülálló, nemcsak azért, mert természettudományi, vallási és pszichológiai kérdésekben egyaránt jártas volt, hanem azért is, mert egy-egy kérdéssel kapcsolatban nem csupán a Nyugat, hanem a Kelet elképzeléseit is jól ismerte, azt hallgatóival megosztotta, és képes volt nemcsak a különbözőségek, hanem a közöttük húzódó párhuzamok, egyezőségek, hasonlóságok felmutatására is. Nemcsak tudása, jelleme is szintetizáló volt, így esszéit olvasva mi is megbizonyosodhatunk a látszólag eltérő, különböző dolgok közötti összefüggésről, azok egységéről.
Tíz évvel az előadássorozatot követően, Huxley barátai ismét találkoztak. Miben és hogyan hitt, valójában mi hajtotta őt? - tették fel maguknak a kérdést. A válaszként elhangzó szavak legalább olyan sokrétűek, mint Huxley személyisége.

„Az ember célja, a felvilágosodás, az Isteni Alap megtalálása, gondolta. Ez a taoista szabadgondolkodó, akinek elsődleges eleme nem a kő, hanem a víz volt, ez a javíthatatlan empirikus, ez a modern szent soha nem hátrált meg a kérdés elől, hova is tartunk valójában. Ugyanakkor állandóan azt mondta, hogy álmodjunk bátran, de pragmatikusan. Vajon mi hajtotta őt? Választás, akarat, sors?"

ALDOUS HUXLEY ((1894-1963)

Az angol értelmiségiek körében nemzedékeken keresztül az volt a közvélemény, hogy a Huxley család tagjainál műveltebb embereket alig-alig lehet elképzelni. Még azt is tudni szokták, hogy aki közöttük világhíres természettudós, annak is nagyon szép, világos, igazi irodalmi stílusa van, s verseket - jó verseket - is ír. Aki pedig kifejezetten író vagy költő lesz, az is tudós fokon otthonos a természettudományokban, legalábbis a biológiában. A nagyapa, Thomas Huxley az oxfordi egyetem világhíres professzora volt, akiről Darwinnak is az volt a véleménye, hogy ő az élettan legnagyobb tudósa. Darwinnal együtt a modern biológia megalapítójaként tartja nyilván a tudománytörténet. Magánszórakozásként szellemes prózai műveket és biztos verselésű költeményeket írt. Leszármazottaiból számos tudós, professzor, író-költő került ki. Akadt közöttük Nobel-díjas is. Az egyik unokája, Sir Julian Sorell Huxley, oxfordi professzor, a XX. század egyik legjelentékenyebb biológusa, angol és külföldi tudományos társaságok tagja, egy időben az UNESCO főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémiának is tiszteletbeli tagja. Világszerte népszerű ismeretterjesztő esszéin és útirajzain kívül két verseskötete költői tekintélyt is biztosított a számára.

Az ő öccse volt Aldous Leonard Huxley, aki már egész ifjan népszerű költőnek indult, majd azt hihették, hogy mint nagyapjuk és bátyja, ő is nagy biológus lesz. De attól kezdve, hogy 27 éves korában megjelent „Crome Yellow" (magyar fordításban „Nyár a kastélyban") című igen szellemes, nagyon szórakoztató regénye, otthon és külföldön nyilvánvaló volt, hogy a század jelentékeny prózaírói közt van a helye. Bár idős korában - ötvenes-hatvanas éveiben - sokan azt is mondották, hogy a kábítószerek lélektani hatásának ő a legnagyobb pszichológusa. Itt-ott filozófusnak is tekintették. A marxisták is elismerték, bár nehezményezték, hogy nem materialista. A többé-kevésbé vallásosak is elismerték, csak azt nehezményezték, hogy nem idealista. Csökönyös agnosztikus volt kezdettől mindvégig, aki azt hiszi és állítja, hogy nincs tudományos lehetőség Isten, a földi életen kívüli létforma, test és lélek azonosságát vagy különbségét akár bizonyítani, akár tagadni.

De gyakran járt a megismerhetetleneknek a határvidékén, és szakértője lett a buddhista vallásnak és misztikának. A technikai fejlődéstől pedig mindig nagyon félt, mert úgy vélte, hogy ellenőrzés nélkül fejlesztik a műszaki ismereteket és műszaki gyakorlatot, az vagy lélektelen elgépiesedésbe viszi az emberiséget, vagy csodafegyvereivel elpusztítja az egész földi életet. De a szorongást is, a jövendő komor lehetőségeit is, az értékek - szépség, jóság, igazság - várható elenyészését is oly kellemesen, szellemesen, fordulatosan tudta elbeszélni, hogy nem egy olvasó elsősorban humoristának tartja, noha szatírája - ha nevettet is - felettébb komor. Annyi bizonyos azonban, akárhogyan is ítéljük meg, a század legjelentékenyebb írói közé tartozik, akkor is, ha regényei „bestseller"-szerűen népszerűek, könyvei óriási jövedelmet biztosítanak írójuknak, de akkor is, ha kelendőségük időnként a művelt olvasórétegekre zsugorodik, hiszen halála óta a múlhatatlan klasszikusok közt van a helye.

Egy angliai szellemeskedés szerint természettudományos szakkönyvek és magasztos tárgyú költemények közt született. Hiszen a Huxley-származás mellett édesanyja Matthew Arnoldnak, a XIX. század emelkedett stílusú, moralizáló költőjének az unokahúga volt. A Huxleyk tudását és az Arnoldok lelki emelkedettségét együtt örökölte. Egy másik, ugyancsak angol áladat szerint már csecsemőkorban görögül, versben mondotta el Püthagorasz életrajzát. Az viszont igaz, hogy már az elemi iskolában feltűnt rendkívüli memóriája, majd hamarosan nyelvérzéke. Középiskolás korában jó formaérzékkel és nagy formatudással verselt. De hamar rákapott az autózásra is, diákkorában sora győzött a gépkocsiversenyeken. De nem minden autóba tudott beülni, mert nem fért el a lába. Gyorsan nőtt nagyra, felnőtt korában két méternél is pár centiméterrel magasabb volt. Magas, sovány, kisportolt testű ifjú férfi, a szeme azonban évről évre gyengül, egyre vastagabb szemüveget kell viselnie. Viselte is, mert nem volt hajlandó abbahagyni az olvasást és az autóvezetést. Írógépen pedig akkor is lehet írni, még verset is, ha a gyakorlott ember oda se néz. Az olvasó emberek már korábban is ismerhették néhány versét, egy-két tanulmányát. Ezek folyóiratokban jelentek meg. És aki Angliában értelmiségi volt, eleve tudta, hogy akit Huxleynek hívnak, az vagy tudós, vagy költő, vagy mind a kettő, és okvetlenül kellemes stílusa van.

Amikor első regénye is megjelent, ez otthon azonnal, de hamarosan világszerte is sok pénzt hozó siker lett. A huszonhét éves szerző nem sokkal előbb nősült. A regény honoráriumából költséges nászútra tellett. Soha eszébe se jutott takarékoskodni, hiszen jómódú családból származott, és az első könyv után nőttön-nőtt a népszerűsége. A fiatal házaspár tehát nekiindult a nagyvilágnak. Bejárták Olaszországot, Franciaországot, átugorhattak Svájcba is. Ezek az úti élmények, a megismert tájak idővel sorra belekerültek életművébe. Amiként boldog szerelmes házassága, később élete egyéb szerelmes epizódjai is mozzanatokként tértek vissza regényeibe és novelláiba. Voltak olyan túl komoly olvasók és kritikusok, akik szinte a szemére hányták, hogy társadalmi, lélektani és társadalomkritikai regényei mellett - mi tagadás - szórakoztató szerelmi regények, novellák, sőt még bűnügyi tárgyú izgalmas történetei is vannak. Idővel tanulságos tényként emlegette, hogy legerotikusabb regénye, „A lángész és az istennő" meg néhány könnyed színpadi műve több pénzt hozott a számára, mint legnagyobb remekműve, az azonnal halhatatlannak ítélt „A vak Sámson" című regénye. Kétségtelen, bármiféle műfajjal játszott, mesternek bizonyult. Akkor is, ha szerelmes verset írt, akkor is, ha tanulmányt a kábítószerek testi-lelki következményeiről, akkor is, ha érdekes esszében ismertette a buddhizmus teológiáját.

Sok műfajú, összességében sok kötetet igénylő életművében alighanem három regény a legfontosabb, ezek adják klasszikus rangját. Ezek a „Point Counter Point" (egyik magyar fordításában „A végzet bábjátéka"), a „Brave New World" („Szép új világ") és az „Eyeless in Ghaza" („A vak Sámson"). - Huxley valamennyi művét érdemes olvasni, gazdagok, bölcsek, mulatságosak. De aki ezt a hármat olvasta, tudja, ki volt Aldous Huxley.

Az 1928-ban kelt „Point Counter Point" felváltva játszódik egyazon társadalom különböző köreiben. Különféle hitek, tévedések, lelkességek, nagyképűségek, egymás iránti érzelmek kavarognak a különböző körülmények közt élő emberek világában. A más-más téma, a körülmények befolyása, a meggyőződést játszó hazugságok különfélesége együtt mulatságos és elkeserítő összképet adnak a polgári értelmiségről. Valójában ez a regény avatta világhírűvé az akkor 30 éves szerzőt - a „Brave New World"-öt 1933-ban írta, 40 éves korában. Ez a legnevezetesebb, legismertebb, legmulatságosabb és egyben legkeserűbb könyve. Talán csak Swift „Gulliver"-jének a pesszimizmusán lehet ennyit nevetni. Ez a „Szép új világ" szatíra is, jóslás is az emberiség jövőjéről, kritika is a túlzásba vitt műszaki fejlődésről. Írták is, mondták is, hogy negatív utópia. Lényegében rettegés az elszabadult műszaki fejlődés következményeitől. - Az „Eyeless in Ghaza"-ról talán azt is elmondhatjuk, hogy ez a legjobb, legszebb regénye. Mintha összefoglalása volna mindannak, amit ösztönökről és tudatról, társadalmi és lélektani erők hatásáról, vonzásokról és taszításokról tudni vél. Mindig is jelen lévő szorongásai között itt már a legnagyobb veszély az erősödő, világégéssel fenyegető fasizmus. Harcosan antifasiszta és pacifista célzatú nagyepika. Szerkezete különös. Egy szerelmespár, egy halom összekeveredett fénykép a férfi múltjából. A cselekmény úgy halad előre, hogy ötletszerűen kezükbe kerülnek a különböző időszakokból való tanúk a múltból. A kezdeti zűrzavar lassan rendszeres egységbe áll össze. A legvégén válik világossá, hogyan is kezdődött az az eseménysor, amely a regény témája.

A veszély már egyre közelebbinek látszott. Huxley 1937-ben - 43 éves korában végleg Amerikába költözött. Hollywood villanegyedében pompás és kényelmes otthont rendezett be. Könyvtárszobáit a leggazdagabb és legrendezettebb olvasmány-rengetegnek hirdette, aki csak látta. Szívesen is látott eléggé művelt vendégeket a föld minden tájáról. Az irodalomtól a biológiáig, a földrajztól a lakberendezés művészetéig, a zenétől az építészeti stílusokig változatosan folyt a beszélgetés a vendégekkel. De azokban az órákban, amikor írt vagy olvasott, esetleg fel-alá járkált, gondolkozva a következő, az írandó művön, ilyenkor senki se jöhetett belső szobáiba. Vendégei ehettek-ihattak, még klasszikus zenét is hallgathattak a lemezjátszón. A házigazda azonban kettesben játszott a gondolataival. Ilyenkor készültek a Huxley-művek.

Amerikában azonban sok minden megváltozott, más témavilágok foglalkoztatták, mint azelőtt. 25 évig élt távol a hazájától. Egy pillanatig se pihent, de alig írt regényt. Ezekből is kettő fokozottan szorongásos ellenutópia volt a pusztító háború utáni jövőről. Volt azután néhány erotikus novella és egy mulatságos szerelmi háromszögregény: „A lángész és az istennő". - Azután ott élve a film fővárosában, nem tudott ellenállni a számára merőben új műfajnak: írt néhány forgatókönyvet, leginkább klasszikus angol regényekből. Ezek mellett néhány könnyed színdarabot is. - Mindezeknél sokkal több esszét a legkülönbözőbb témákban. Amióta Amerikában élt, izgatták a kábítószerek, a vegyi úton történő kábítás lélektani következményei. Különösen a meszkalin és az LSD - ezek az akkor divatos drogok - hatása a testi állapotra és főleg a lelki életre. Ezek mellett azonban egyre jobban érdekelték a különböző misztikák. Ugyanúgy nem hitt bennük, mint természettudósként nem hitt a materializmusban. Igazi agnosztikus volt. Ami azonban izgatta, azzal nem győzött gondolatban és megfogalmazott szövegben foglalkozni. Ezek közt jutott a keleti vallásokhoz, elsősorban a buddhizmushoz. E számos témakörben kalandozó esszéket nem egy olvasó érdekesebbeknek és maradandóbbaknak ítéli regényeinél is.

Amikor túllépett a hatvanadik évén, az addig egészséges férfi betegeskedni kezdett. Egyre gyöngébb lett. Szüksége volt már a pihenő semmittevésre. És lecsapott a váratlan szerencsétlenség. Tűzvész lángolt fel. Megcsodált otthona, benne a nagy hírű könyvtár porrá égett. - Anyagilag nem rázta meg, hiszen igazi gazdag ember volt. De olvasnivalóinak, jegyzeteinek, kedves tárgyainak a pusztulása az amúgy is beteg embert még betegebbé tették. Beköltözött Los Angelesbe, ott is kényelmes villát vásárolt. De hamarosan, 65 éves korában meghalt.

Sokáig bestseller volt, most már elég régóta a legértelmesebb értelmiség klasszikus szerzője. Ez alighanem a végleges helye.

"Halkan szitál a tört fény" - Kosztolányi Dezső összes fényképe

2007-07-27T16:00:00.000+02:00

Kosztolányi Dezsőről olyan könyv még sosem jelent meg, amiben az összes fényképe, de még a róla készült némafilmek jó néhány képkockája is benne lenne. Halkan szitál a tört fény, a kötetnek ezt a címet adta a képgyűjtő és képszerkesztő irodalomtörténész, Kovács Ida, de nem merészség olyat állítani, hogy sikerült fölkutatni Kosztolányi összes fotóját?

- Ha egy kortárs íróról lenne szó – mondja Kovács Ida -, akkor igen. De Kosztolányi 1936-ban már halott. Tessék, nézze meg, a kötet első fele olyan, akár egy album, válogatás az összes fényképből, a második rész pedig maga az ikonográfia, jobban mondva egy fotótéka. A fotótékát, mint műfajt, Somogyi Ágnes a PIM múzeológusa a hetvenes évek végén találta ki, a PIM kiadásában akkor jelent meg a sorozat első kötete, az Adyról szóló fotótéka.

-Csecsemőkori fotók is vannak Kosztolányiról?

-Tessék, nézze meg. Csecsemő és babás fotók. Kosztolányi 1885-ben született, talán kétéves korában készülhetett az első fotója Szabadkán, egy 1890-es fotográfián pedig szoknyácskában látható. Akkoriban ugyanis szoknyába öltöztették a kisebb fiúkat; és ugyanígy vannak szoknyás fotók Babitsról vagy Füst Milánról. Az ötéves Kosztolányi Dezsőn például rakott szoknyácska van, és helyesek a csipkegallérjai. Felnőttként Kosztolányi sármos férfi volt, sportos alkat, 185-186 centiméter magas, a súlya 100-105 kiló, a szeme kék, jól teniszezett, szerette a fehér zakókat, a világos vászon öltönyöket és kiváltképp a nyakkendőket, a kalapokat, a sálakat… A fényképeken a divat változásai is nyomon követhetőek, ez a kép itt az 1910-es években készült, nyakkendő és állógallér, ez utóbbi a húszas évekre eltűnik. A képek korának a meghatározásában, túl a kor divatján, sokat segített Kosztolányiné monografikus regénye. Kosztolányiné a férje élettörténetét írta meg, kezdve attól, hogy Kosztolányi dédapja az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban honvéd volt, s hogy a Kosztolányik nemesek, Nemeskosztolányból származnak, ahová az író később el is utazott. A kötetünkben van is erről egy fotó, 1933. április 4. után készülhetett, s a településről és a várról Füst Milánnak azt írja:” Lásd, ebből a várból ment le hozzád barátod: Kosztolányi Dezső.” Egy másik levélben meg arról beszél: ”Én Nemes-Kosztolányban voltam, rokonaimnál. Ez is fölért egy röpüléssel. Visszaszálltam a múltamba. Dédapám jött le onnan az Alföldre. Rokonaim még mindig egy XVI. Században épült várkastélyban laknak.”

-Azért maradt fönn Kosztolányi gyerekkoráról annyi fotó, mert a szülők kiváltképp jómódúak voltak?

-Decemberben, Szabadkán jártam, egy gyűjtőnél fényképeztem s akkor derült ki számomra is, hogy Kosztolányiék nem voltak olyan tehetősek. Tisztes polgári jólétben éltek, ódon bútorokkal berendezett szobákban – Kosztolányi édesanyja anyai ágon patikuslány, de a patikájuk sem ment túl jól -, az apa a szabadkai gimnázium igazgatója, szigorú ember, matematika tanár. A kötetben pár olyan fotó is látható, melyet a fiatal Kosztolányi szabadkai szerelmének, Lányi Heddának küldött – a dedikáció szerint 1908. január 1-én. Hedda a szabadkai zenetanár lánya, és alig múlt tizenhárom, amikor Kosztolányi belészeret. A levelezésük másfél éven át tart, a leveleknek azonban csak kis része maradt fenn. A Heddának küldött fotó érdekessége a dedikáció; a Kosztolányi által dedikált fotó nagy ritkaság.

-Volt Kosztolányinak saját fotósa?

- Rónai Dénes műtermében többször is megfordult; Rónai kora egyik ismertebb fotográfusa, ő készítette a híres sorozatot a Nyugat-Barátok Köréről, vagyis az összes Nyugatos íróról, aztán a második nemzedékről is. Kosztolányi szívesen fényképeszkedett Rónai fotóműtermében, 1915. november 2-án a Tátrában tartózkodó feleségének azt írja:”Ma este, Édes, Rónai fényképész feladta címedre két új arcképemet. A másik kettő, amely még rámában van, szintén olyan érdekes, mindegyik más és más stílus. Azok bájfiúk, de ez az álló, a lelkemre jellemző. Már künn van a Váci utcán. Írj, hogy tetszik.” Aztán megemlíti azt a fotográfiát is, amit mi a kötetünk címlapjára tettünk. A felvételt különösen kedvelhette, mert egyike lett annak a hét fotónak, amelyet titkos szerelmének, Radákovich Máriának küldött. Jobban mondva a fotókat "a csodálatos és különös” Radákovichnak Füst Milán juttatja el 1935. szeptemberében. A hét fotó közül az egyiken Kosztolányi még egészen kicsi (1891 körüli), és Kosztolányi azt írja: "Kedves kedvesség, elküldöm neked ezeket a fényképeket, életem különböző korából valók. Egy csámpás, vidéki kisfiú ( Szegény kisgyermek panaszai…)… egy húszéves, kezdő költő, aki már látja arcodat a fényképezőlencsébe meredve ( azért is ilyen áhítatos)…, a többi félig-meddig a jelen…” Az utolsó fotók Kosztolányi Dezsőről 1936. március 28. után készültek a budapesti Szent János Kórház tornácán. A képen középen maga az író, csontsoványan, az arca daganattól torzult, mellette balról a felesége, jobbról dr. Hauber Dezső a sebész orvos.

Értékes fotográfiák

Százötvennégy fotó, portrék és csoportképek, Kosztolányi társaságban, banketten, vonatfülkében, otthon, kávéházban, strandon… Kalapban, köpenyben, kabátban, köntösben, zubbonyban, zakóban… telefonnal, táskával, bőrönddel és kalapdobozzal. Aki e 154 fotón kívül egyéb fotográfiákat is őriz az íróról, azt a múzeum megveszi. Egy-egy eredeti Kosztolányi fotó akár többszázezer forintot ér.

A kisilonka játék

"Ezt a játékot többnyire ketten játszottuk, ő meg én, de barátaink előtt szívesen megismételtük. Én voltam kisilonka, a különböző korú kislány, kéthónapostól hatévesig, a helyzethez és a tárgyhoz leginkább megfelelő. Dide felnőttet játszott, egy apát vagy bácsit, vagy néha önmagát, Kosztolányi Dezsőt, de olykor ő maga is, mint a kisilonkához hasonló korú kisfiú szerepelt a játékban. Dezsőcske néven. (…) Halála előtt néhány nappal, hálás mosollyal azt mondta nekem:” A kisilonkáért érdemes volt élni.” / Részlet Kosztolányi Dezsőné férjéről írott könyvéből/

Robert Capa: Kissé elmosódva

2007-07-27T15:58:00.000+02:00

Photo: Henri Cartier-Bresson

"A valóságot megírni mindig nagyon nehéz, így hát az igazság kedvéért megengedtem magamnak, hogy néha egy kicsit túllépjek rajta vagy egy kicsit eloldalazzak mellette. Ennek a könyvnek minden eseménye és szereplője a képzelet szülötte, de van valami közük az igazsághoz is."

Ezekkel a szavakkal ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe 1947-ben a legendás fotóriporter, Robert Capa, alias Friedmann Endre. Az eredetileg filmforgatókönyvnek készült írás valójában egy szerelmi történet, melyet át- meg átszőnek Capa második világháborús haditudósítói munkájának eseményei - pergő cselekményével, szellemes és humoros párbeszédeivel valóban filmvászonra kívánkozik. De sokat elárul az eleinte írónak készülő, világvándor fotósról is, akiről már életében tudták ismerői: bármily hihetetlen kalandokba keveredjék, bármennyire közel kerüljön is a halálhoz, számára a valóság még mindig nem elég érdekes. Capa vérbeli mesemondó volt: egy kicsit színezett itt, egy kicsit hozzátoldott ott, és máris megszületett a remek sztori. A szellemes társalgót imádták a nők, olyan hírességek zsongták körül, mint nagy szerelme, Ingrid Bergman, barátai között tudhatta Steinbecket, Hemingwayt, John Hustont, Billy Wildert és Picassót is. A Kissé elmosódva című, stílusában itt-ott Rejtő Jenő-i ízeket felvonultató háborús memoárt a szerző több mint száz, fekete-fehér fotója illusztrálja.

Részlet a kötetből:

1943 TAVASZA

Algírba egy menetrendszerű csapatszállító fedélzetén érkeztem meg, amely egy friss skót hadosztályt fuvarozott Észak-Afrikába, erősítésül a tavaszi hadjárathoz és Tunisz rég esedékes bevételéhez.

Mire kikötöttünk, már teljesen megszoktam az egyenruhámat. A többiek nemkülönben. A hajó valamennyi utasa furcsa és titokzatos dolgokat várt el a háborútól, én pedig – és a kiejtésem – a háború egyik titokzatos furcsaságának számítottam.

Ezúttal senki sem akarta elszedni a fényképezőgépeimet, kétségbe vonni a létezésemet, megtekinteni az útlevelemet. Algírban a parancsnokság sajtótisztje közölte, hogy a háború voltaképpen több száz kilométerrel távolabb folyik, Tunézia hegyei közt – és a nagy offenzíva bármelyik pillanatban elkezdődhet. Kiutaltak számomra egy dzsipet, egy hálózsákot meg egy sofőrt, és máris felkerekedtünk. Erősen reméltem, hogy sikerül elcsípnem a háborút.

Száguldottunk éjjel-nappal, és végül befutottunk Ferianába, a hadsereg főhadiszállására. De a nagy támadás közben megindult már, és páncélosaink Gafsánál áttörték a németek vonalát.

A háború váratlan gyorsasága eléggé lehangolt, és sofőrömmel az 1. páncéloshadosztály nyomába eredtünk. Az egész napos hajsza végén megérkeztünk Gafsába. Ebben a faluban végre elkaptam legalább a háború hátsó fertályát. Úgy véltem, hogy mielőtt üldözőbe venném az elülső részeit, nem ártana, ha éjszaka jól kialudnám magam.

A sereg beszállásolt egy arab iskolaépületbe. A sötét tanterem padlóját teljesen ellepték a hálózsákok, kivéve egy keskeny sávot a fal tövében. Kigöngyöltem a hálózsákomat, és belebújtam. Csodás álmot láttam. Közvetlenül Tunisz kapui előtt utolértem a páncéloshadosztályt, és felszökkentem az élén haladó tankra… Én voltam az egyetlen fotóriporter, aki lencsevégre kaphatta Rommel elfogását… A város központjában akna robbant… megperzselődött az arcom…

Felriadtam, és megpróbáltam kinyitni a szemem. Az arcom csak úgy lángolt, és a szemem sehogy sem akart kinyílni. Hősi álmom során alighanem súlyosan megsebesültem. Segítségért ordibáltam, és végül hallottam, hogy valaki a hálózsákomhoz lép.

– Hát mire számítottál, te hígvelejű? – kérdezte az illető. – Nem tudtad, hogy aki egy arab házban a fal tövébe fekszik, az a poloskák osztályrésze?

Ujjal szétfeszegettem bedagadt szemhéjamat, ábrázatomat napszemüveg mögé rejtettem, és kimentem megkeresni a sofőrömet.

Visszatértünk az országútra. Kezdtem kiábrándulni ebből a háborúból. Hova lett a haditudósító életének romantikája? Órákig zötyögtünk az alig járható hepehupás úton a néptelen sivatagban. Egyetlen árva élőlénnyel sem akadtunk össze, se baráttal, se ellenséggel. Nem találtunk egyebet, csak néhány hasznavehetetlen felszerelési tárgyat, amit a németek dobáltak el.

Ekkor már sürgető szükségét éreztem, hogy megálljunk valahol a dzsippel. De az éjszaka szerzett tapasztalataim után valahogy nemigen éreztem hajlandóságot semmilyen arab kulturális intézmény mosdójának felkereséséhez. Nőknek nyoma sem volt a közelünkben, és égő szemem miatt amúgy sem kívánkoztam nagyon eltávolodni a dzsiptől. Kinéztem magamnak egy hívogató kaktuszcsoportot az úttól néhány méternyire, és odaszaladtam mögéje.

A kaktuszokkal nem is támadt semmi bajom, leszámítva azt a kis jelzőtáblát, amely az árnyékukban nőtt ki egy póznán. Egyre nagyobbnak láttam, ahogy a szemem elkerekedett. Német nyelvű volt, de könnyen érthető. Napszemüveggel is el tudtam olvasni. Ez állt rajta: VIGYÁZAT! AKNÁK!

Én aztán nem ugráltam. Meg se moccantam. Semmihez sem volt merszem. Akármennyire sürgetett a szükség, hiába – egy taposóaknának vajmi kevés kell ahhoz, hogy felrobbanjon. Torkom szakadtából elordítottam sofőrömnek súlyos helyzetemet. Tudtára üvöltöttem, hogy egy aknamező kellős közepén állok. A jelek szerint iszonyú mulatságosnak találta a dolgot. Jómagam semmi okot nem láttam a röhögésre. A saját lábnyomaimon sem mertem visszalopakodni, mert az első lépésektől fel nem robbant aknák időközben talán meggondolták magukat. Inkább a sofőrt noszogattam, hogy lóduljon, és hozzon ide valakit egy detektorral.

Letolt gatyával estem csapdába. Ott szobroztam az elhagyatott, üres, néma sivatagban, egy hülye kaktusz mögött és a homokhoz szögezve, félpucéran dacolva a halállal. Még a gyászjelentésem sem fogja elbírni a nyomdafestéket.

Hosszú órákkal később visszaérkezett a sofőröm egy aknaszedő alakulattal meg a Life fotóriporterével. A pasi vadul végigfotózta az aknamentesítésemet. Aztán közölte, hogy ezek lesznek a nap legizgalmasabb képei, nem vitás, mivel a támadást leállították.

Ideszállították ugyanis Rommel elitseregét, a Hermann Göring páncéloshadosztályt, hogy megakadályozzák az előretörésünket. A csalódott újságírók visszafordultak, és Gafsától néhány kilométerre, egy kis oázisban táboroztak le.

A sajtótábor estére már az én históriámtól visszhangzott. A tudósítóknak egyelőre megtiltották, hogy a harci helyzetről beszámoljanak, így aztán az én kis kalandom lett a kedvenc téma a „levél az otthoniaknak” műfajban. Miközben csak néztem a többieket, amint a feleségüknek vagy a kedvesüknek róják a sorokat, Pircsin járt az eszem. Igazság szerint megkönnyebbülést jelentett, hogy nem tudom a címét. Én magam ugyanis egy csöppet sem találtam olyan káprázatosnak a kalandomat.

Éjféltájban hörögni kezdtek az oázisbeli sajtótábor sátrainak világítását biztosító generátorok, és mi is nyugovóra tértünk. Ellenőriztem, hogy szaharai zugocskámban nincsenek-e aknák meg poloskák, és eltökéltem, hogy nem álmodom semmiről. Mégis meglepett az álom. A sötét égboltot vérpiros és zöld fénysugarak hasították fel… vöröslő lövedékek… bombarobbanások… csupa fantasztikus dolog. A másik oldalamra fordultam hálózsákomban.

Másnap reggel, amikor felébredtem, nem volt sátor fölöttem. A tábort éjszaka bombatámadás érte. A robbanások messzire röpítették az összes sátrat, de szerencsére senki nem sérült meg. Személyem általános irigység és csodálat tárgya lett, mivel moccanás nélkül végigaludtam az egész ramazurit. Az aknaepizód a feledés és megbocsátás jótékony homályába merült.

Az észak-afrikai hadjárat veteránjai, Bill Lang a Life magazintól és az amerikai bakákról szóló, meleg hangú tudósításairól híres Ernie Pyle, magukkal vittek engem is a dzsipjükön. Megígérték, hogy annyi háborút kerítenek nekem, amennyire csak szüksége van a lelkivilágomnak meg a kamerámnak. Az út ez alkalommal jobb minőségű volt és sokkal rövidebb. El-Getter felé indultunk el, ahol az 1. gyalogoshadosztály igyekezett visszaverni a német ellentámadás főcsapását.

Találtunk is háborút csőstül, még mielőtt eljutottunk volna a frontig. Az út fölött német vadászgépek cirkáltak, és pár percenként meg kellett állítanunk a dzsipet, hogy az árkok fedezékébe ugráljunk.

Bill és Ernie a hadosztály parancsnokságán maradtak. Én viszont hanyatt-homlok rohantam volna elkészíteni első felvételeimet. Azt mondták, menjek csak toronyiránt, másszak meg egy-két kis dzsebelt (ahogy az arabok hívják a dombjaikat), és húzódjak meg két dzsebel közt egy vádiban (ami a völgy arab neve). – Aztán csak kérdezz meg valakit, hol a háború – biztattak. – El sem tudod majd téveszteni.

Dzsebeleket és vádikat valóban találtam, dögivel. A 16. gyalogezred éppen ott ásta be magát, és a mély lövészárkokban a katonák leveleket írtak vagy könyveket olvastak. Szorgosan kérdezgettem őket, hol a háború. Mindnyájan a legközelebbi dzsebel felé mutogattak. Illetve akik a vádiban voltak, a dzsebelre mutattak, akik a dzsebelen ásták be magukat, a vádi felé.

Végül az utolsó és legmagasabb domb tetején vagy ötven pihenő harcosba botlottam, akik a tartalék konzervjeiket melegítették fel éppen. Az arcukról teljességgel hiányzott minden lelkesedés. Megkerestem a hadnagyukat, és megkérdeztem, merrefelé lövöldöznek. – Tudja a franc – felelte. – Csak annyit tudok, hogy az én szakaszom van a frontvonal élén.

Vigasztalásul a markomba nyomott egy konzervet. Már éppen kanalazni kezdtem volna a förtelmesnek ígérkező raguféleséget, amikor egy gránát süvített el fölöttünk, mire elhasaltam a földön, és magamra löttyintettem az egészet húsostul, babostul. A gránátot csakugyan a németek lőtték ki ránk, de jó pár száz méterrel odébb robbant. Amikor felemeltem a fejem, a hadnagy – aki meg sem rezzent – lenézett rám. Rohadtul önelégültnek látszott. Szégyenlősen feltápászkodtam, lesöprögettem magamról a babot, és megjegyeztem, hogy nézetem szerint ez a háború leginkább egy öregedő színésznőhöz hasonlít: egyre veszedelmesebb és egyre kevésbé fotogén.

Sárközy Elga fordítása

Mészöly Miklós: Műhelynaplók

2007-07-27T08:44:00.000+02:00

„Különös − szüntelenül úgy érzem, hogy már mindig éltem és merészen új, mégis minden úgy hat rám, mintha először történne meg velem. Igen − ez egy befejezhetetlen kezdet álma. Ilyen egyszerű és megnyugtatóan felfoghatatlan.”

Mészöly Miklós

Mészöly Miklós (1921–2001) Műhelynaplóinak jelen kiadása a szerző kéziratos hagyatékában található, 1948 és 1988 között keletkezett, nem publikált noteszek, füzetek, határidőnaplók anyagát tartalmazza. Ezek a szövegdokumentumok a szerző munkásságának szerves részei. Nem tartalmaznak semmilyen személyes megnyilatkozást, tehát egyik sem áll kapcsolatban a magánélet tényeit vagy a magánszemély és a közvetlen környezetét érintő emlékek, feljegyzések dokumentálási módjaival, műfajaival. Egyértelműen alkotói előmunkálatokról tanúskodnak, melyeknek értéke a 20. századi magyar művelődéstörténet szempontjából sem lebecsülendő. Egy jelentős író műhelymunkájáról, igen széles körű intellektuális és szakmai érdeklődéséről, valamint fogékonyságának olyan összefüggéseiről tanúskodnak, amelyeket megjelent művei alapján nem feltétlenül azonosíthattak eddigi olvasói és művének kutatói. A szerzői előmunkálatok korpuszához tartozó szövegek szakszerű feldolgozását és mostani közzétételét e belátások indokolják.
/ Thomka Beáta /

Thomka Beáta

Kijegyzések, beragasztások, törmelékek

Mészöly Miklós naplónoteszei

Végleges változatok a hagyatékból. Mit jelent Mészöly Miklós Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról (1991) című prózakötetének ez az öniróniát sugalló alcíme? Egyik jelentésvonatkozását a szerző szellemi örökségének ismert tömbje, a másikat kéziratos naplói világítják meg. A megjelölést ( A „Végleges változatok a hagyatékból"c. sorozatból ) A kitelepítő osztagnál folyóiratközlése alkalmával használta először, a szöveget pedig akkori prózaköteteibe is felvette. A jelzésen kívül egyéb elgondolkodtató párhuzamok is felmerülnek a publikált szöveg és a noteszekben, illetve a számítógépben maradt töredékek között. A történet epilógusában ugyanis ez áll: „Sok év múlva olvastam el újra, amit összehordtam itt. Sajnos, nincs ez megírva sehogy, hiába javítgatom az ügyetlenségeket. És amúgy sem befejezhető." Attival, a régi ismerőssel való újbóli találkozásról is az epilógus számol be: „És csak azután kérdezte, mi volt, hogyan volt közben. // Mi volt, hogyan volt. Hogyan volt, mi volt. Nem lesz ez megírva soha." Az időszembesítés (a régi események felidézése, majd a pár évtizeddel későbbi találkozás) nemcsak a történetben és magában a szövegben, hanem a szöveggel is lejátszódik. Az eseménysorhoz, melynek résztvevője volt, a nyolcvanas évek végén tér vissza, s ekkor zárja le magában végérvényesen. Mészöly tehát régi naplóit, korabeli feljegyzéseit tekintette saját „hagyatékának", imaginációja, életrajzi fikciója, múltja emlékeztető foglalatainak, pályája tanúságainak, a megélt tapasztalat és az intellektuális tapasztalat archívumának. Az utolsó szövegfájlok tanúsága szerint a „Mi volt? Hogyan volt? // Nem lesz ez megírva soha" gondolat oly mélyen bevésődött nála, mintha életének egyetlen szakaszában sem húzódott volna vissza a tudat mögöttesébe. Ha mégis, akkor innen tör föl, s a végső összegezést helyettesítő hiány jeleként ismétlődik meg az életművet lezáró utolsó sorok között is 1999 tavaszán.

Ciklusok. Az öt évtizeden át vezetett műhelynaplók, olvasónaplók, füzetek, cédulák anyaga időről időre előkerült, beleolvasott, kiemelt közülük egy-egy töredéket. A tanulmány- és esszékötetek visszatérő szerkezeti egységei, az Érintések, Kiemelések, Notesz, Naplójegyzetek című ciklusok alapján olvasóinak korábban is volt betekintése jegyzetelő munkálkodásába. Ugyanezen fogalmak kerültek utólag a naplónoteszek előlapjára is. Az esszékből, értekező prózájából összeállított válogatásai (A tágasság iskolája, Budapest, 1977, Érintések, Budapest, 1980, Otthon és világ, Pozsony, 1994), valamint a közírói cikkek kötetei (A pille magánya, Pécs, 1989, A negyedik út, Szombathely, 1990) után kései elbeszélésköteteibe is felvett e fragmentumokból. A Mészöly által a kilencvenes évek közepén összeállított életmű-sorozatterv szerint az Érintések és a Notesz 1942–1992 között írott anyaga önálló kötetet alkot. Kötetkompozícióját és meghagyásait követi a 2000-ben megjelent kötet, s ezért érzékelhető a húsz évvel korábbi és az életműsorozatbeli Érintések közötti eltérés. A Naplójegyzetek a sorozatterv szerint külön könyvet alkot, tartalma pedig megfelel az említett értekezéskötetek azonos című ciklusainak. Ennek értelmében a naplók kéziratos anyagából csak a már publikáltak szerepelnek Mészöly Miklós tervezetében.

A ciklusok és a kéziratos olvasónaplók együttes áttekintése módosítja a jellegzetes töredékműfajoknak az életművön belüli jelentőségét. Tartós jelenlétük, az a fél évszázad, amit átfognak, továbbá poétikai változatosságuk, alternatív alakzataik és variációs lehetőségeik a fragmentáris szövegalkotás magyar prózatörténeti összefüggésében is egyedülállóak. A naplónoteszek reflexiók, észleletek, ötletek, műhelyforgácsok, esszéminiatűrök gyűjteményei. Nem a személyt, intimitását, magánéletét dokumentáló anyagok, mint amilyen a naplók és az írói diáriumok java része, bizonyos értelemben Kafka Naplói, melyekkel először a francia kiadás alapján ismerkedett meg, vagy Valéry Cahiers-i, Camus Carnet-i is. Mészöly füzetei írói és értelmiségi adattárak, az érdeklődés, az olvasmányok, a kiemelések, a megjegyzésre fontosnak tartott gondolatok tárházai. A feljegyzések elsősorban az olvasó Mészölyről tanúskodnak, s csak másodsorban a tapasztaló, a később megírandó szövegekhez anyagot gyűjtő, a családtörténetet archiváló elbeszélőről.

A Kijegyzéseknek nevezett töredékek, idézetek, szövegrészletek a műhelymunkát dokumentálják, ez lehetne olvasatuk egyik lehetséges módja. Két vastag kötetük előlapjain az 1978 szept. – 1985-ig, illetve 1985 évszámok állnak. Olvasónapló-jellegüket erősítik a könyvészeti adatok, az elolvasott művek kivonatai és a válogatások, mint amilyen többek között a Magyar történelmi sarok. E ciklustervhez, melyet több helyen emleget, sokáig gyűjti az anyagot ( történetek, helyzetképek, idézetek, 18–19. századi szerzőktől átvett gondolatok, reflexiók, dokumentumok ). Ilyen címmel nem publikálta e kis gyűjteményt.

„Újra rá kellene szoknia az olvasónak valamilyen század eleji vagy biedermeier játékra (játék?) – valamilyen kapcsos könyvre, amelybe olvasmányaiból bele-beleír sorokat, passzusokat, ami éppen érinti, elgondolkoztatja. Iskolai tanulság, hogy amit leírunk, jobban rögzül. (...) Egy ilyen s hasonló kapcsos könyv több napra szóló elmélkedési témát biztosít."

„Újabb ‘kapcsoskönyvbe’ való kijegyzések, Madáchtól"

A 8-10 jegyzetfüzet és olvasónapló különös értelmet ad a Végleges változatok a hagyatékból elnevezésnek. A vaskos, műanyagborítású naplók közül az éppen használatban levőt feltételezhetően mindig magával hordta. Szerzői műhelyének, munkamódszerének nélkülözhetetlen eszközei voltak. A kitartó, türelmes jegyzetelés erősíti a belátást, hogy dinamikus alkata, impulzivitásra való hajlama ellenére Mészöly alapállapota a magányos szemlélődés, tépelődés, elmélyülés volt. A kivételes művészi, szellemi, intellektuális befogadóképesség valamely erős hatású gondolat, élmény, benyomás, látvány lassú, évekig, évtizedekig tartó emésztésével társult. Ehhez rendelte a montázs, felcserélés, forgatás, visszatérítés, ismétlés, újrafelhasználás, variálás, beékelés műveleteit. A naplókhoz és a kivonatukat képező, közreadott ciklusokhoz legalkalmasabbnak tűnik a Mészöly által képviselt elv, a hierarchia elvetésének jegyében, mint centrum, „lehető szemléleti központok"5nélküli, kumulatív módon keletkező szöveghalmazokhoz közelíteni. Ez lenne a másik lehetséges interpretációs közelítésmód kiindulópontja. Mindkét megközelítésmód, az irodalomtörténeti, textológiai, filológiai, biografikus szempontokra és a teoretikus, poétikai, esztétikai, alternatív szöveg- és beszédalakítási olvasatra való beállítottság indokolt.

Áthúzások, „önkiemelődések". A gyér datálás, sőt antedatálás, a színes ceruzajelzések, áthúzások arra utalnak, hogy a ciklusba rendezéskor válogatott, elvetett és áthelyezett, új összefüggésbe illesztett motívumot, történetet, képet, érzéki benyomások emléknyomait, intellektuális anyagot. Olyan eljárások lépnek működésbe kreatív módon, amelyekkel inkább törölni, s nem alkotni lehet. Az Esti térkép alcíme Kiemelések, amit Mészöly poétikai kategóriaként kezel: „ezt legjobb, ha szó szerint érti az olvasó, és arra a senki földjére gondol, ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. Ami erről a területről begyűjthető, másképp azonos önmagával, mint egy ‘tiszta’ műfajú vers vagy próza. Valamiképpen az eldöntetlenségben időzik, viszont annyira makacsul, hogy semmi erővel nem mozdítható el onnét." Ez a poétikai definiálatlanság az, ami a versek, esszék, elbeszélések szövegszemcséinek, őssejtjeinek helyét a naplók véglegességet elvető, nem hierarchizált összefüggésében kijelöli, új, a műfaji konvenciót kikezdő együtteseikben pedig alapvetően meghatározza. A Sutting ezredes tündöklése (1987) és a Családáradás (1995) jelzései például már a legrégebbi anyagban felmerülnek. A családáradás szó metaforikusan kötődik a templomáradás kifejezést tartalmazó álomleíráshoz: „Álmomban egy régi novellacím bukkan fel, Templomáradás – s képszerűen egy gótikus templomtorony, húzom magam után, gumiszerűen nyúlik, s végül már csak annyi, mint az ökörnyálcsillogás." Sem ezek a kései prózák, sem a hetvenes évek elején írott Alakulások nem alkalmazkodnak a modern elbeszélőhagyomány logikájához, temporális, oksági szerveződéséhez. A naplók szövegegyüttesei és az Alakulások töredezett, felszaggatott diszkurzív felületei egymás tükörképeiként működnek.

Az Elégia (1991) című esszévers, poéma körültekintő bölcseleti előkészítése az Érintések (1985. nov.) jelzésű naplónoteszben követhető nyomon, amely magyar, német, francia nyelvű filozófiai, művészetelméleti jegyzeteket, Heidegger-, Hölderlin-, Teilhard de Chardin-kommentárokat tartalmaz. Az esszé, prózai elbeszélés, vers mint lehetséges műfaji körvonal előszövegeiként megjelenő szövegdarab és a befejezett változat között különös intratextuális kapcsolat létesül. A szövegbelső viszonyrendszer elemzése a filológiai vonatkozásokon túl egyértelműen poétikai és beszédelméleti következtetésekre ad alkalmat. Az alternatív műfajok és kategóriák („szövegvillantás", kijegyzések, érintések, videoklip), cetlik, emlékeztetők az opuson belüli közlekedés útjelzői és a közvetítés eszközei. A művek emlékezete őrzi őket, ahogyan a Mészöly-életmű ismert vonulata most az emlékező pozíciójából tekint vissza önnön forrásaira. A korábbi szövegszemcsék tehát két szövegösszefüggés elemei egyidőben. A kronológiai pántot, abroncsot az eseménnyel, észlelettel egyidejű feljegyzés noteszbeli kontextusa és metonimikus érintkezései képezik. A dokumentumszerű feljegyzés, kiragadott szövegrész, aforizma, ötlet, metafora, kép, eseménytöredék, hallott beszédtöredék, szószedet nehezen értelmezhető az irodalmi és nem irodalmi, megformált/formátlan szembeállítás vagy a befejezettségre összpontosító és a variációs lehetőséget kizáró olvasásmód alapján. A széttartó beszédmódokat és a heterogén szöveghalmazt, a műfajpoétikát kikezdő, rendhagyó textuális gyakorlat alakzatait a beszédmű, Barthes discours-fogalma vagy éppen Tolnai Ottó se-műfaj metaforája írhatja rugalmasan körül.

A másik viszonyrendszert a fikcionálás gesztusának és a noteszból való kimásolásnak, újraírásnak, beillesztésnek mint beszédközi műveletnek az egyidejűsége teremti meg. Ezen elő- és egyidejűségeknek az értelmezéssel egy idősíkra hozott műveletében teljesedik ki a bonyolult kölcsönviszony, amelyben a „végleges" változat érvényét veszíti. A jelző egyetlen vonatkozást érint, a szerzői mozdulatot, amely függetlenül és öntörvényűen gyakorolja a megtartást és elvetést, az önmagát újraolvasó opus önértelmező és önreflexiós tevékenységét.

Az életrajz mint vízjel. Két utólagos, színes ceruzajelzet életrajzi szempontból is figyelemre méltó. Mészöly Miklós 1985-ben végzett és 1995-ben (feltételezésem szerint az életmű-sorozatterv összeállításának idején) megismételt még egy rekapitulációt: átolvasta, átfésülte, átgondolta a több kötetnyi naplónotesz anyagát. Jellemző módon nem a közelmúlt, hanem a régmúlt halványuló, nehezen olvasható forrásai felé fordult. A Zsilip tudomásom szerint a kilencvenes évekig nem bukkan fel, holott a legkorábbi napló, a Motívumok (1948–1955) jelzésű tartalmazza az utalást a témára. A szöveg alcíme Gimnasztika egy regényhez, ami viszont azoknak a szerzői jelzéseknek, terveknek a sorába tartozik, amelyekkel magának feladatot adott fel, kritikusaiban pedig várakozást keltett. A halványuló szót nem képes kifejezésként, hanem leíró célzattal használom, ugyanis a negyvenes-ötvenes évek nehezen olvasható feljegyzései megsárgult cédulákon maradtak fenn, melyeket gondosan beragasztott a kemény borítójú naplókba.

„Két naplónoteszemet a fogolytáborban elveszi az őr, tűzbe dobja a konyhán. Pedig máskülönben szeret, igyekszik kivételezni velem.

Megtanítom sakkozni.

Együtt sétálunk.

Éjszaka a szalmazsákom mellé ül és néz.

Beszélgetni nem nagyon tudunk, de valahogy mégis megérteti magát.

»Arról nem kell írni« – valami ilyesmit magyaráz. – »El kell felejteni.«

Érzem, hogy halálig szeretni fogom őt.

Mielőtt megszöknék a táborból, szolgálati mulasztást követ el részegen.

Kivégzik." (Barátság)

Örkény egyperces formáját és világát idézi a történet, melynek alaphelyzetében, mint A kitelepítő osztagnál esetében is, áttűnik Mészöly életrajzának, a fogságnak a nyoma. Úgy tűnik, e nehéz körülmények között kezdett feljegyzéseket készíteni. Ezek a korai jegyzetfüzetek elvesztek, s egyik utalása szerint maga is megsemmisített egy bőröndnyi fiatalkori írást. A fennmaradt legkorábbi notesz, a Motívumok (1948–1955) keltezése mindezek alapján pontos lehet: a kézírás és a tematikus mozzanatok is arra utalnak, hogy közvetlenül a háború utáni években keletkezett – a hadifogságot, menekülést, bujdosást követő és a pesti életkörülmények nehéz, lassú rendeződését megelőző országjárások, kitelepítések, beszolgáltatások időszakában. A beragasztott cédulák útközben, a terepen, a falujárás során gyűlhettek. A notesz témáiban, motívumaiban publikált szövegekre ismerünk, más részük vázlatban, porhanyós állapotban maradt. Ilyen nem megvalósított tervek közé tartoznak a Jób könyve, Anno, A Napló, Bod András hányatott élete és hátrahagyott írásai 1698-1972-ből című művek ötletei. Ismerünk ugyan Anno című elbeszélést, ami magában foglalja egy nagyobb arányú mű látomását, melyre több jelzés utal. Az ötvenes évek elejéről származnak azok a családtörténeti feljegyzések, az édesapja súlyos betegségét dokumentáló jegyzetek is, melyek a „pannon prózák" és a Családáradás összefüggésének is részei lesznek, magánjellegű adatok azonban ekkoriban sincsenek.

Cservenka, Muslincákhoz (Bányai Gedeon), Porkoláb, ilyen címszavak mellett olvashatók A három burgonyabogár első jegyzetei, a prózát előkészítő, filmforgatókönyv-változat, s az említett Zsilip is. Különálló noteszlapokon szerepel a Jelentés öt egérről (Vázlat egy képsorhoz) tíz elemből álló sorozata, melynek egyik változata filmszinopszisra emlékeztet.

A Kijegyzések (1978 szept. – 1985) jelzésű fekete noteszben a sok beragasztás, utólagos anyagátrendezés, régi lapok, irkák, cetlik beillesztése között található egy megsárgult vonalas lapon:

1972

Két öreg az utcán. Házaspár. Alkonyodik. Mereven előre tartott (olvashatatlan) lassan sétálnak. Nem néznek egymásra, nem szólnak egymáshoz. Férfi csoszog. Egy idő múlva asszony, halkan: »Emelni a lábat.« Férfi igyekszik. Közben se, utána se néznek egymásra. Csak előre. Lassan mennek."

A Film (1976) alaphelyzetét képező megfigyelést feltehetőleg azonnyomban, hirtelen jegyezte le, s a megszokott gyakorlattól eltérően, dátummal együtt. Mintha az idős emberpár látványát, a benyomás erősségét, hatását kívánta volna tartósítani a mű egész idejére.

A feljegyzésből hiányzó szó további keresésre ösztönzött, s amire rátaláltam, az megerősítette a kijegyzés fogalomban rejlő művelet jelentését, ám egyben kimozdította azt a virtuális műfaji értelem felé. A lapozgatás visszavezetett a Motívumok (1948–1955) noteszhez, melyből 1972-ben „kijegyezte" az évtizedekkel korábban észlelt látványt. A korábbi változat egy még régebbi határidőnapló ide beragasztott, vonalas lapján olvasható:

„Öreg házaspár. Már szürkül. Elhagyatott utca. Lassan mennek, merev, előretartott fejjel. Semmi szó. Férfi csoszog. Nő: »Emelni a lábat!« Mennek tovább, nem néznek egymásra."

Ezt követően kellene felütni a regény utolsó fejezeteinek egyikét, amelyben ugyanezen mondat felhangzik. Az empirikus fikció, a regényszerkesztés, az opuson belüli szövegközi átjárók elgondolkodtató tapasztalatán kívül Mészöly imaginációjának látványi jellege, képi beállítottsága, filmi affinitása, jelenetező vonása az, ami különös erővel hat, s aminek nyomai már pályájának legkorábbi szakaszában is megmutatkoznak. A meseköltés, bábozás, játék, színjáték működésének, a filmes technikák, a szcénikusság látás- és formálásmódjának elemi meghatározói.

Mészöly imaginációjának látványi jellege, képi beállítottsága, filmes affinitása, jelenetező vonása igen korán megmutatkozott. A meseköltés, bábozás, játék, színjáték működésének, a filmes technikák, a szcénikusság pedig látás- és formálásmódjának elemi meghatározói.

A köznapi fikció. A műfaji, beszédmódbeli, a szövegalakzatokat, hanghordozást illető változatossággal mérhető a naplónoteszekben tárolt anyag tematikus gazdagsága is. Mészöly szellemi nyitottságának, sokrétű antropológiai érdeklődésének nyomai a legkülönfélébb megnyilakozásformákban tetten érhetők. A Magyar Tallózó könyvsorozat elképzelésében ugyanúgy, mint az elbeszélések mikrorészleteiben, s a legérzékibb módon a történeti időket megmozgató „pannon prózákban" (Sutting ezredes tündöklése, Fakó foszlányok évadján, Pannon töredék stb.). Ha „kapcsos könyveihez" mint szemelvénygyűjteményekhez viszonyulunk, irodalmi, zenei, képzőművészeti, történelmi, filozófiai, művelődéstörténeti munkák jelzik elméleti, filozófiai, humán- és természettudományos érdeklődését. Külön stúdiumok tárgyai Jókai, Jósika, Csehov, Krúdy, Bornemisza, Kölcsey (Napló), Széchenyi, Kossuth művei. Pest-Buda, Erdély történelme, a Dunántúl, Szekszárd kultúrtörténete, a társadalomtörténet, a „régi magyar társasélet", az Annales-kör, a történeti antropológia, pszichológia iránt kitartó érdeklődést tanúsít. Meséinek, népmese-átdolgozásainak nyelvi és képi világát a naplók feltűnően gazdag folklóradatai (népköltészeti gyűjtések, népszokások, gyermekjátékok leírásai, saját jegyzetek tájnyelvi fordulatokról, az egyszerű emberek nyelvi és mentális működéséről, hivatásos kutatók anyaggyűjtése, cédulái, kartonjai) alapján új látószögből vizsgálhatjuk. A szociolektusok, a beszélt nyelvi rétegek iránti fogékonyság, a szavak ízlelgetése hang- és hangulati hatásuk alapján, a szótárszerű gyűjtés, szószedet, nevek lajstroma régi művekből, a gyermeknyelv, régi korok nyelvhasználata és szókincse, hallott, kihallgatott beszéd, napihír, argó, idézetek régi imádságoskönyvből – annak a nyelvi univerzumnak a kiterjedéseit jelzik, melyben nyitottan, fogékonyan közlekedett.

A szellemi alkat antropológiai alapvonását, a történeti és szociális érzékenységet hangúlyozza az emlékírók, tanúságtevők, a köznap történetíróinak megbecsülése is. A noteszek feljegyzéseket tartalmaznak a budapesti zsidóüldözésről: a razziák, kivégzések, a németek kitelepítése, a beszolgáltatások elbeszélései a fikciót a tanú látószöge következtében a történetírás felé közelítik. Talán nem véletlen a tanú- és a krónikásszerep gyakorisága sem a művekben. Bárhogy mozdulna ki a feljegyzés az életrajz irányába (családtörténet, adatgyűjtés a felmenőkről, édesapja betegsége, hallott és megélt vidéki élethelyzetek a múltból), sosem közelítenek a beszélő és jegyzetelő személyhez. A biografikum alig észlelhető vízjelként van csupán jelen.

A Napló már érintett tervét Mészöly Miklós többek között a Szigeti Lászlóval folytatott beszélgetésben is emlegeti. Az alábbi, néhány mondatos, igen kései feljegyzés egy piros, Disney-figurás, vonalas füzetben olvasható. Az irkában csak e pár sor szerepel, s nem lehet szabadulni a gondolattól, hogy azt a Duna-parton vagy a kisoroszi homokos út porában találta. Bepiszkolta, kidobta, elveszítette egy arra futkározó kisiskolás, vagy ott felejtette az erdőszéli Mészöly-portán valamelyik szomszédgyerek.

A Napló-hoz

Különös – szüntelenül úgy érzem, hogy már mindig éltem és merészen új mégis minden, úgy hat rám, mintha először történne velem. Igen – ez egy befejezhetetlen kezdet álma. Ilyen egyszerű és megnyugtatóan felfoghatatlan." (Kéziratos hagyaték)

A meditáció nem folytatódik, a nagybetűs fogalom a régi tervet idézi és a megfáradt jegyzetíró szemlélődéséről hoz hírt. A tapasztalati fikció megbecsülése ellenére az elképzelt művet nem a személyesség formájának, hanem alternatív regénynek szánta. A napló látomása egy műfaji konvencióktól elszakadó beszédmű és szövegszerkezet volt, amely nem az imaginációval, inkább a történeti elbeszélésformákkal tartott volna kapcsolatot: sajátos történetismeretnek szánta. A szerző által eltervelt formában nem készült el, körvonalai, imaginárius nyomai alapján valamiképpen, a legkülönfélébb források egybeolvasásával mégis rekonstruálható az életműből.

Mészöly távol tartotta magától a személyes naplót, a vallomásokat, az emlékiratot, a személyes dokumentálás műfajait. Nem tudta vállalni a nyelvnek és megszólalásnak bizonyos formáit, önszemlélete, önképe nem felelt meg a konfessziók én-fogalmának. Igen különös módon volt Ego Scriptor, a nagy naplóíró szellemekhez mégis kivételes megbecsüléssel viszonyult. Mintáiban nem a személyesség, az Önmaga feltárulkozása, s végképp nem az én ajnározó önelemzése foglalkoztatja, hanem az a képesség, hogy bizonyos művekben a dolgok, történések, a köznapi valóság valami közvetítetlen megjelenítés, nyelvi tényszerűség, pontosság, töménység és redukció által nyer formát. „Felbomló gondolkodás. A részek, a részletek felfokozott élessége, koncentráltsága." Ez alól, úgy látszik, a naplók sem vonhatják ki magukat. Széchenyi Naplójáról írja: „Vallomását átjárják az apró, fragmentumszerű képzelgések, vágyak, emocionális felburjánzások és a könyörtelen pontosságú, szikár valóság körkörösen teljesedő vízrajza, amelyhez képest a korábban vagy az akkor élő írók még a legnagyobbnak hitt műveikkel is csupán szegmentumokat tudtak produkálni." Hasonlóképpen vélekedik Jósika emlékiratairól, akinek regényeivel kapcsolatban ugyanakkor nem leplezett bírálatot mond. Jókai sem a látványos opusokkal, hanem Följegyzéseivel, hordalékanyagainak gazdagságával, történeti, tapasztalati és nyelvi világegyetemének méreteivel váltott ki belőle csodálatot.

Virtuális kötetkompozíciók sora áll össze Mészöly Miklósnak a különféle időszakokban készült terveiből és elképzeléseiből. Az egyiknek különös opuson belüli, szövegbelső és szövegközi kapcsolatrendszere van. A lepke című kései prózáját a Magyar Hírlap 1993-ban közölte. A történet egyik hadiszökevényének neve Anton Pavlovics Csehov. A kedvelt lepke-, pille-motívum mellett a névválasztás hívja fel magára a figyelmet: azt a régi ragaszkodást jelzi, amelyet Mészöly Csehov művészete iránt tanúsított. Egy olyan Csehov-kötetszerkezet foglalkoztatta tartósan, amelyben elhagyta volna a novellacímeket, s az így folyamatossá tett szöveg egy alternatív grand récit-t képezett volna. A hagyatékban található egy többrészes, annak idején sugárzott Csehov-rádióműsor-tervezet is, a Vigilia 1991/1-4. számaiban pedig megjelent a Négy beszélgetés Anton Pavlovics Csehovval című esszé. A Csehov-válogatás ötletétől, melynek virtuális szerzője nem Csehov, hanem lényegében Mészöly lett volna, egyenes út vezet a Variations desanchantées (1994), illetve a Hamisregény (1995) kötetkompozíciójáig. Az elképzelést saját írásainak montázsa által realizálta, ezzel is a mű és működés lezárhatatlanságának, befejezhetetlenségének, nem-véglegességének mély meggyőződését és elvét példázva.

Az olvasóhoz a címe az alábbi szövegnek, amely mintha a művek és a hagyaték viszonyát értelmező előhang, és a hagyaték részét képező naplók, cédulák, töredékek egykor publikálandó változatának virtuális ajánlása lenne:

„Ez a könyv nem kíván szépirodalom lenni. Megfigyelték, hogy mennyi minden pusztul el, miközben nézünk, érzünk, cselekszünk, gondolkodunk, egyszóval vagyunk; vagy éppenséggel egyebet se teszünk, jobban mondva azt hisszük, hogy nem tesszük, mert úgy érezni, hogy éppenséggel nem vagyunk – mennyi minden pusztul el közben, ami soha többet nem jön szóba, legalábbis soha többé ugyanúgy, vagy ha mégis, esetleg valahogy másképp, a legtöbb esetben kiderítetlen marad, hogy mi volt az, amire formázik, mi az oka vagy csak puszta hasonmása – megfigyelték? Így haldokolunk ma folytonosan új erőre kapva; s márcsak ezért se gondolják, hogy ez szépirodalom vagy hasonló. Tegyük fel, hogy mint egy csipesz, úgy működik bennünk egy külön erre a célra kitalált-teremtett, bonyolult, azaz pontosabban: egy megfejthetetlenül egyszerű szerkezet – működik és csipeget, gombostűre tűz, vés, karcol, fellógat, bekeretez – bármit, ami érinti. Vagy legalábbis egymilliomod részét. És nem kíván semmi nagyszabásút kezdeni vele – terv, szándék, cél, felhasználás hidegen hagyja. Csak a saját gondos makacsságára ügyel: hogy amit bír, felcsippentsen. Hangsúlyozom, semmi köze ennek a szépirodalomhoz. Nem több adaléknál, önmagunkról és önmagunkhoz. Akár követhető – vagy éppen követendő – napi penzum; leltárba vett eszmélet."

(Kéziratos hagyaték, vékony, szürke, vonalas irka; a következő oldalon 1980. január datálás olvasható, tehát valószínűleg ekkori feljegyzés.)

( Forrás: Jelenkor )

Hamvas Béla

2007-07-27T08:40:00.000+02:00

„Azt hiszem, hogy mindazok közül az emberek közül, akiket életemben ismertem, Hamvas Béla volt leginkább méltó a bölcs jelzőre. Mindig valamiféle 20. századbeli Szókratészt láttam benne. Egyrészt életszemléletének derűs jellege miatt, amiatt, hogy fölül tudott emelkedni a dolgokon, s valamiféle időtlen higgadtsággal tudta szemlélni őket, másrészt gondolkodásának egészen csodálatos termékenysége okából. Mindezek mögött nemcsak ritka szellemi erő, hanem hatalmas műveltség is rejlett. Bármilyen témáról esett szó, akár filozófiáról, akár szépirodalomról, akár zenéről, akár képzőművészetről, Hamvas Béla szinte kis előadásokat rögtönzött róluk. S nem lexikális adatzuhataggal, hanem mindig eredeti, saját megközelítéssel. Az élet realitásait legalább úgy szerette, mint a gondolatok világát.”
/ Csorba Győző Hamvas Béláról /

Márciusban Hamvas Béla születésének 110-edik évfordulója előtt

tisztelegtünk. Tanítványai, szellemiségének továbbvivői több csoportot is létrehoztak, ezek egyike a Hamvas Béla Kör, amely rendszeresen megjelenteti tanulmányait, vitairatait. Az ünnepi alkalom kapcsán lehetőség nyílt az időközben elhunyt barátok, tisztelők nevének és írásainak megőrzésére is.
A Helikon Kiadó nemrég megjelent Fényvaluta című kötetében olvashatják ezeket az írásokat.

A VIRÁGSZEDÉS LÉLEKTANA

A vasbilincset eltépni könnyebb, mint a virágkoszorút
(Abbé Constant)

Ha majd életem végén a Halál Angyala elé jutok, azt hiszem, lázadás nélkül fogom tudni követni az ismeretlenbe. Elmulasztottál valamit? Azt válaszolom: Nem hiszem. De ha majd így szól: Sajnálsz itt hagyni valamit? Azt fogom mondani: A virágokat. Szívesen és könnyen lemondok arról, ami a földön él, de a virágok, a virágok!

Az Angyal azt mondja: Meglátod, a képek világánál az értelem világa gazdagabb. Ott majd belülről fogsz látni. Olyan ez, mint mikor mély meditációban elmerülsz. A földtől elszakadva nincs más tapasztalatod, mint az anyagtalan zsibongás; boldogan és felszabadultan a határtalanságban lebegsz. A szerelem nagy pillanataiban, amikor a külső és a belsó világ között a fal leomlik, és nem tudod többé, hol a kint és hol a bent, a test lélekké válik és a lélek testté; a vallás nagy pillanataiban, amikor az itt és a túlnan közt a fal leomlik, és nem tudod többé, hol az itt és hol a túlnan; olyan állapotban fogsz élni, amelyben az önmagadról való külön tudatod megszűnik, és a szellemek Isten felé vezető fokait éled át, hogy végül elérj Hozzá, s akkor a célhoz elérkezel.

Én pedig: Szent Angyal! Még életemben részesültem abban a kegyelemben, hogy a lét törvényeinek önként engedelmeskedni tudjak. Alázattal mentem magamtól és nem kellett sem kényszeríteni, sem ráncigálni. Most is megyek, mert kell, mert örülök, hogy tudok engedelmeskedni, s mert tudom, hogy a világ, amelybe lépek, az előbbinél magasabb. Semmi se fáj. Szívemben béke van. De a virágok, a virágok!

Még félig gyermek voltam. Emlékszem a helyre, domb tövén, a hűvös völgy bejáratán, romba dőlt ház mellett a falon ültem, előttem az árnyékos helyen rózsaszín árvacsalán. Kicsiny koromban barátaimmal megegyeztünk, hogy az árvacsalánok a magyar katonák, a sárga gyermekláncok az ellenség. A gyermekláncot, ahol értük, irtottuk, de egyetlen árvacsalánt sem volt szabad bántani. Most, ahogy ott a falon ültem, erre gondoltam, s arra, hogy: mennyi honvédkatona, egész zászlóaljra való, táborba szállt, vagy talán ütközetre készül és a gyermekláncok csapatát hátulról megkerüli. Diadalmuknak örültem és győzelmet kívántam nekik.

Ugyanakkor, tizennyolc éves lehettem, különös dolog jutott eszembe. Miért szakítja le az ember a virágot és miért díszíti fel magát vele? Mi az a rejtélyes kényszer, hogy márciusban a patak mellé hóvirágot szedni mentünk, májusban gyöngyvirágot az erdőbe, júniusban pipacsot és búzavirágot a szántóföldek közé? Miért örülnek a leányok, ha virágot adok nekik? Miért vannak otthon vázák a szobában, s miért van bennük tavasszal orgona, ősszel krizantém? Eddig jutottam. Akkor elhatároztam, hogy gondolkozni fogok rajta, s csak akkor nyugszom, ha a titok nyitját megtalálom. Meg fogom írni a virágszedés lélektanát.

Akkor persze még sejtelmem sem volt a lélektanról, csak azt értettem, hogy a virágot a lélek szedi. Miért? Ma sem tudom. Nyilván valami rokonság van közöttük. Minél inkább lélek valaki, annál inkább virág. A nő. Különösen a leány. A gyermek. Főként a kisbaba. Női nevek: Ibolya, Rózsa, Viola, Piroska, de férfivirág is van: Nárcisz.

Azóta huszonöt év telt el, s ha eszembe jutott a kőfalon tett fogadalmam, éreztem, hogy tartozást kell egyszer lerónom.

A legelső, amiről beszélni kell, a virág neve. A virágnevek a nyelvek legszebb szavai. Magyarban éppen úgy, mint az angolban, franciában, vagy latinban. Sok délutánt és estét töltöttem el, különösen télen, a kályha mellett, azzal, hogy a szótárakból előkerestem a virágneveket és gyönyörködtem bennük. Sokszor önkényes képeket fűztem hozzájuk, néha egész történeteket találtam ki.

Csak egyet mondok el. Tavasszal egyszer, árnyékos, védett helyen, szakadék északi oldalán, fehér virágot találtam. Bár diákkoromban, s azóta is, szerettem növényhatározóval csavarogni, ezt a virágot nem ismertem. Gyöngyviráglevelek között nőtt, levele bolyhos volt, öt, hat, sőt hét puha, bársonyos fehér szirma között sárga porzóbóbita. Illata? Hogy is mondjam? Főszeres és illanó, gyengéd, egy kicsit liliomszerű, de enyhébb és édesebb, finom, üde, és mintha nem is lenne anyagi. Fehér kökörcsin volt, németül Alpenrose, latinul anemona. Magamban Fehér Anemonának hívtam. Tudok egy helyet, ahol szobányi téren seregestől nő. Május közepén a helyet meglátogatom, s ebben a látogatásban alig van valami földi. Lehajolok föléjük s az az érzésem van, ha tizennyolc éves koromban találkoztam volna azzal a leánnyal, akivel egész életemben mindig találkozni szerettem volna, s a leány, még félig gyermek, szőke, bőre, mint az anemona szirma, fehér, hozzám beszélt volna, ajkáról ez az illat áradt volna. Szerelem, vallás, szépség, lélek együtt, mint a teljesülhetetlen vágy megvalósulása.

Ez az illat s ez a név akkor mindjárt, s azóta mindig Léthét juttatta az eszembe, a feledés vizét. Valami kapcsolatot éreztem az anemona neve, illata, fehérsége és a felejtés között: a boldogság, hogy van ital, amely hűvös varázsával minden emlékemet lemossa, s újra kezdhetek élni, mintha most születtem volna először.

Ősszel ismét arra jártam és különös, fehér gyapotba burkolt, egészen apró szemecskéket találtam. Olyan volt, mint a petéből kikelt apró és nyüzsgő kukacsereg, vagy még inkább a Fehér Anemona termése. Határtalan gyengédség, tűnődtem, hogy a virág gyermekeit ilyen könnyű, meleg, puha fehér pólyába takarja, ha télen a földbe kerülnek, ne fázzanak.

Ha azt kérdezné valaki tőlem, kivel akarok élni, azt felelném: a Fehér Anemona-leánnyal. Ha ránéznék, rajta kívül mindent elfelejtenék, a Léthé bőbájos, hűvös vize nézne szeméből, érintése bársonyos lenne, s úgy kellene vigyázni reá, mint a fehér bársony sziromra. Jung azt a nőt, akit a férfi születésétől fogva szívében hord és akit tulajdonképpen és örök szerelemmel szeret, Animának hívja. Anima és Anemona. Lélekvirág. Boldogságvirág. A halhatatlan szűz virága.

Most azt kérdezem: meg tudom állni, hogy ne szakítsam le? Nem. És van ebben valami, ami magától értetődik. Tudom, hogy helytelen, ha az ember állatot öl és megeszi. Helytelen, ha fát kivág, épít belőle, vagy eltüzeli. Helytelen, ha élőlényeket létüktől megfoszt, csak azért, hogy jóllakjon, vagy kényelemben éljen. Csak egyetlen kivétel van: a virágszedés. Nem helytelen, ha letépem, hazaviszem, vázába teszem és félóránként megnézem, hogy milyen gyönyörű.

Egészen természetes, hogy az ember a virágot letépi, koszorút fon belőle, gomblyukába vagy kalapja mellé tűzi. Miért? Nem tudom. Az ilyen egészen egyszerű tényben, hogy az ember virágot tép, van a legtöbb titok. Gyermekek gondtalanul szakítják, leányok bolondulnak érte, kirándulók nagy csokrokat szednek, a kertekből bokrétákat vágnak, s mindez így a lehető legnagyobb rendben van és így kell lennie. A virág is élőlény, s a virágszedés ölés. De szabad. Senki sem állja meg, hogy ne szedjen ibolyát az erdő szélén áprilisban.

Olyan misztérium ez, amely előtt tehetetlenül állok és értetlen csodálkozással nézem. Könyvemben, amit szabadban olvasok, mindig virág van. Délen szívesen szakítom le a mirtuszt, a rozmaringot, a kicsiny lila sóvirágot, vagy a füge falevelet, a repkényt. Idehaza csaknem minden virágot, ami elém akad és kedvem van letépni. Régebben herbáriumom is volt, de elhagytam, mert ez inkább csak múzeum. Jegyzetfüzetemben most is állandóan hordok magammal néhány szál levendulát. A múlt ősszel szedtem, néha előveszem, eldörzsölöm és illatával nem tudok betelni.

Van úgy, hogy az egyetlen mód az ember érintetlenségét megóvni, ha feladja. Az egyetlen mód arra, hogy tovább is ártatlan maradjon, ha bűnt követ el. Az egyetlen mód életben maradni, ha meghal. Ez a vallás, a szerelem, a művészet misztériuma. És a virágszedésé.

Minden férfi átélte, hogy a leányt, akit szeretett, menyasszony korában bűbájos, meleg, drága teremtésnek látta, s aztán a házasság alatt kitűnt, hogy tele van a házsártos, komisz, uralomra vágyó, kegyetlen, közönséges lélek hibáival. De ha nem is élte át, biztosan át fogja élni, mert ez a tapasztalat a férfi sorsának el nem engedhető, szükségszerű állomása. A menyasszony egyetlen méltó jelzője: a virágos.

Ezért kell őt virággal elhalmozni, s ezért igaz, hogy a vőlegény kedveséhez virág nélkül nem mehet. A férfi azt hiszi, hogy virágot vesz feleségül. De nem. Azt a felfogást, hogy a nő és a virág rokon, sajnos, le kell rombolni, mert nemigaz. Különös, hogy a nőben levő hamis, hazug, gyarló, bosszantó, leverő és kiábrándító tulajdonságok eredete és gyökere nem az önzés.

Úgy értem: ha ezekkel a tulajdonságokkal saját létét tartaná fenn és magát velük, akár a férfival szemben is megvédené, akkor még lehetne virág. Mert nem áltatom magam, a növény sorsa sem eszményi, hanem keményen önző, mert sok, egészen vad és nehéz, kíméletet nem ismerő feladatot kell megoldania. Elég a gyökerek munkájára gondolni: nem játék, ahogyan táplálkozik. Nem eszményi küzdelem az, amit a helyért, és a fényért folytatnia kell. De rendben van: saját létének fenntartása igazolja, hogy ébernek és önzőnek kell lennie. A nőnél azok a tulajdonságok, amelyek az embert felbőszítik, lehangolják, összetörik, s végül az élet második legnagyobb szépségétől megfosztják, nem a nő természetes létfenntartó ösztönéből következnek. Itt van a legnagyobb különbség a nő és a virág között. A nő ezért nem virág. A merő önzésből fakadó rossz mindig megbocsátható és megbocsátandó. Mert ebben mindnyájan egyenlőek vagyunk és nem vethetünk egymás szemére semmit. A nőben levő gonosz, pusztító és ördögi, ami éppen olyan aljas és közönséges lehet, mint amilyen szépséges és elbájoló a nő, az teljesen indokolatlan, értelmetlen, a természetes sorshoz nem tartozó, független gonosz. Nem énjében levő szükségszerűség ez, hanem a lényén kívül levő rossz Hatalmak szolgálata. Nem azt mondom, hogy másképpen lehetne, hanem azt, hogy így van.

Ennél megrendítőbb tapasztalatot egész életem folyamán egyet se tettem. Nem is egyszerre és hirtelen ébredtem rá. Daimónom megkímélt tőle, mert tudta, hogy nem lettem volna képes elviselni. Hiszen a nő számomra, mint az egészen természetes és ahogy ezt minden férfi azonnal megérti, sajátmagamnál végtelenül fontosabb volt. Lassan, egész évek során keresztül, minden esztendőben csak egy cseppet. Úgy kellett végre megtennem ezt a belátást, akkor, amikor arra, hogy kibírjam, már volt bennem elég erő és fölény.

A valóságos nő pótlására, mint mondják, a férfi lelkében kifejlődött az igazi. Animának hívják a férfi női lelkét, azt a nőt, akit magában hord, talán mint megszámlálhatatlan előbbi életek során kialakult lényt, mint mondom, nem a valóságosat, hanem az igazit. Sokan tapasztalatilag is igazolták, hogy így van. A magam részéről az ilyesmire nem sokat adok, mert idegenkedem mindennemű fogalomtól, amelyet tapasztalatilag állapítottak meg. Lehet, hogy az Anima a valóságos nővel szemben fejlődött ki, hogy a férfit a tökéletes összeomlástól megmentse és az igazi nőről való képet benne életben és épségben tartsa.

Shelley azt mondja: Néhányan valaha Antigonét szerettük, s ezért kevés a földi asszony.

Rilke véleménye más: szerinte a belső lélek-leányt meg kell hódítani, s ő az, akibe beleszeretni s vele élni a férfiélet igazi feladata.

Több vélemény van, több tanítás. Most ez a kettő elég.

Azt, ami itt nyugszik, nem tekintem problémának. Nem is kívánom megoldani. Egyébként is, megoldási szándék hasonló esetekben szerénytelenség lenne. Amiről beszélni kívánok, a nő és a virág kapcsolata.

Biztosan emlékeznek arra a képre, hogy a fiatal nőnek virágot hoznak, s a következő történik: a nő a csokrot szíve fölé, a keblére szorítja, óvatosan, hogy a báj feltételeinek megfeleljen és tökéletes illúziót keltsen. Arcát féloldalt a virágok közé süllyeszti, az illatot szívja és mosolyog. Életben is látták legalább kétszázszor, fényképen még többször. Ez a nő úgynevezett kollektív mozdulata. Soha még nem láttam, hogy másként történt volna, mint ahogy nem láttam macskát kétféleképpen mosakodni. Mindenütt ugyanaz a csaknem rosszhiszemű és kirakatba tett báj, ugyanaz a mosoly, az arcnak a virágokban való ugyanolyan elsüllyesztése s ugyanaz a hamis meghatottság, hogy a virágtól el van ragadtatva. Úgy akarja feltüntetni, hogy ő az igazi leány, az, aki a férfiben él, a virág, akinek a valóságos nő csak elrontott alakja.

Ha szép nőt látok és mindig újra megbűvölten nézem, mert a szép nő ellen örökre védtelen maradok, bármilyen elragadó és tündöklően szép legyen is, már látom, hogy hol van benne az irigység, a bosszú és a méreg. Bübája már nem téveszt meg.

Nem virág. Bármennyire szeretném. Bármennyire szeretné. Rám mosolyog, de tudom, hogy e mosoly titka a ressentiment. Ebbe a gondolatba már nem fogok beleöregedni. Ezen kívül is van elég, amibe úgyis kell.

Nem vagyok Dante Gabriel Rossetti álláspontján, akinek a nőről nagyon rossz véleménye volt s csaknem vallásos tiszteletben részesítette, mert, úgymond: el kellett aljasodnia, hogy szépségét megmentse. "Néha úgy látszol, hogy nem vagy te magad, hanem értelme mindannak, ami: van." És azt sem hiszem, hogy a nő éppen úgy, mint a virág, Kali istennő, Magna Mater színes ruhája, Maja tarka varázslata. Nők jól tudják azt, hogy hiába selyem, bársony, ékszer, hajviselet, pirosító, fehérítő, feketítő, mosoly, hiába az egész bolondító farsang, hiába és hiába. A nőnek az árulást csak azért kell megbocsátani - azon kívül, hogy minden ellenünk elkövetett rosszat meg kell bocsátani -, mert bár a férfit árulja el, de akinek sorsát ezzel tulajdonképpen megrontja, az ő sajátmaga. A férfi megússza. A nő belebukik, belecsúnyul, belevénül. Éppen abban bukik el, amiért árulást követett el: a szépségében.

Szabályként ki lehet mondani: ha valaki másnak hazudik, árt, mást megrövidít, megcsal, lehet, hogy az illetőt, akit megcsalt, valóban az élet kincsétől fosztja meg. Nem bizonyos. De számítani lehet rá. Az azonban holtbiztos, hogy a hazugsággal önmagát hazudja el, a megrövidítéssel önmagát rövidíti meg, a csalással önmagát csalja meg. Ez feltétlenül így van, és ez alól kivétel nincs. A más elárulása önmagamra visszaüt, s az esetleg elkerülheti, én magam soha. Aki másra kardot fog, nem biztos, hogy azt leszúrja, de önmaga biztosan kard által fog elveszni. Erre mérget lehet venni.

Még meg kell említenem. A virágnak valami kapcsolata van a halottakkal. Ezért kell, hogy a temető kert legyen. Minden virág vonatkozásban áll a halállal, de főként a letépett virág, a csokor és a koszorú. Milyen sajátságos, ugye?

Csokrot kap a menyasszony és a halott. Vajon ki hal meg, amikor az esküvőt tartják, és hogyan van az, hogy a halál olyan, mint a nász? Schuler, aki erről biztosan sokat gondolkozott, de örök kár, hogy olyan sajnálatosan keveset írt, azt mondja: a növény a nyílt lét szimbóluma. Nyílt lét? Mi az? Olyan lét, amely az élet látható határain túlterjed. Elsősorban átterjed az élet előtti és utáni létre, a születés előttire és a halál utánira, olyan lét ez, amelynek az élet határa nem határ, nyílt, előre és hátra, fel és le. Ez persze csak olyan embereknek szól, akik tudják, hogy a halál nem megsemmisülés.

A növény két világban él és kettőt köt össze: a föld alattit, azt, ahol a halottak vannak, ahol az anyag van és a föld felettit, ahol a lelkek vannak s ahol a szellem van. Ezért a növényi lét nyilt, olyan, mint a híd vagy a kapu, nyitva kifelé és befelé, felfelé és lefelé. Nyíltabb, mint az emberé, aki a földtől már elvált és a földalatti sötétség felé tehetetlen. A virág, mint a növény szellemi szerve, lélekszimbólum. A sötét rész, a gyökér, a halottaké, akiknek teste lent van; a virág, a világos rész, a halottaké, akiknek lelke fent van.

Amikor az ember a sírra virágot tesz, áldozatot mutat be. És: "az ember minden esetben azt áldozza, aminek az áldozatot bemutatja". A virágot áldozni annyi, mint a virágot áldozni és a virágnak áldozni. A léleknek. A lélek feláldozza magát a léleknek. Lelkem érintkezésbe lép a halottak lelkével. Ez a menyasszony és a halott rokonsága. Mind a ketten a nyílt lét szimbólumai, akiken keresztül a lét szabadon jár onnan ide s innen oda, mint a hídon, akik itt vannak, de túl is vannak, akiknek léte az élet határán átnyúlik, s akik életüket az örök földöntúli forrásból merítik, mert lelkek.

Ahol az élet kitágul és átlép a merő földi jellegen, ott mindig virágossá válik. Így válik virágossá a természet tavasszal, amikor túllép a határon, amelyet az anyag tele vont neki. Így a halott és a menyasszony. A mezőn virágot szedni túlvilági foglalkozás, realitásfölötti és veszélyesen nyugtalan. A lélek önmagát szakítja le és megnyílik a világ felé, ahol nincs határ. Önmagát fonja koszorúba. A koszorú, a csokor pedig a korona, az aura, a nap, a megdicsőülés, a lélek visszaérkezése az elíziumi boldog mezőkre, a paradicsomba, ahol újra virággá válik.

Az előbbihez még egyszer visszatérve, az ember most már jobban érti, hogy a menyasszony, akinek a férfi virágot hoz, miért jelenti a nászt, a nyílt létet, ahol a férfi nővé lesz, a nő férfivá, s így nem áll meg a határnál, amelyet a természet szabott, olyan kerek, körszerű, mint a világ, mint a nap, mint a koszorú, együtt van élet és halál, férfi és nő, ahogy a szerelemben együtt van az öröklét: a születés, az élet, a meghalás, és újjászületés. A virág az egyetlen jel, ami ezt a nyílt létet jelenti és jelentheti, s amikor a nő a virágot elfogadja, a neki bemutatott áldozatra a kezét kinyújtja, így szól: Nyíljunk ki egymás felé és kössünk össze minden létet egymásban. Milyen különös, hogy az emberi nász csak azt nyitja meg, ami lent van. Ezért bújik elő aztán a szörnyeteg. A szörnyeteg nem egyéb, mint a gyökér, amely csak gyökér, semmi egyéb, a sötétben él, nem hajt virágot és nincs is rajta virág.

Három évig olyan kerti házban laktam, ahol ablakom alatt jázminbokor nőtt, s a szomszéd kertben olajfa. Május végén, amikor a jázmin és az olaj virágzott, mintegy két héten át, a nyitott ablakon szűntelen dőlt a jázmin és az olaj illata. Néhány napig bódultan, az illattól a szó szoros értelmében mámorosan élveztem a halottak párolgását, a túlvilágról áradó lét észbontó erejét. Különösen hajnalban, a legnagyobb csend idején, egy és három között volt ez az áradat olyan lenyőgözően erős, hogy az ablakba ültem és átengedtem magam a képeknek, amiket ez az ittas állapot idézett.

Ligetekben jártam, félálomban, ahol fehér labdarózsabokrok álltak, s a tövükben piros pünkösdi rózsák nyíltak. Majd a mezőkön sétáltam: pipacs, margaréta és búzavirág nyít a széles lapályon.

Aztán kristályos patakok mellett lépkedtem, a földet nem is érintve, nárcisz nőtt a tisztásokon. Felettem virágzó meggy- és almafák ágai hajladoztak.

A virágzásnak ebben az esztelen pompájában végigszálltam a föld fölött és láttam a sok százezer kicsiny gyermek, állat, bogár, madár, hal és kétéltő születését, mintha a földbe alulról egyszerre, számtalan helyet fúrtak volna és azon keresztül a sötétségből a fényre nyüzsögtek volna elő. Minden hely, minden mód, minden alkalom elég jó volt ahhoz, hogy kibújjanak, szégyentelenül ártatlanul, mohón és életéhesen, ahogy a forrás a föld alól buzog. A sötét létnek ez a mérhetetlen fényvágya, s a földnek ez a leküzdhetetlen lélekvágya olyanná tette a földet, mintha felhabzana, s a homályból az élőlények meg nem számlálható faja, lénye bugyborékolna elő.

A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök. S amikor virágot szedek, csokorba vagy koszorúba, gomblyukamra tűzöm vagy a kalapomra, magamat felvirágozom, annyi vagyok, mint a virág. Az illat, a szín segít abban, hogy átéljem e misztérium érthetetlen varázsát. Mert a léleknek van illata, s Hérakleitosz azt mondja: az anyagtalan lelkek a túlvilágon illatukról ismerik meg egymást - hai pszüchai oszmóntai kat' Haidén.

Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek, tudom, hogy virággá változom és ez olyan, mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék, mint az Anima, s ezt gomblyukamba tűzött, egyetlen szál kicsiny ibolya is idézi. Virágot szedni annyi, mint virágozni; s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.

Amikor a virágot leszakítom, átmegyek a misztikus hídon. Hová? Nem tudom. De tudom, hogy megmagyarázhatatlan gyönyörüségben részesülök s a lét eddig titkos irányába megnyílok.

/ Babérligetkönyv /

Lénárd Sándor

2007-07-21T19:31:00.000+02:00

Lénárd Sándor német regényében így vall életéről:

„Minden európai élete »kész regény«, csak annak kell eljönnie, aki megírja – olvastam egyszer. (Boldogok azok, akiknek életéből nem lehet regényt írni, mert övék a mennyek országa!)”
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén

Lénárd Sándor 1910. március 9-én született, Budapesten, Lénárd Jenő (1878-1924) és Hoffmann Ilona (1888-1938) első gyermekeként.

Lénárd Jenő, aki a németországi Krefeldben született és Eugen Isak Levyként anyakönyvezték, édesanyjával, Ida Johanna Weller-rel és a nála alig egy évvel fiatalabb öccsével, Robert Jakob Levyvel együtt 1883-ban az árpakereskedő és malátagyáros apa, Carl Levy után Budapestre költözött. „Großvater Karl”, ahogy később Lénárd Sándor emlegette, vállalkozása kezdetben nagypolgári jómódot biztosított, majd a 20. század első évtizedének végére összezsugorodott. A gimnázium után kereskedelmi és filozófiai tanulmányokat folytató, sokat utazó, vagy egy tucat nyelven beszélő Jenő és öccse, a grafikusművész Róbert is 1909-ben evangélikus hitre tért és magyarosított, családnevük azóta Lénárd. Jenő még ugyanabban az évben megnősült, a keszthelyi Hoffmann Sándor állatorvos és Lővy Borbála (apja a nagytétényi kastélyt és egy ezerholdas birtokot uraló Lővy Mór) leányát, Ilonát vette feleségül. Ez a „családfő és törzsfőnök” dédnagyapa – aki hentes és mészáros, nagyvágó, hízlaldai főrészvényes, virilista volt, barátnőjének, Beniczkyné Bajza Lenke írónőnek Budafokon villát épített – fontos szerepet játszik Lénárd Sándor életében is, tőle örökölte ugyanis migrénjét.
Lénárd Jenő és Hoffmann Ilona előbb az Erzsébet körúton, a jóságos Emy nagynéni lakásában laktak, majd 1913-tól a Fasor 22. sz. házban béreltek lakást. Ebben az évben született második gyermekük, Johanna. Csak jóval később, a világégést követően, 1921-ben születik meg a harmadik gyermek, Károly.
Lénárd Sándor nagyon szerette Hansinak becézett húgát, aki 1961-ben halt meg Londonban, és a nagy korkülönbség ellenére Carli öccsét is, akit fehér karszalagos munkaszolgálatosként 1944 októberében a bori munkatáborból a Németország felé tartó gyalogmenetben, Baja térségében gyilkoltak meg.

Az első háborút megelőző rövid időszakban a Lénárd család maradéktalan boldogságban élt. A nyarakat Emy néni és Rudi bácsi Fejér megyei birtokán, az Adony melletti Harmatospusztán töltötték. Sándor az édesanyjától és az itteni pusztai emberektől tanult magyarul, a Levy-nagyszülők németül beszéltek vele. Ekkor, 1911-13-ban jelent meg Lénárd Jenő Buddha életéről és tanairól szóló kétkötetes monográfiája, a Dhammó, melynek alapján 1914-ben a Budapesti Tudományegyetemen filozófiai doktorátust szerzett.

Az első világháború (kitörésének napját nem véletlenül nevezi egy művében Lénárd az „emberiség utolsó, valóban boldog napjának”) megváltoztatta a család egész életét. Az önkéntesként tartalékos hadnagyi ranggal azonnal bevonuló Lénárd Jenőt előbb a szerb frontra, pontosabban Eszékre, egy tüzértanfolyamhoz vezénylik oktatónak, majd Tirolba, Bruneckbe, az olasz frontra. Ezt az időszakot egy rövid bécsi és budapesti felkészülés után 1918 májusától egy expedíció szervezése követi, mely végül is csak szeptember közepén indult útnak Törökország keleti területeire, hogy ott térképészeti, néprajzi és nyelvészeti kutatásokat folytasson. Az expedíció vezetője a törökül is beszélő Lénárd Jenő, akkorra már tartalékos százados volt.

Lénárd Ilona a gyermekekkel megpróbált mindig a férje közelében lenni, ezért többször utaztak Eszékre, majd Bruneckbe. Az utazások közötti időszakokat Budapesten és vidéken, Emy néniék tanyáján és a keszthelyi rokonoknál töltötték.

Lénárd Sándor 1915 őszén magántanulóként kezdte meg iskoláit. Az első években a fogadott tanító nénik munkálkodását – említsük itt meg az első, Czirják Mariska nevét, akitől a kis Sanyi első költészettani leckéjét is kapta – csak egy-egy félévre szakította meg Lénárd Ilona próbálkozása az elemi iskolákkal, a Rácz iskolával és a Deák téri evangélikus elemivel, de ezeket a kis Sándor nem szenvedhette.
A frontok összeomlása után az expedíció tagjait – akik között ott volt dr. Györffy István, a neves néprajzkutató is – internálták, és csak nagy tortúra árán tudtak kiszabadulni, hajóval és gyalogszerrel hazatérni. Lénárd Jenő csak 1919. január 21-én ért haza.

A háború a családot vagyonából kiforgatta. Önálló lakásukat fel kellett adniuk, és újra Emy néniéknél húzták meg magukat, ezúttal az Andrássy út 27-ben, az Operával majdnem szemben. Lénárd Jenő csak nagy nehézséggel kapott állást az Atlantica szállítmányozási vállalatnál, melynek Polnay Jenő volt a tulajdonosa. A Tanácsköztársaság eszméivel mindössze három napig szimpatizáló Lénárd család verselő gyermeke a „nénik és bácsik nagy mulatságára” megírja és előadja a „Kun Béla, a nagy gazember” kezdetű versét.

A Tanács-Magyarország bukása utáni zűrzavarban Friedrich István első, megbízott hivatalnokkormányának közélelmezési miniszterévé Polnay Jenőt nevezte ki, aki munkatársát, dr. Lénárd Jenőt államtitkárnak kérte fel. E röpke hét-nyolc napra Lénárd Jenő magas rangú közhivatalnok lett. Polnay a második Friedrich-kormányba már nem került be, s a Lénárd család augusztus 20-án Fiuméba utazott, ahol a családfőnek át kellett vennie az Atlantica képviseletét. A Via Trieste 20-as számú házban béreltek lakást. Beilleszkedésüket nagyban segítette, hogy Lénárd Jenő ifjúkorában már élt itt, amikor édesapja gyakorlatra küldte egy ügyfeléhez. Lénárd Jenő ha- marosan beíratta a fiát a város magyar gimnáziumába.
Miután Lénárd Jenő a feladatát, hogy az Atlantica tulajdonát képező hajókat visszaszerezze, nem tudta elvégezni, családjával néhány hónap múlva visszatért Budapestre. A menekültekkel teli városban munkára semmi kilátás nem volt, de végül egy bécsi székhelyű szállítmányozási vállalat, az Intercontinental hajlandó volt alkalmazni a tíz nyelven jól beszélő Lénárdot. Lénárd Ilona Hansival Budapesten maradt, az apa és fia útra keltek.

Az 1920-21-es tanévben Lénárd Sándort már a nagyhírű Theresianumban találjuk. A bentlakásos diák sokat éhezett és fázott. Örömet csak a hétvégék jelentettek, amikor édesapja szombat délután hazavitte Strohgasse-i lakására, ahol együtt lehettek, beszélgettek, teáztak. A fiú istenítette apját, akire később a mind a nyugati, mind a keleti filozófiában járatos, németül is verselő, bölcs, az optimizmusát soha fel nem adó emberre emlékezett, aki Angliában tanulta meg a „toast and tea” jelentőségét, s aki pirítóssal a kezében elmélkedett Schopenhauerről és Buddháról.

Az apa hamarosan egy kis házat vesz Klosterneuburgban, amit kibővítenek, és 1921-ben, a harmadik gyermek, Károly megszületése után az egész család újra együtt van.
Sándor csak az 1921-22-es tanév első félévében maradt az internátusban, a második gimnáziumi osztályt már Klosterneuburgban fejezte be. Itt is érettségizett 1928-ban. Jó osztályba került, a tizenhat fiú közt tizenkét jeles tanuló volt. A gimnáziumi években tovább folytatta hét éves korában megkezdett zongoratanulmányait, evezett, úszott, vívott, első szerelme is ide kötődik. Ezekben az években naplót vezet, magyar költőket – Petőfit, Heltait – fordít németre, s a Faustot próbálja magyarra átültetni. Egy iskolatársának visszaemlékezése szerint sok lány volt szerelmes belé, ő hordott először zsakettet az osztályból, jó latinos volt, és német verseket írt. Egy későbbi levelezőpartnere, az osztálytárs Gerta Hartl megírta, hogy a regisztrált Alexander helyett mindenkivel Sándornak hívatta magát, és meg is tanította a név helyes kiejtését. Kossuthért lelkesedett, és nagy magyar volt.
Lénárd Jenő 1924-ben agyvérzésben meghalt. A tragédia felborította a család éppen hogy visszanyert nyugalmát és egyensúlyát. Az anya betársult egy trieszti olasz személyfuvarozó, dr. Barry – Lénárd Jenő egykori katonatársa – vállalkozásába. Többek között ők működtették a Bécs-Klosterneuburg és a Bécs-Budapest autóbuszjáratot is. Ez utóbbival Lénárd Sándor többször járt Budapesten, nyaranta különböző rokonokat látogatott meg.

Az érettségi után 1928-ban beiratkozott a Bécsi Egyetemre. Erről egy önéletrajzában ezt írta: „Sokáig ingadoztam a filozófia, a filológia és a természettudományok között. A beiratkozás bonyolult adminisztrációs eljárás volt. Volt egy ismerősöm az orvosi kar dékáni hivatalában, aki az ilyesmit gyorsan el tudta intézni. Így választottam az orvostudományt, azzal a szándékkal, hogy a többi tárgyat majd a könyvtárakban fogom tanulmányozni.” Az orvoskaron 1936-ig 14 szemesztert hallgatott. Kiváló tanárai voltak és nagyszerű kollégái, kapcsolata némelyükkel, így a költő és író Egon Fenz-cel, aki a költészetben mestere volt, vagy a még a klosteri gimnáziumban is osztálytárs Karl Adams-szal élete végéig megmaradt.
A „két háború közötti ötórai tea idejének” nevezi Lénárd egy helyütt a húszas-harmincas éveket. Ezekben az esztendőkben sokat utazott, járt Görögországban, Dániában, Angliában és Csehszlovákiában, s megfordult Párizsban és Isztambulban is. Írogató medikusok társaságát kereste, együtt versgyűjteményt adtak ki, amelyben epigrammákat, valamint néhány Ady és Kisfaludy fordítást közölt.

1930-ban, egy salzburgi kiránduláson ismerte meg az észak-bajorországi Hof városából való, tizenöt éves Gerda Coste-t, akivel évekig levelezett. 1935-ben egy Elisendához fűződő szerelem termi versek sorát, erről 1946-os, Költői fejlődésem című írásában tudósít Lénárd. Rövid ideig a Bécs belvárosában lévő Schottenhofban lakik, „ahol az ósdi falak, a nagy zongora és a csendes udvar lettek múzsái”. 1936 februárjában feleségül veszi Gerda Coste-t, s júliusban megszületik fiuk, Hans-Gerd. Ugyanebből az évből olvasunk még egy Lilly nevű múzsáról is.

Feleségével Grinzingbe költöznek, a Sand Gasseba. Lénárd Sándor bejár az egyetemre, gyakorlatot vezet, órákat ad, igyekszik pénzt keresni. Az egyetem levéltára nem őriz dokumentumot arról, hogy orvosi diplomáját megszerezte volna. Az irodalommal való foglalkozás jobban vonzotta. Lefordította Heltai Néma leventéjét és Zilahy Valamit visz a víz című regényét is. Fennmaradt Heltai levele, amelyben a fordítást „rendkívül intelligensnek és nagy részben formailag is kitűnőnek” minősíti.

1937 végén Lénárd visszaköltözik Klosterneuburgba, s egy év múlva Gerda is hazatér Frankföldre Hans-Gerddel. A későbbiekben az apa csak a fiával találkozott, a feleségével nem, de mindvégig levelező kapcsolatban maradtak. Lénárd Ilona még az Anschluss előtt, 1938 januárjában meghalt. Johanna ekkor már későbbi férjével, Dietrich Staël von Holsteinnel élt, Hamburgban, majd a háború évei alatt Svédországban. Károly előbb a nővérével lakott, majd Magyarországra költözött.

Lénárd Sándort, a magyar és német kultúrában, a magyar nagy- és osztrák kispolgári miliőben felnőtt fiatalembert nagyon fájdalmasan érintették az erősödő náci tendenciák. Megszégyenülten kellett otthagynia a zsidó származásúakat tagjai közül kizáró diákegyesületet, s az Anschlusst követő kirekesztő rendelkezések, majd az üldözés még jobban összezavarták a családi életét. Bár magyar állampolgár volt, személye veszélyt jelenthetett árja feleségére és gyermekére. Lénárd nagyon világosan, előre látta a következményeket. 1938 késő nyarán dr. Barry segítségével Rómába utazott, s emigrált.
Költészete számára igen termékenynek mondja ezt a zavaros időszakot. Intenzíven tanult franciául, megismerte és egy életre megszerette Duhamelt, rajongott Babitsért. Amikor elutazott, magával vitte nagyanyja spirituszfőzőjét, de verseit és édesapja képét otthagyta. Minden fordítása és sok verse is elveszett.
1938 Rómájáról izgalmasabb, színesebb beszámolót nem is lehetett volna írni, mint amit az 50-es évek közepén és a 60-as évek vége felé Lénárd papírra vetett. Életének legválságosabb korszaka köszöntött be, meg kellett tanulnia éhezni, kiszolgáltatottként megmaradni, hajléktalanként fenntartania magát. Meg kellett tanulnia az olasz nyelvet s mellé annak római változatát is. Mindez akadályozta az írásban. Néhány publicisztika maradt fenn e korai római időszakból, köztük egy cikk a Cafe Grecoról s egy másik Tóth Imréről, az Amerigo Totként ismert szobrászról.

A háború kitörésekor Bázelben megpróbált önkéntesnek jelentkezni a francia hadseregbe, de ez az elhatározása meghiúsult. Visszatér Rómába, és elvonul a Vatikáni és a Nemzeti könyvtárba. Megtanult „a nagy könyvtárak katalógusán úgy játszani, mint az orgonán”. Spanyolul, hollandul, norvégül tanult, nyelvtudása révén kisebb munkákhoz is jutott.
1942-ben egy egyetemi szemináriumon ismerkedett meg későbbi második feleségével, a patinás piemonti nemesi családból származó Andrietta Arborio di Gattinara-val. Hamar összeköltöztek, a Via Babuinon, a 48-as számú ház legfelső emeletén béreltek egy csupa üveg műtermet, ahova a spirituszfőzőn kívül egy zongora is került.

Lénárd ekkor már vérnyomást mér és orvosi feladatokat is ellát. Több disszertációt ír meg szerény fizetségért, s orvostörténeti tanulmányokat folytat. Hogy ekkor megszerezte-e a doktori diplomát, nem tudni. Később azonban használja e titulust.
Egy adat szerint 1943-ban valakit Milne Micimackójából tanított angolra. Ekkor egy, a magyar követségen kapott igazolással, mely szerint útlevelét hosszabbítás miatt bevonták, lényegében törvényen kívüliként – kenyérjegy nélkül! – tartja fenn magát.
Amikor 1943-ban a németek rövid időre visszafoglalták Rómát, Lénárdék egy angol őrnagyot és másokat is bújtattak, mindketten részt vettek az antifasiszta ellenállásban. A közelmúltban jelent meg egy cikk arról, hogy Londonban, a Special Operations Executive (a második világháborúban W. Churchill által, az ellenség hátországában végrehajtandó különleges feladatokra létrehozott titkos szervezet) aktái között szó esik egy bizonyos Szabad Magyar Szövetségről, amelynek „egy Lénárt nevű orvos” is a tagja volt. Lénárd Sándor iratai között fennmaradt egy, Alexander tábornok aláírásával ellátott oklevél alig olvasható fotókópiája, ez is tanúsítja bátor szerepvállalásukat.

1944-ben Andrietta befejezte az egyetemi tanulmányait, s egy kiadóban kapott titkárnői állást. 1946 februárjában megszületett fiuk, Giovanni Sebastiano. A Gerdától való válás érthetően elhúzódott, de annak megtörténte után, 1950-ben összeházasodtak.

A háború utáni első években Lénárd az amerikai hadseregnek dolgozott. Tolmácsolt és az U.S. Claims Service orvosa volt. 1948 után Nápolyban a Graves Registration Service főantropológusaként amerikai katonák holttestét exhumálta. Erről az epizódról szól a são-pauloi Kultúra című folyóiratban 1953-ban megjelent Brittle Habakuk feltámadása és halála című írása.

Rómába visszatérve különböző alkalmi munkákat vállalt. Összebarátkozott a Római Magyar Akadémia igazgatójával, Kardos Tiborral, és szerény fizetség ellenében elvállalta, hogy az intézmény orvosa lesz. Itt ismerkedett össze a magyar szellemi élet olyan kiválóságaival, mint Weöres Sándor és Károlyi Amy, Kerényi Károly, Karinthy Ferenc, Szabolcsi Bence, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs vagy Déry Tibor. Ekkor kezdett hivatásszerűen tolmácsolni is. Francia-angol-német-olasz nyelvű kongresszusi tolmácsolást vállalt. Közben folyamatosan publikált. 1946-ban jelentette meg Molnár Ferenc Őszi utazásának olasz fordítását, 1947-ben jelennek meg a Controllo della concezione e limitatione della prole és a De officio medici című orvosi, orvostörténeti szakkönyvei (az utóbbi a Római Magyar Akadémia kiadásában), ezeket 1950-ben egy, a fájdalommentes szülésről szóló és egy gyermekgyógyászati szakkönyv követi. Szülészeti és a szexuális életről szóló felvilágosító könyveket is fordított olaszra.

Ezekben az években kezdi el verseinek kiadását. Első, 1947-ben megjelent kötete az Ex Ponto, amelyet még ugyanabban az


	Orgelbüchlein

évben követett az Orgelbüchlein. Ezeket Amerigo Tot rajza és fametszetei díszítik. Két év múlva adja ki az Andrietta, az Asche és a Die Leute sagen című köteteket. E német nyelvű füzeteket Lénárd sok helyre ajándékozza és küldi el. Verseket küld Thomas Mann-nak, aki udvarias levélben válaszol. Német nyelvű cikkeket ír a Der Standpunkt című folyóiratba, behatóan érdeklődik az olasz konyhaművészet, a római konyha története és jelene iránt. Kiválóan főz, vendégei erről rendszeresen beszámolnak, a legszebben, húsz év elteltével talán Károlyi Amy és Weöres Sándor: „Maga, aki majdnem minden ízt ismer, az első kortytól az utolsóig, bizonyára nem tőlünk értesül róla, hogy a gyomor emlékezete a legmaradandóbb. Amint a brazil bélyeges levelezőlapon felismerjük a Maga nevét, tüstént arany színű leves párái gyűrűznek az orrunk alatt, az itáliai hal-leves arany gyűrűi... Ó Sándor, örökéletű az a leves...”

És Lénárd Sándornak jutott ideje arra is, miközben flamand turisták tucatjainak mutatta be anyanyelvükön Rómát a Szentévben, 1950-ben, hogy megismerje dr. Fioravanti Caldarit, Assisi patikusát, aki nemcsak vizet talált városának, de biztos tudással és érzékkel a püspöki palota temploma alatt egy antik szentélyt is, és hogy mindezt bemutassa Kerényi Károlynak is, aki azonosította Apolló szentélyét, ahol a római korban görög papok értelmezték a látnoknő szavait, mint Delphiben, több száz kilométerre onnan. E látogatásról és Lénárd Sándorról Kerényi Károly is megemlékezik Unwillkürliche Kunstreisen című művében.

Ezekben az években Lénárd egyre többet foglalkozik az újabb helyváltoztatás gondolatával. A magyar akadémiai ismerősök, Karinthy Ferenc és dr. Szánthó György csábítják, hogy térjen haza. Szánthó, aki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozik, 1948 nyarán nemcsak egy orvosi konferenciára hívja haza, de egy könyvtári központi állást is felajánl. Lénárd megírja, hogy egy orvostörténeti tanszéki, talán tanszékvezetői állás is szóba került. Ő azonban nem Magyarországra gondolt, a kommunistákról amúgy sem volt túl jó véleménnyel. Az a meggyőződése azonban, hogy a hidegháború egy újabb világégésbe torkollik, csak erősödött.

Barátja, római zongorapartnere, Nádas István zongoraművész ekkor már Venezuelából küldözgeti számára szirénhangú leveleit. „Szánd rá magadat öregem, és gyere ide ki Dél-Amerikába, itt van jövő, s nem kell a holnapért aggódnod, sem a mindennapi kenyérért! ... Gyere mielőbb!!! – a háború már itt kopog a következő hónapok ajtaján!” Mire a kezdetben lelkesedő művész hangja megváltozik, amikor már elkeseredett levelekben számol be édesanyja öngyilkosságáról, aki nem bírta ki a honvágyat, mire a lelki sivatagról szóltak a levelek, Lénárdék már Dél-Amerikába érkeztek.

Lénárd rendszeresen dolgozott az IRO, a nemzetközi menekültügyi szervezet számára is. Itt szerzett tudomást róla, hogy bár az orvosi képesítését nem fogják elismerni, de vegyészként kivándorolhat Brazíliába, és hogy ott mint felcser gyógyíthat.

Rio de Janeiroba kétheti hajóutat követően, 1952. február 15-én érkeztek meg. Lénárd felcseri állást vállal Parana államban, egy ólombányában. Baleseti sebész, szülész, gyerekorvos egyszerre. A francia-brazil tulajdonú bánya francia alkalmazottainak gyerekeit is oktatja. Angolt, latint, matematikát és történelmet tanít nekik. Ekkor kezd bele Milne Micimackójának latin fordításába; ami az angol nyelv tanításánál bevált, jól jöhet a latintanításnál is. Egy év múlva felmondanak neki. Családját a szintén dél-brazíliai, de sokkal egészségesebb éghajlatú és német telepesek lakta tartomány,


	Lénárd Sándor rajza Dona Emmáról

Santa Catarina egy kis településére, Dona Emmába küldi, amit a bányászok révén ismert meg. Ő maga São Pauloban keres munkát. 1953-1956-ig dr. Egberto Silva sebész segédorvosa. Portugál nyelvű egészségügyi képes folyóiratot indít Medicina para todos (Orvostudomány mindenkinek) címmel. A lap csak néhány számot ért meg. Bekapcsolódik a város magyar és német emigránsainak közéletébe. 1954-ben egy nemzetközi orvoskongresszuson tolmácsol. Ezután vették meg a dona emmai telket. Életének első korszakát mintegy lezárva, Bécsben Ex Ponto címmel kiadja válogatott verseinek gyűjteményét.

Megismerkedik a Kultúra című folyóirat kicsiny, de igényes körével, Landy Dezső könyvkiadó és könyvkereskedővel, Kende Imre szerkesztővel, s maga is elkezd írni a lapba. Könyvismertetései, színikritikái jelennek meg, anekdotikus visszaemlékezéseket publikál, majd elkezdi a magyar nyelven megszülető római visszaemlékezéseinek közlését. Részletet közöl a Róma 1938-ból (1955. június), majd Két hét múlva jönnek címmel elkezdi részletekben közreadni az utóbb Róma 1943 címen megjelent írását.


	A latin mackó

Egy nemzetközi patológiai kongresszuson végzett tolmácsolásért kapott pénzen 1956-ban 110 példányban kiadja latin Micimackó-fordítását, és szétküldi a világba. Ugyanebben az évben – hála a brazil tévé egy kvízversenyének, a „A határ a csillagos ég” című vetélkedőnek – a fél ország megismeri bajszos arcát, briliáns tudását. A versenyen, melyben egy, a játékos megjelölte témában egyre nehezebb kérdésekre kellett válaszolni, Lénárd kedves, istenített zeneszerzőjének, Johann Sebastian Bachnak az életét és műveit választotta. Minden kérdésre megfelelt, és annyira inspirálóan beszélt Bachról, hogy Brazíliában ezzel kisebb Bach-reneszánszt indukált. Az elnyert 200.000 cruzeiron (kb. 2.500 USD) vásárolt egy gyógyszertárat.

Andrietta franciát tanított, előbb Blumenauban, majd a Florianopolisi Egyetemen.

Lénárd 1956-ban kapja első agyvérzését. 1960-ban eladja a


	A "láthatatlan ház"

patikát és Dona Emma-i „láthatatlan házba”vonul vissza.

1959 hozta meg a Winnie ille Pu világsikerét; ekkor keresi meg őt levelével Josef Eberle, a Stuttgarter Zeitung főszerkesztője, aki maga is költő és jeles neolatinista. Publikálja Lénárd néhány latin nyelvű költeményét a kortárs latin szerzők antológiájában, a Viva Camena című kötetben. Egy avignoni latin nyelvű folyóiratban W. Busch Max és Moritz fordítása is megjelenik, igaz, más neve alatt. 1963-ban latinra fordítja és a következő évben Stuttgartban kiadja Françoise Sagan Bonjour Tristesse című regényének latin fordítását, Tristitia salve címmel. Kapcsolata Eberle-vel gyümölcsözőnek bizonyult. Több írása jelent meg a Stuttgarter Zeitungban. Az ugyancsak stuttgarti Deutsche Verlags Anstalt 1963-ban kiadta a Die Kuh auf dem Bast című, magyarul a Völgy a világ végén címmel


	A platánsor

megjelent munkáját. Ugyanezt a könyvét angolul is megjelentette – méghozzá a szerző saját fordításában – a Micimackó kiadója, a Dutton, The Valley of the Latin Bear címmel. Lénárd nem hagyott fel a fordítással sem, Hildegard Grosche, a Goverts és a Steingrüben Verlag társtulajdonosa és szerkesztője, maga is a magyar irodalom barátja és avatott fordítója, rendszeresen foglalkoztatta, előbb Németh Lászlót kellett fordítania, majd megkapta Szerb Antalnak A királyné nyaklánca című művét. A kész fordítást elküldte Budapestre az író özvegyének, aki érdeklődő levéllel válaszolt, és egyre sűrűbb levélváltásaik eredményeképpen először magának és barátainak, majd a Magvető Kiadó jóvoltából a magyar közönségnek is felfedezte Lénárd Sándort.

A Völgy a világ végén 1967-ben jelent meg. Lesznai Anna könyve mellett ez volt a fordulat éve utáni második mű, amely nyugati emigrációs szerző tollából származott, és kiadták Magyarországon. A könyv hatalmas sikert aratott. Szerb Klára elérte, hogy Lénárd megküldje neki a Római történetek kéziratát is. Ez a könyv 1969-ben jelent meg, Kardos Tibor, a Római Akadémia egykori igazgatója méltatta. Szerb Klára biztatására Lénárd Egy nap a láthatatlan házban címmel egy csodálatos, igazi léleküdítő munkában foglalta össze egy napját és gondolatait. A mű 1969-ben jelent meg magyarul, a német nyelvű kiadás 1970-ben követte.
Stuttgartban jelent meg a Római konyha című rendhagyó, művelődéstörténeti szakácskönyve. Hét nyelvet bemutató rádióelőadás-sorozatát 1964-ben adta ki.
Fentebb csak a könyvformában megjelent publikációkat említettük. Lénárd Sándor azonban számos újságcikket is írt; ezekben az években is foglalkozott orvostörténettel, a német nyelvű helyi és anyaországi sajtóban beszámolt a santa catarinai sváb települések történetéről és a telepesek hétköznapjairól.
Napjainak nagy részét azonban továbbra is gyógyítással és kertészkedéssel töltötte. Lenyűgözően széles levelezőpartnereinek a köre. Tulajdonképpen a leveleit tekinthetjük az ő műhelymunkájának, gondolatait először ezekben a – naponta sokszor több tucat – levelekben fejtette ki. Levelezőtársai között akadtak hírességek, mint Robert Graves, de többségükben szerkesztők, költők, irodalmi érdeklődésű emberek és latinisták a világ minden zugából.
1968-tól kétszer is hosszabb időt tölt az Egyesült Államokban. A dél-karolinai Charleston College-ban tanít latint és ógörögöt. Illusztrációival megjelenik egy brazíliai német költőnő, Karin Sigrid verseskötete.

Ekkoriban tört ki körülötte a Mengele-botrány, ami erősen megviselte. Egy Erich Erdstein nevű újságíró, arra hivatkozva, hogy Lénárd német anyanyelvű és orvos, azzal vádolta meg, hogy ő Mengele, az auschwitzi láger hírhedt „orvosa”. Az éppen Amerikában tartózkodó Lénárdnál a rendőrség házkutatást tartott, s a szenzációs hír Lénárdot és a környezetét ábrázoló fényképekkel bejárta a világsajtót. São pauloi barátai azonnal akcióba léptek, és a cáfolatok sora jelent meg. Lénárd a Stuttgarter Zeitungban maga is összefoglalta a történteket.
1970-ben még Blumenauban kiadja válogatott verseinek kötetét, németre fordítja Kardos G. György Avraham Bogatir hét napja című regényét.

Az izgalmak, a túlfeszített munka – de Lénárd véleménye szerint leginkább az öröklött nyavalyák – következménye egy agyvérzés és jobb oldalának megbénulása. 1972. április 13-án szívinfarktusban halt meg.

Halálhírét a hozzá legközelebb álló öt nyelven tudató, saját kezűleg, előre elkészített és szépen illusztrált értesítőn közölte a világgal. Temetésén Bach H-moll miséje hangzott fel, és Dona Emma egész lakossága jelen volt.

Sírja a maga ültette, az elmúlt három évtizedben hatalmassá nőtt fenyők tövében van.

Lénárd Sándor sírja

Apám

Részletek Lénárd Sándor írásából

ELŐSZÓ

A középkori orvosok így mondták a kétségbeesés pillanataiban: még Galenus, az orvosok fejedelme sem menthette meg apját a haláltól.
Egyikünk sem teheti meg.
És ha tollunkkal szeretnénk megőrizni apánkat?
Ráébredünk, hogy egy ismeretlen nyomán járunk. Amikor együtt játszottunk, még kicsik voltunk. Amikor vitatkoztunk vele, még tapasztalatlanok. Amikor túl akartuk őt szárnyalni, erőtlenek.
Tehetetlenek vagyunk a saját halálunknál is kegyetlenebb halállal szemben. Kegyetlenebb - mert megmutatja, hogyan tűnik el egy ember, először a föld színéről, majd az emlékezetből. Az utolsó nap után hosszan sorakoznak a lassanként eltűnő napok, egy élet fényeit árnyék takarja el, az ezer forma, melyből az élet állt, hamuvá válik és homokká.
A halál csak kezdet. A feledés később jön. Az ember élete azokkal együtt tűnik el, akik ismerték őt. Az ősszel lehulló falevelek magukkal viszik a színeket, és ami megmarad, a kopár fa, már nem evilágba való. Mi marad egy életből, ha nincs több tanú?
Ha nem sikerül megoldani egy korszak problémáit, akkor egy idő után nem törődnek velük; egész országok lesznek koldussá elűzött uraikkal együtt, az egyik kor hősei egy másik bohócaivá válnak, egy évad arany érdemrendje a következő évad farsangi mulatságainak lesz kelléke.
"Mais où sont les neiges d'antan?" kérdi a költő. Hová lettek az egykori városok? Változnak az utak, hidak, épületek. Egyes országok nevet változtatnak, mások eltűnnek, a szent határokból már a térkép vörös vonalai sem maradnak meg. Elméletek dőlnek meg, igazságok helyébe új igazságok lépnek. A tegnap dogmái elolvadnak, mint a tavalyi hó.
Senkit sem menthetünk meg a haláltól, sem szeretettel, sem eszmékkel.
"Apám sózott halat árult" még egy Horatius sem tudott ennél többet mondani hőn szeretett atyjáról. A halott átkel a Léthe folyón Kharón ladikjában, nyelve alatt egy apró pénzérmével - de korának minden gazdagsága követi őt a holtak világába.
A halott nyomán kelnek, itt a földön, a nyugalom ellenségei: a legendák! Éppen a legnagyobbak - császárok, királyok, hadvezérek - estek nekik áldozatul.
Soha el nem mesélt anekdotákat, ki nem mondott szavakat, kétes hitelű aforizmákat adnak annak a szájába, aki már nem védekezhet. Nagy auktorok költenek halált hozó legendákat...és aztán, így lesz belőlük, míg a világ világ, az, ki királyságát akarta adni egy lóért, az, ki temetni jött Cézárt, nem dicsérni - ha nem történik ennél is rosszabb a századok óta halott néma szereplővel, a nagy Goethe tolla nyomán - és nem nevezik el Götz von Berlichingen-nek...Mit tudhatott valójában őséről az oly gyakran idézett Lapalisse lovag leszármazottja?
A feladat, amelybe belebukott a legnagyobb orvos, a legnagyobb költő - lehetetlen feladat.
De megkísérelni a lehetetlent... talán nem ez a legnagyobb kihívás?
Az élet maga mi más, ha nem kihívások sorozata?
Én is megkísérlem. Fél évszázad távolságából idézek fel néhány évet apám - számomra a világon a legjobb ember -, Lénárd Jenő életéből.

I. - A HÁBORÚ ALATT

Apámat elvitte a háború - az akkor kezdődő háború. A város, ahol jelentkeznie kellett, Osiek volt... legalábbis, ha mai nevén hívjuk. Akkor még Eszék volt a neve. A háború, a háborúk mindent megváltoztatnak. Egy magyar kisvárosból horvát kisváros lesz, a horvátból jugoszláv... csak a Dráva vize folyik tovább, és nem érdekli, hogy miért kelnek át rajta hol a szultán janicsárjai, hol a magyar király huszárai, miért parádéznak a partján hol a németek, hol az oroszok egyenruhái. A hadviselés történetét elmossa a víz.
Eszék a háború kitörésekor (a "kitörés" valójában hazug szó: a háborút miniszterek és generálisok kívánságára robbantják ki) olyannyira békés kis helység volt, hogy apám azonnal odahívta családját is. Kellemes dunai hajóúton jutott el az utazó a Dráváig, ahol már egy másik hajó várta. Apám 38 éves volt és a filozófia doktora. A katonai hatóságok - legalábbis a háború elején - túl öregnek tartották őt ahhoz, hogy része lehessen abban a dicsőségben, amit puskával-szuronnyal a kézben, rohanva szokás kivívni.
A Dr. cím ráadásul tanárt jelentett. Így lett apám - mivel jól beszélte a császár nyelvét, a németet is - tanár egy tisztképző tanfolyamon: a "szolgálati szabályzatot", Mars Bibliáját tanította, és a tábori ágyúk használatát. Az ágyú - a szent szabályzat szerint - "ultima ratio regis", és a király, ez esetben császár, a háborúba való belépését szinte pápai gesztussal jelentette be: "Ich habe alles reiflich überlegt"... (Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam.)
Így nem sokat láttunk a háborúból, mely - ezt szentül hittük - sohasem érhet a közelünkbe. Ha puskás tiszteket láttunk, biztosak lehettünk abban, hogy vadkacsavadászatra indulnak a folyóparti erdőbe. A legfontosabb esemény a császár uralkodásának évfordulója volt, uralkodói jószándékáért mondott ünnepi misével... olyan sok egyenruha, kitüntetés és aranyszalag felvonultatásával, hogy még a fiúcskák sem kételkedtek a végső győzelemben. Egyszer még a modern háború legfélelmetesebb eszközét is megnéztük: egy repülőgépet! A kis farepülő a kékruhás tisztek és fehérruhás feleségeik feje fölé emelkedett és eltűnt az ádáz ellenség irányában. Már senki sem kételkedett abban, hogy a háború kimenetele egy pillanat alatt el fog dőlni.
Apám minden reggel korán kivonult tanítványaival és egy kis modellágyúval, a trombitás indulót fújt. Biztos voltam abban, hogy az Osztrák-Magyar Birodalom a trombitajelekben is felülmúlja minden ellenségét. Még ma is mély meggyőződésem, hogy ha pusztán a zenén múlik, a győzelem a miénk lett volna: minden kürtjelet, a "zupá"-tól a "tüzelj!"-ig a nagy Joseph Haydn szerzett! Olyan fülbemászóak voltak, hogy nemcsak a katonák, hanem a lovak is tudták, mikor kell megállniuk, mikor elindulniuk. Érdemes megemlíteni, hogy a háború után Ausztria és Magyarország mindent, ami közös volt, elosztott, minden megyét, minden jelzőt - de a kettéválasztott hadseregek továbbra is megtartották Haydn zenéjét.
Anyám ápolónő volt a kórházban. Hamarosan ő látta a legtisztábban a háborút.
A kórház a hozzánemértés és az előrelátásra való képtelenség szigete volt. Egy alak, aki a kevésbé dicsőséges időkben szülészként működött, és nagy ritkán megkockáztatott egy-egy nőgyógyászati műtétet, most, nem ritkán életében először, olyan szerveket operált, amelyekhez még sosem nyúlt. A vatta- és kötéstartalék az első csata után kifogyott, hiszen a hadvezetés biztos volt abban, hogy ez az első csata lesz egyben az utolsó ütközet is. A kórházi csaták győztese a genny volt, túlerőben minden csatatéren... Ha messze tőlünk a farepülőgépé volt a győzelem, a közelünkben a genny már győzött. Lehet, hogy a hadvezetés mégsem látott mindent előre.
A kaszárnya építése és használata is nélkülözte az előrelátást.
Egy napon apám, munkája végeztével, kilépett első emeleti irodájából. Hangos, robbanásszerű zajt hallott. Újból benyitott az irodába: a második és a harmadik emeleti bútorokat a leomlott mennyezetig érő kukoricahegy borította be. De nem a gaz ellenség lőtte szét az épületet.
A kaszárnya parancsnoksága elrendelte, hogy a kukoricát, melyet egy lovasosztagtól vásároltak meg, biztonságos helyen, a padláson raktározzák el. A kukoricahegy elég nagy volt ahhoz, hogy a mennyezet beomlásakor a bútorokkal együtt egy filozófiadoktort is maga alá temessen.
Ez volt az első életveszély, melyet apám túlélt a halálnak ebben a forgatagában, mely az országok dicső hadjárataival kezdődött 1914-ben.
'Túlélni' - ez lett, és még hosszú ideig ez is maradt az emberek legfontosabb tevékenysége. Nem sokkal később a hadvezetés is átállt erre a dicstelen, ám szükséges tevékenységre: a szerbek döntő győzelmeket arattak. A tisztek családjainak azonnal el kellett hagyniuk a várost. Nem kényelmes dunai hajókon, hanem nyomorúságos, menekültektől zsúfolt, puskalövések lyuggatta vagonokkal futó vonaton. Egy álmatlan éjszaka után viszontláttuk Budapestet, a békésen alvó, győzelmet álmodó várost. Mi, az apámtól meghatározatlan időre elválasztott menekültek, abban a percben többet tudtunk, mint az egész város!
Tirol messze van Eszéktől. De a háború, lassanként és egyre inkább, beláthatatlan káosszá változott. A magyarok, akik az első ütközetnél csónakokkal keltek át a Dunán...sejthették-e, hogy ugyanez a háború az óceánon flottáival és seregeivel átkelő amerikaiakkal fog végződni? És hogy eközben, messze Magyarországtól, kitör majd egy olasz-osztrák háború, melyben a magyar csapatoknak is részt kell venniük?
Apám egy szép napon egy erődtüzér-ütegben találta magát. (Festungsartillerie). Az erőd hiányzott, mert az Alpokban nincsenek erődök. Ott minden hegy erőd. Állása egy hegy közelében volt... jobban mondva egy helyen, ahol ma egy nem különösen híres, csak néhány turista által ismert hegy áll... de akkor még győzelmek és vereségek jelképe volt: a Col di Lana.
Az osztrákok elfoglalták és védték a csúcsot. Az olaszok elhatározták, hogy meghódítják.
Már a középkori harcok során felfedezték, hogy egy íjászok védte hegycsúcsot nem lehet a hegyoldalon felkapaszkodó lovassággal bevenni. A franciák Crécynél tanulták meg a leckét, a modern idők tisztjei megtanulhatták a katonai akadémiákon. Volt még egy megoldás: alagutat ásni a csúcs alatt, elhelyezni a vájatokban az összes fellelhető dinamitot - és felrobbantani. Verne Gyula könyveiben, a fiatalok és a generálisok kedvelt olvasmányaiban, szép illusztrációk találhatók egész hegyek felrobbantásáról.
A generálisok álmodozók. Az osztrák generálisok kellemes római sétákról képzelődtek, miközben bombázták, támadták és átlépték az Isonzót, a Tagliamentót, a Piavét, az Adigét, a Pót... azt hitték, hogy szép lassan, könnyedén eljutnak Rómáig. És akkor az olaszok majd feladják. Az olasz generálisok, a Col di Lana-n, egy cseppet sem kevésbé zseniális szisztémával kísérleteztek: úgy tervezték, alagutakat ásnak a hegyekbe és a levegőbe röpítik őket, egyiket a másik után, játszva elérik Bécset - és akkor majd Ferenc Jóska feladja.
Az osztrákok azonban tudták, mi vár rájuk. Ha a fülüket a sziklákra tapasztották, hallhatták, hogyan készülnek a tűzhányók. Ütegekkel vették körül Col di Lana-t és a lehető legkisebbre csökkentették az új Vezúv rohamát állni hivatott csapatok létszámát. A nyílást pedig tűz alá vették, hogy senki se férhessen hozzá.
A robbanást mélységes csend előzte meg a halálra ítélt hegy belsejében. A pokol pontosan érkezett. A hegycsúcs felrobbant. Kilométernyi távolságra repültek a kiszakadó kődarabok, egészen apám ütegéig. Ő maga nem sérült meg. A Col di Lana nem bántotta.
Sőt, a robbanás és az ágyúzás után mindkét fél lecsillapodott. Az olaszok azért, mert az egyetemes történelem legnagyobb kráterét robbantották, az osztrákok azért, mert addig ágyúzták a lyukat, amíg éppoly hasznavehetetlenné tették, mint amilyen hegycsúcs korában volt. Mindkét fél valahogyan megértette, hogy a magas hegyvidék nem a legalkalmasabb helyszín egy nagy, modern háborúra.
Az olaszok később visszavonták a bécsi bevonulásra szánt ágyúikat, hogy megakadályozhassák a római bevonulást. Apám ütege bemasírozhatott Cortina d'Ampezzóba. Apám, pár fáradt ágyúja élén, diadalmenetben fitogtathatta győzelmét. Szerény kis diadal volt, békeszerető családapához illő, akit ekkor már kapitánynak tituláltak. Cortina szegény kis hegyi falu volt, nagy szállodák, éttermek, gazdag turisták és síelők nélkül. Az egyetlen jelentős üzem egy lakatosmester műhelye volt, aki, talán, mert patkolandó lovakat nem talált, kígyókat kovácsolt a felesleges vasrudakból. A "kígyók kovácsa" még vörös szemeket is készített hozzájuk és minden méretben árulta őket. Apám, amint kibújt a győztes múlékony szerepéből, ártalmatlan turistává változott, és megvásárolta a "cortinai kobra" egy szerényebb példányát. A csendes kis állat lakásunk dísze volt, míg színre nem lépett egy nála sokkal mérgesebb kígyó - a második világháború - és akkor már nem volt lakásunk.
Logikával lehet történeteket szőni, de emberi sorsokat nem. Főleg a háborúban nem. Végül is egy magyar filozófusnak nem kellene az osztrák Alpokba kerülnie és arra várnia, hogy néhány olasz - amint jól tudjuk, csupa békés természetű ember -, felrobbantson egy hegycsúcsot, csak azért, hogy a táj képét megváltoztassa.
Miféle törvény késztethet valakit arra, hogy felkeressen egy kígyókészítő kovácsmestert és nála maradjon?
A logikátlan és előreláthatatlan események újabb sorozata Törökországba vezette apámat. Törökország, ha valaki már elfelejtette volna, akkoriban szövetségesünk volt. Az ilyesmiről könnyű megfeledkezni. Versaillesban még a győztes San Marino és a vesztes Törökország között is elfelejtettek békét kötni. A háború még húsz éven át folytatódott (!), amíg valaki észre nem vette.
Egy magyar miniszter, aki iskolatársa volt apámnak és Róbert bátyjának, találkozott ez utóbbival és megkérdezte tőle, hogy apám, aki nyelvészként is híres volt, beszél-e törökül. A jó Róbert részletesen megírta neki: "Rajta, azonnal kezdj el törökül tanulni. A magyar kormánynak szüksége van valakire, aki tud franciául és törökül. Neked nem sok hiányzik hozzá. Expedíciót akarnak szervezni Kisázsiába. A győzelem után szükségünk lesz arra, hogy jól ismerjük szövetségesünket."
Szerencsére - a szerencse ezerarcú - apám nyaktáji furunkulust kapott, egy kellemetlen és akkoriban nehezen gyógyítható betegséget. És, szerencsére (micsoda makacs istennő!) a brünecki katonai kórház parancsnoka egy magyar orvos volt, aki azon búsult, hogy mindig csak németül kell beszélnie és nincs magyar társasága.
A kezelés hosszadalmas volt. Ez idő alatt apám keményen dolgozott, a pár ágyúból álló üteg parancsnoka visszavedlett a szenvedélyes nyelvésszé. Megszerezte utolsó hadjáratának fegyvereit: ezer török szót.
Amikor megérkezett a parancs, bátran indult Konstantinápolyba.

Konstantinápoly, a Szultán városa, akkor még kellemesen középkori város volt. A törököket nem zavarta a háború. Kétségtelen, hogy nagy előnnyel rendelkeztek az Osztrák-Magyar Birodalommal és Németországgal szemben: elveszítették az elmúlt kétszáz év minden háborúját, túlélték Görögország, Líbia, Egyiptom és a Balkán nagy részének elvesztését - így aztán már ismerték azt a nagy igazságot, amelyet mi akkor tanulgattunk. Nem törték a fejüket azon a magyarok számára oly kínzó rejtélyen, hogy miért léptek be a háborúba. Hadseregük leghatalmasabb pasája, Goltz pasa, porosz tiszt volt - ő talán tudta, miért. A törökök csak azt tudták a háborúkról, hogy azé lesz a győzelem, akit Allah kijelöl. Ebben valóban tökéletesen igazuk volt.
Barátságuk a magyarokkal felhőtlen volt. 400 év szüntelen küzdelmei után nem is lehetne másra számítani. 400 év hasztalan háborúskodása őszinte megértést eredményezett a két nép között.
Allah gondoskodása már összegyűjtött néhány békeszerető magyart a szép városban - ott volt Zsinka professzor, aki ótörökül is tudott olvasni; Szécheny pasa, aki harminc évvel azelőtt érkezett a tűzoltóság parancsnokaként és az évek során túl terebélyes lett ahhoz, hogy visszautazhasson. Az igazhitű arab kereskedők, Allah és annak földi helytartója, a Szultán hűséges fiai, megtalálták a módját, hogyan láthatják el a várost a lelkek derűjéhez szükséges mennyiségű kávéval. A rangos török tisztviselők tudtak annyit franciául, hogy a sajgó nyakkal biflázott török szavak minden tárgyaláshoz elegendőnek bizonyultak. Csakhamar apám elindíthatta az expedíciót.
Minden kalandregény-olvasó tud néhány dolgot az expdíciókról: az Északi Sarkra indulók kutyákat vásárolnak, az Afrikába készülők csomaghordó négereket, egyéb helyekre lovak kellenek. Minthogy Törökország egyéb hely volt, apám lovakat vett Kostantinápolyban, és az expedíció nekivágott az ismeretlen földnek, olyan tájakon keresztül, melyek nem tűntek sem barátságosnak, sem ellenségesnek, hanem, mint egy középkori ország, a mi századunkon kívülinek. Levelet úgy lehetett küldeni, hogy vissza kellett szalasztani egy lovast Kostantinápolyba és várni a visszatértét.
Az expedíció résztvevői kedves emberek voltak. Csak egy, magát tatárnak mondó, azaz mongol etnológussal akadt kisebb kellemetlenségük. "A mongol tiszta, mint az arany" - hangoztatta, és hozzátette: "és az arany nem fürdik".
Külön sátorban kellett elhelyezni.
Egyetlen válságos esemény történt az út során: apám váratlanul vérhast kapott. Az "igazi" vérhast, mely a háború alatt teljes hadosztályokat semmisített meg Oroszországban és a Balkánon. Hatásos gyógyszereket még nem találtak fel, és az elsősegély-dobozban, melyet az expedíció magával hozott, a bélműködési zavarok elleni egyetlen orvosság a katonaorvosok szent ricinusolaja volt.
Amikor apám, meztelenül fekve sátrában, eszméletét vesztette, társai elhatározták, hogy még egy kétségbeesett kísérletet tesznek. Úgy, ahogy volt, belecsavarták egy pokrócba és elvitték a legközelebbi faluba, annak reményében, hogy ott talán találnak egy orvost vagy patikust.
"Maguk szerencsés emberek - mondta egy tekintélyes helyi paraszt -, saját orvosunk, patikusunk ugyan nincs, de ma piacnap van, és jön egy. A betegek már a piactéren vannak".
Valóban, a tér egy sarkában, melyet még nem foglaltak el az eladó dinnyék és szamarak, már jó néhány beteg várakozott, némelyük éppen olyan állapotban, mint a katonai expedíció e pillanatban kevéssé méltóságteljes parancsnoka, akit társai takaróstul a földre fektettek. Ő maga minderről nem vett tudomást, és csak négy társa elbeszélése alapján számolhatott be később a történtekről. Jött az orvos (vagy sarlatán? dervis?). Azonnal felállította a diagnózist. Zsebében volt az orvosság, és rögtön be is adta a betegnek: sorban a hasba 24 injekciót, övszerűen a köldök vonalán. Természetesen a katonákból, parasztokból, betegekből és szamarakból álló közönség szeme láttára.
Majd benyújtotta a számlát és így szólt: "Rendben, túl van az életveszélyen! Csabuk, indulás haza!".
Másnap apám vidáman szürcsölte teáját. Az orvosság használt.
Mit higgyünk? Lehetséges, hogy a dervisnek volt egy vérhas elleni csodaszere? Egy titkos antibiotikuma? Vagy, hogy nem adott semmiféle injekciót, hanem kínai akupunktúrával kezelte a beteget? Lehet, hogy kínai vagy mongol dervis volt? Ez titok marad. De apám sosem vonta kétségbe azt, hogy éppen ezen a titokzatos emberen múlt hazatérése.
Az eszéki kaszárnya beomlott mennyezete, a Col di Lana ágyúlövései, vérhas egy török piacon .... A Halál háromszor járt a közelében. És továbblépett. Még nem érkezett el az ő órája. Még hazatérhetett, még éveket tölthetett családja körében – néhány, fájdalmasan kevés évet.
Megkísérlem elmondani ennek az oly rövid, oly nehéz korszaknak, apám visszatérésének és utolsó, könyörtelen éveinek történetét.

II - A HÁBORÚ VÉGE

Apám azok közé tartozott, akik utolsóként szereztek tudomást az Osztrák-Magyar Birodalom vereségéről. Expedíciója rádió nélkül haladt át Kisázsián, kietlen tájakon keresztül, megőrizve legédesebb illúzióit a békés törökök között, akik még azt sem tudták, hogy valahol a világban háború folyik. Az angolok végső vereséget mértek Palesztinában a török haderőkre. Az arabok, a szultán leghívebb alattvalói, független nemzetek polgárai lettek, melyeket szintén az angolok hoztak létre, kiknek csak zavaros fogalmaik voltak a mohamedánokról és a kőolajról. Apám minden bizonnyal folytatta volna útját, ha a konstantinápolyi magyar követség egy tisztviselőjének eszébe nem jut parancsot küldeni, talán egy lovas hírnök útján, melyben értesítette a bolyongó magyarokat, hogy nyugodtan visszafordulhatnak, mert a háborút elvesztettük, Németország letette a fegyvert, a császár elmenekült és új korszak kezdődött. Apám azon kevesek közé tartozott, akik felfogták a visszahívó parancs valódi jelentését. Sokáig sírt - mesélte később.
Talán azon kevesek közé tartozott, akik megértették, hogy a háború elvesztése még nem jelentette a béke elnyerését. Valójában a zavargások korát jelentette, mely, hiú remények közepette, egyre határozottabban újabb és borzalmasabb háborúk felé mutatott. Pillanatnyilag nem volt mit tenni, lassan visszafordultak az emberekkel, lovaikkal, öszvéreikkel Konstantinápoly felé, ahová már megérkezett, az övékénél jobb felszereléssel, az amerikai és francia flotta. Az a tény, hogy a háborúnak vége, mit sem változtatott a katonai mentalitáson, így a győztes katonai hatóságok első dolga az volt, hogy az osztrák-magyar tiszteket, illetve az ellenséges nemzetek polgárait a háború során századunk jelképévé vált drótsövény mögé zárják.
Drótsövény mögött ülni és török könyveket olvasni nem lett volna a világ legrosszabb dolga, még a Márvány-tenger ázsiai partján sem. Az őröknek sem volt ellenvetése, ha a meggyőződésük szerint fegyvertelen és ártalmatlan őrizettek egyike elsétált a közeli nagy, romantikus temetőbe. De ezzel kimerültek a kedvezmények. Lehetetlen volt levelet írni haza, mert a balkáni posta lett a háború egyik legelső áldozata. Híreket kapni Közép-Európából szinte reménytelen vállalkozásnak számított. A szultán a császárok sorsára jutott, az új kormányzók elkergették, a Boszporusz partján a káosz talán kevésbé tragikus, ám éppoly teljes volt, mint Közép-Európában. A győztes, ezért a bécsi és budapesti eseményeket közömbösen szemlélő angoloknál akadt nagy ritkán egy angliai kiadású napilap. Egyes újságokban a háború zavartalanul folytatódott, a németek a sosem látott, előrenyomuló tankok elől kivonultak Franciaországból.
Apám megtanulta azt, amit nem sokkal azután sok európainak meg kellett tanulnia: hogy könnyen bekerül az ember a drótsövény mögé, ám sokkal nehezebb kikerülni onnan. Kinek kellett volna kiadnia a parancsot, mely hazaereszti a magyarokat Kisázsiából? Kinek kellett volna törődnie, Törökországban, egy szétvert hadsereg nyomorúságos maradékával? Nem napok, de hetek és hónapok teltek el úgy, hogy a foglyoknak fogalma sem volt, miképp juthatnának el Törökországból Közép-Európába. Még akkor sem oldódott volna meg helyzetük, ha az angolok, humánus és értelmes ötlettől vezérelve, kidobták volna az egész társaságot, menjenek, amerre látnak. A világon senkinek nem volt fogalma, hogyan lehetne átjutni a megosztott Balkánon: a francia megszállás alatt levő Bulgárián, a szinte teljesen lerombolt, de magát győztesnek érző Szerbián, a németek által legyőzött, és most a magyarokon bosszút állni kész Románián, Görögországon, mely ellenségesen tekintett bármire, ami a török oldalról jött... Egy lovat szerezni és átvágni Európának azon a részén, ahol a háború egy tucat országban helyi harcokkal folytatódott - reménytelen terv volt.
Mi, otthon, vártunk, megzavarodva és kétségbeesve. Magyarországon Károlyi gróf mérsékelt kormányát felváltotta a kommunistáké. Voltak olyan percek, amikor anyám nagyobb biztonságban tudta férjét valahol a Fekete-tenger partján, mint a budapesti Operaház környékén egy polgári házban. De annyit tudok, hogy - mivel semmi esélye sem volt annak, hogy híreket kapjon -, aggodalomtól és kétségbeeséstől hajtva, elment egy napon egy jósnőhöz, akinek az információi akkoriban nem voltak kevésbé megbízhatóak, mint az új rendszer napilapjaiban terjesztett hírek. A jósnő valószínűtlen választ adott: "Legyen nyugodt, a férje hajón van, a tengeren érkezik!" - ez a válasz nem érdemelt sok hitelt, hiszen a hadifoglyok gyalog tértek vissza a világ minden tájáról - ám igaznak bizonyult.
Hogy megtudjam, miként ért véget apám fogsága, fel kellett ütnöm a Magyar Életrajzi Lexikont, melyben apám a buddhizmus egyetlen magyar kutatójaként és e témájú könyvek szerzőjeként szerepel. A nálam okosabb mű szerint - talán, mert egyik szerzője az expedíció egyetlen még élő, több mint nyolcvan éves résztvevője - apám találkozott egy angol püspökkel, aki megszánta a szerencsétlenül jártakat és engedélyt szerzett számukra, mellyel elhagyhatták az országot. Hihetőnek tűnik, mert emlékszem, apámnak különleges tehetsége volt arra, hogy meggyőzze az embereket és megértesse velük helyzetét.

A Konstantinápolyból induló hajó nem volt luxusjármű. Talán olasz hajó volt, mely a törököknél töltött évek után egy adriai kikötő felé vette útját. A kapitány rendelkezésére álló egyetlen információ ez volt: a görög tengeren áthajózva az Adria bejáratánál aknamezők vannak. A jó szerencsén múlott, hogy elkerülték őket. Apám, elővigyázatból, a fedélzeten aludt, úgy gondolta, hogy robbanás esetén biztosabb úszni, mint elsüllyedni. Mint Odüsszeusz, aki az árbochoz köttette magát, hogy megmeneküljön a szirénektől, mellkasára kötött egy szíjat és az árbochoz erősítette. Nem tudom, végül hol kötött ki a hajó. Valószínűleg egy olyan helyen, ahol apám meg tudta értetni magát olaszul és angolul, és a festői hajót vonatra cserélte, mely amerikai élelmiszert szállított a szegény magyar gyerekek számára. Apám éjjel érkezett meg - életem egyik legemlékezetesebb éjjelén, felismerhetetlenül, hosszú szakállal, koffer nélkül, zsebében két ezüst tojástartóval - ez volt a hadizsákmány, ajándék a gyerekeknek.
Ha mi nehezen ismertünk rá, bizonyára ő is nehezen ismert a boldog békeidők városára, az 1919 előtti Budapestre. Egy boldog várost hagyott ott, mondhatni egy túlzottan boldog várost. Ahol csak néhány töpörödött öregasszony emlékezett háborúra (és ez a háború egyetlen ütközetből állt Ausztria és Poroszország között!). A háborút kitörésekor mindenki farsangi mulatságnak, vidám nyári hadgyakorlatnak képzelte, mely alkalmat ad a tiszteknek, hogy felvegyék díszuniformisukat és fehér kesztyűiket. A győzelem biztos volt, hiszen minden iskolakönyvben az állt, hogy a pirosnadrágos magyar huszár a világ legjobb katonája. Az újságok nem hagytak kétségeket afelől, hogy a cseppnyi Szerbiát négy hét alatt legyőzik. Még én is emlékszem a magyar zászlóval rohanó fiatalok csapataira. Máig sem értem, miért ölelkeztek össze az utcán az ismeretlenek, és miért fejezték ki egymásnak jókívánságaikat a nagy esemény örömére. A magyarok, akik általában nem lelkesedtek a német nyelv iránt, két nap alatt megtanulták a "Die Wacht am Rhein"-t énekelni és nagyszabású ünnepség keretében átkeresztelték az egyik főutat "Vilmos császár útjá"-ra - az út, a magyarok politikai járatlanságának szimbólumaként, még akkor is megtartotta ezt a nevet, amikor a császár már régen fát fűrészelt egy holland kertes lak udvarán. Ferenc József császár biztosította alattvalóit arról, hogy mindent meggondolt és megfontolt, és ingyen, bár idő előtt osztogatott fényképei a végső győzelemért imádkozva ábrázolták.
Talán anyám volt az első, aki kételkedni kezdett, ha nem is a császár bölcsességében, de a felső hadvezetés hozzáértésében. Felfedezte, hogy a Budapesten jelentkező, behívott parasztoknak azt parancsolták, hogy 48 órára való élelmet hozzanak magukkal - és ezután nyolc napig kellett várniuk a hadsereg első levesére. A katonai ügyekbe beavatkozva anyám hatalmas lábosokban kolbászos levest főzött, a katonák pedig sorba álltak csajkájukkal a sárga léért és alázatosan mondtak köszönetet anyám hazafias tettéért. Apám, még mielőtt behívták volna jelentkezett, kopott, tartalékos hadnagyi egyenruhájában. Ám azonnal nézeteltérése támadt az őt körülvevő sok háborúszakértővel, akik a háború tartamát legfeljebb négy vagy hat hétre becsülték. Mivel ő több évig élt Angliában, úgy gondolta, hogy az angolok be fognak avatkozni: ezzel a véleményével nagy derültséget keltett. Még azt is ki merészelte jelenteni, hogy a háború talán másfél évig is eltarthat – ezek után már senki sem vette őt komolyan.
A vidámság és a városon átvonuló katonai zenekarok ideje már a kommunista kormány előtt lejárt. Jobb híján így nevezem ezt a kormányt, mert nem találok megfelelőbb kifejezést egy egész országot igazgató, egyben kizsákmányoló és megfélemlítő rendszerre. Apám hazatérésekor mindebből már nem sok maradt, a rendszer széthullása már megkezdődött. De még annyi ideje hátravolt, hogy az elmúlt hónapokban történtekről apámnak is lehessen valami fogalma. Idemásolok egy mondatot anyám naplójából: "Hazatérésekor férjem kitűnő dolognak tartotta a kommunizmust. Két nap múlva már ő is tudta, hogy mindnyájan rablók és banditák áldozatai vagyunk".
Semmi a világon nem olyan nehéz, mint kijelenteni egy történelmi igazságot vagy véleményt mondani a kormányról, melyről apám olyan hirtelen ítélkezett. A mai történelemkönyveket olvasva, a magyar Tanácsköztársaság dicsőséges, idealista vállalkozás volt. A Horthy kormányzó (ki-ki nevezze, ahogy akarja: "régens", sőt "alkirály") korabeli könyvek, újságok még véletlenül sem ejtettek egy jó szót erről az időszakról, melyet "a közjog bitorlói által elkövetett szégyenletes vállalkozás"-nak tituláltak. A sztálini idők kommunista kormányának vezetője, Rákosi úr, aki a tanácsköztársaság népbiztosa is volt, bölcsen hallgatott, és egyetlen szót sem mondott ki vagy írt le erről a történelmi négy hónapról. Megpróbálom hát az ellentétes véleményeket összegezni, és saját szerény gondolataimat hozzáfűzni.
A tanácsköztársaság mai védelmezőinek abban igazuk van, hogy a monarchiabeli Magyarország nem ismerte a szocializmus legkezdetlegesebb elveit sem. Megragadt egy középkori, feudális rendszerben, melyben a föld mintegy 10.000 nemesi család és az egyház tulajdonában volt, miközben 3 millió parasztnak nem volt se földje, se háza, sem egy második öltő ruhája. A parasztok többsége cseppnyi földjét művelte, életmódja kezdetleges volt, egészségügyi körülményei leírhatatlanok. Az iparban ismeretlen volt a munkások fizetett szabadsága, nyugdíja, balesetbiztosítása. A szülő nőknek és a csecsemőknek nem járt ellátás. A bátortalan szocialista megmozdulásokat, az aratósztrájkokat a puskalövések azonnal elhallgattatták. Érthető, ha a kommunista kormány már az első napon sok javítanivalót talált.
Ám bírálói rámutatnak, hogy az összes gyárnak és banknak a nép nevében való elkobzása gyorsan felborította a háborúban már amúgy is tönkrement gazdaságot. A szinte véletlenül hatalomra jutott kommunisták úgy kormányoztak, mint győztes hatalom egy megszállt országot. Úgy tűnt, hogy az új kormány legfontosabb tennivalója május elsejének nagyszabású megünneplése. E célból a kormány eladta Ausztriának az országban még fellelhető marhaállományt, cserébe pedig papírszálakból készült vörös szövetet hozatott be, mellyel feldíszítette Budapest összes fő útját, amerre csak a munkások ünnepi felvonulása elhaladt. És rettenetes büntetést helyezett kilátásba mindazon munkások számára, akiknek a nagy napon más dolguk akadna. A legfontosabb iparcikkek az országban mindeddig ismeretlen urak: Marx, Lenin, Engels és Trockij gipszszobrai lettek. A változatos fenyegetésekkel megfélemlített parasztok semmi egyebet nem szállítottak a városba, csak tököt, ezt is csak azért, mert nem tudták mire használni - a disznókat mind elvitték, a háború végén is, és a kommunizmus kezdetén is. A tanácszöldségnek is nevezett, íztelen tök volt az egyetlen ennivaló, ami akkoriban a háborúból hazatérőket fogadta. A a népbiztosok számtalan csoportja hihetetlen mennyiségű törvényt hozott, ezzel napról napra növelve a zűrzavart.
Hazafias, ám már akkor kétségbeesett gesztussal a kormány úgy határozott, hogy visszautasítja a francia-angol-amerikai döntést és visszaszerzi a csehszlovákok és románok által elfoglalt területeket. Bármilyen hazafias volt is ez a döntés, csak igen kevés hazatérő katona mutatkozott hajlandónak arra, hogy otthagyva a tököt, vállára vegye a puskát. Aki ellenállt, azt azonnal kötélrevaló ellenforradalmárnak kiáltották ki, és minden falról ijesztő plakát harsogta: "Sötétben bujkáló ellenforradalmár, reszkess!". Egy "Lenin-fiúk" nevű rablóbanda, akik állítólag magyar tengerészek voltak (bár az osztrák-magyar flottához való tartozásuk igen kétséges), olyan gaztetteket vitt végbe, melyekről ma a rendszer legmeggyőződésesebb védelmezője sem mer beszélni.
Ha hősiesnek ható kísérletet teszünk egy tárgyilagos leírásra, azt mondhatjuk: ez a kormány idealistákból és rablókból állt.
A javukra szól az, hogy bár nem ismerték a társadalmi problémák megoldását, de legalább tudtak a problémák létezéséről, ezzel szemben a következő kormány még erről sem vett tudomást. Fel kell mentenünk őket az alól a vád alól is, hogy erőszakkal kerültek hatalomra. Az őket megelőző kormány utolsó miniszterelnöke, Károlyi Mihály gróf már nem hitt abban, hogy a romokban heverő országot kormányozni lehet. Hatalmas birtoka nagy részét szétosztotta, ám ez édeskevés volt a kisemmizett parasztoknak. Viszont még sok is volt a többi nagybirtokosnak, így elhatározták, hogy hazaárulás vádjával megbuktatják. A közvélemény a Szövetségesek barátjának tartotta, de ő tudta, hogy tehetetlen a versailles-i konferencia határozatával szemben. Amikor látta, hogy az ország északi része elkerülhetetlenül Csehszlovákiáé, a déli pedig Jugoszláviáé lesz, lemondott a kormányról és annak ajánlotta fel, akinek csak kellett. A kommunistáknak kellett.
A kommunisták olyan tapasztalat birtokában voltak, melyet a magyar nép teljességgel nélkülözött: megtapasztalták, milyen Oroszországban élni. A párt legjelentősebb tagjai hadifogolyként éveket töltöttek Oroszországban a cári táborokba zárva. Az orosz kormány bukása után készséggel csatlakoztak a felszabadítókhoz, ez esetben Lenin és Trockij csapataihoz. Az orosz népre zúdított rengeteg könyvet elolvasták. Ismerték az oroszok elképzeléseit a magyar helyzethez sokban hasonlító mezőgazdasági problémákról. Az egyetlen dolog, amiről nem volt tudomásuk, ez volt: hogyan jutott hatalomra a kommunizmus Oroszországban.
A történelmi igazságok lassan hatolnak be a köztudatba, így sem 1919 kommunistái, sem Horthy és történészei (ő maga gyakorlatilag analfabéta volt!), sem a mai kommunisták, Lenin lelkes csodálói, nem mesélték el soha ezt az egyszerű, ám igaz történetet. Érdemes feleleveníteni.
Ludendorffnak a háború megnyerésére eszkábált számos, ám balsikerű terve között akadt egy eredményes is: összegyűjteni a fantaszta forradalmárokat, varázslókat, felforgatókat (hogy a már klasszikussá vált kifejezéssel éljünk!), megfizetni és jóltartani őket, majd elküldeni Oroszországba az egész felhergelt társaságot, hogy ott felborítsa a rendet és olyan felfordulást rendezzen, amilyet még nem látott a világ. A háború kirobbanása óta se szeri, se száma nem volt Európában az olyan oroszoknak, akiknek fantasztikus ideáik voltak a világ, az emberiség, de legalábbis Oroszország, Isten szent földje megmentésére. Meg kellett keresni a legnevetségesebbeket, a dühöngő eszelősöket és a szenvedélyes gyilkosokat, és összehozni egy bandát, amely egy olyan korban, melyben még nem találták föl az atombombát, minden emberi találmánynál hatásosabban hoz forrongásba egy országot az eljövendő száz évre. Ez a társaság, melynek Uljanov úr is tagja volt, az orosz fronton folyó harcok idejére Svájcban húzta meg magát. Mások békésen éldegéltek, német ügynöknek adták ki magukat és Bécs kávéházaiban sakkozgattak. Ezek közé tartozott Bronstejn úr, Czernin, az osztrák külügyminiszter legkedvesebb sakkpartnere. Amikor az oroszok megcsinálták a forradalmat, és Kerenszkij lett a miniszterelnök, azaz Oroszország ura, a társaság léte hirtelen veszélybe került. Mi legyen egy csapat eszelőssel, ha a forradalom már elkezdődött?
Ludendorff veszélyes vádtól tartott: a német kormány szemére hányhatta, hogy több millió aranymárkát költött egy-kétszáz semmittevőre. Olyasféle helyzet volt ez, mint az amerikai kormányé, mely milliárdokat költött az atombombára, ám csak akkor jutott hozzá, amikor már megnyerték a háborút. Ludendorff ugyanúgy határozott, mint, jóval utána, az Egyesült Államok elnöke: a forradalmárokat vonatra pakolta, lezáratta az ajtókat, nehogy egyikük-másikuk német területen kiszökhessen, és elindította a vonatot Oroszországba, mely azt hitte, hogy nem kell többet háborúskodnia. Mint Pandora szelencéjéből az ajándékok, úgy bukkant elő a vagonból Leninként Uljanov meg Trockijként Bronstejn, és munkához láttak. Új, hallatlan méreteket öltő forradalom híre terjedt el Európában, mely elsöpörte Kerenszkijt, a parlamentjét és demokráciáját. Egyedül Czernin, a miniszter, nem hitt el egy szót sem az egészből, övé a híressé vált mondás: "Revolution in Russland? Wer soll in Russland Revolution machen? Der Herr Bronstein aus den Cafe Central?" (Forradalom Oroszországban? De hát ki csinálna forradalmat Oroszországban? Bronstejn úr a Cafe Centralból?)
Amikor a hű kommunisták átvették a kormányt, nem sikerült Magyarországon is elterjeszteniük azt a forradalmi lázat, mely oly váratlanul érte az osztrák minisztert. Úgy vélték, a kommunizmus erőteljes népi mozgalom, mely új Evangéliumként egyszeriben fel fogja lelkesíteni a népet. És amikor Magyarországon egyre kevesebben hitték el, hogy a kommunizmus megoldhatná a vesztes ország gondjait, kezdetét vette az egyre elkeseredettebb rendőri elnyomás, és amikor a szerencsétlen kommunista csapatokat leverték az új győztesek, a románok és csehszlovákok, a magyar kommunista kormány szó szerint darabokra hullott. A népbiztosok menekültek, ki Ausztriába, ki Oroszországba, s még elvtársaikat sem értesítették hirtelen utazásuk céljáról. Mindazt magukkal vitték, amit csak az, aki szökik, magával vihet. Amikor maga a népbiztosok vezetője, Kun Béla is Oroszország felé vette az útját, az egykori, reményvesztett miniszterelnök lemondó gesztusából lett kormány 24 kicsi, reményét vesztett népbiztossal oszlott fel végleg.
Budapest népe már nem tudta, kihez forduljon, várta a román csapatokat, remélte, hogy franciák és angolok jönnek, és lehetőleg valami ehetőt is hoznak. Vonatot várt amerikai egyházközségektől, melyek meg voltak győződve arról, hogy egy szenvedő országot kemény, kakaóízű kaláccsal lehet megvigasztalni.
Ehelyett apám volt, aki ezekben a drámai napokban megérkezett, két üres tojástartóval a zsebében és elszántan munkát keresett.
A munkakeresés békeidőben is igen nehéz feladat. Jóval nehezebb egy olyan városban, ahol még a miniszterek is állástalanok. Apám mentsvára mindig barátai, ismerősei voltak, mindenhol kedvelték, és mindig számíthatott egy angol püspökre, aki kihozza a török temető mögötti fogolytáborból, avagy egy régi budapesti ismerősre. Ha nem is hívhatták meg őt egy gulyás-ebédre tokaji borral, (a háborúnak ezek is áldozatul estek!), ötletekkel mégis elláthatták.
Esetünkben Polnay úr volt ez a barát, a békeidőben az egyetlen magyar folyami és tengeri hajózási vállalkozás tulajdonosa és igazgatója. A folyamok és a tengerek elvesztek, így ő is munka után nézett, és, mivel jó kapcsolatai voltak, Népélelmezési miniszter lett. A miniszter úrnak fogalma sem volt, hol találhatna a politikai tökön kívül valami más élelmet, tervei nem voltak, sem beosztottjai. Ő volt az, aki felajánlotta apámnak - ha nem is a legjobb állást, sem a legjobb fizetést - de bizonyosan a leghangzatosabb címet - legalábbis annak számára, akinek igen naiv elképzelései vannak a történelemről. Helyben kinevezte államtitkárnak. Az államtitkársághoz először is jó angol nyelvtudás szükségeltetett, melynek segítségével rá lehet venni győztes Nagy-Britanniát, hogy küldjön pléhtehenet, "tincows"-t - így nevezték a hősi időkben a tejkonzervet, ezt a nélkülözhetetlen terméket. Azáltal, hogy egy élelmiszerszállító amerikai vonaton érkezett, apám megszerezte az államtitkársághoz szükséges összes tapasztalatot.
A politikai események gyors egymásutánjában, a román csapatok érkezésekor a magyar kormányok sűrűn váltakoztak. A nagyméltóságú miniszter, egy hét elteltével - igen bölcsen - úgy határozott, hogy lehúzza a redőnyt és visszatérve régi foglalkozásához, megkísérel egy-két hajót a Dunára bocsátani. Nem volt már szükség sem államtitkárra, sem portásra a szó szerint éhen halt Népélelmezési Minisztériumban.
Akkor őméltóságának ( a méltóságos cím életre szólt!) támadt újabb egy ötlete. Apám, mielőtt megnősült, egy-két évet töltött a fiumei magyar kikötőben. Hogy mivel foglalkozott, nem jegyezték fel a történelem lapjain; úgy hiszem, Grossvater Karl küldte őt oda, hogy tanulmányozza, hogyan működik egy tengeri kikötő. Nem lehetetlen, hogy már akkoriban apróbb megbízatásokat végzett Polnay úr vállalata számára. Egyedül azt tudom biztosan, hogy nemcsak az olaszt, hanem a partvidék venetói tájszólását is hibátlanul megtanulta, lelkesen evezett egy sportklubban és sok kedves, hű barátra tett szert. Miután éveken át annak a célnak élt, hogy mielőbb eljusson Budapestre, most dédelgetett terve kétségtelenül az volt, hogy mihamarabb fogja családját és a lehető leggyorsabban elmeneküljön onnan.
Anyám általában kevéssé lelkesedett apám meglepő terveiért. De most, emlékszem, nem ellenkezett. Ő, aki Budapesten született és nőtt fel, rajongott ezért a városért - de a vörös drapériák és a tök csillapították a rajongást. Úgyszintén bele lehet fáradni a jóságos nagynéni ebédlőjében a matracba is, mely az utóbbi években ágypótlóként szolgált.
Bárki, aki kijárta az általános iskolát, Fiumét magyar városnak ismerte. Nem indultunk tehát külföldre, sőt, az volt az érzésünk, hogy a magyar kormányok által kedvelt helyre kerültünk, melynek létéről a közelmúlt orosz történelmének ismerői egyáltalán nem tudtak.
Az 1848-as forradalom nagy, hősi alakja Kossuth Lajos. "Egy nagy hős nagy szerencsétlenség nemzetére", állítja egy kínai közmondás. Itt nem elemezzük a kiváló hazafi politikai szerepét, ám bátran, a meghazudtolástól való félelem nélkül állíthatjuk, hogy nagyszerű szónok volt, olyan, aki még száműzetése során, hiányos angol nyelvtudásával is lelkesedésre bírta az amerikai Kongresszus mindkét házát. Egyik leghatásosabb beszéde a híres "Tengerre, magyar!" volt, melyben Magyarországot kikötőépítésre buzdította, hogy a világ minden részéből érkező áru közvetlenül jöhessen be az országba, anélkül, hogy Ausztrián át kelljen szállítani, és a magyar termékek a világ minden részére eljuthassanak. A beszédnek nem volt azonnali foganatja, mivel - fájdalom - a magyar forradalmat leverték az osztrák és az orosz seregek. Ám a beszéd túlélte a vereséget. A latintanítás eszköze lett. A felsőbb osztály utolsó tanévében kevés magyar diák úszta meg ennek a szövegnek a legtisztább cicerói stílusra fordítását, generációk sorai idézték fejből a beszédet.
Csak 1867-ben jött létre a béke Ausztriával, mely lehetővé tette, hogy Magyarországnak saját minisztériumai legyenek (csak a legfontosabb tárcák, a hadügy és a pénzügy maradt közös - azaz teljes osztrák fennhatóság alatt). Egyszerre olyan miniszterek kezébe került a kormány, akik mindnyájan fordították latinra Kossuth beszédét, így egyik legelső intézkedésük az volt, hogy minden erővel kikötőt építsenek. Mivel a kis Fiumén kívül a tengerparton más település nem volt magyar tulajdonban, a munkálatokat ott kezdték meg. A miniszterek lelkesek voltak, hisz végre megtudták, mire jó egy latin beszéd: mólókat, Tengerészeti Akadémiát, egy akváriumot, nyomdaüzemet, kormányzói palotát, iskolákat, börtönöket és más közhasznú épületeket építettek. S mert a lakosság többsége olasz ajkú volt, a fiumei állami nyomda ma könyvészeti ritkaságszámba menő könyveket adott ki: iskolai tankönyveket, az egyik oldalon olasz, a másik oldalon magyar szöveggel.
Volt egy közvetlen vasútvonal Budapesttől Fiuméig, Horvátországon át. A háború előtti években Fiume kétségtelenül kellemes lakóhely volt. Ennek legmeggyőzőbb bizonyítékát abban láttam, hogy apám fiumei barátai közt volt egy család, aki virágkereskedelemmel foglalkozott - és a város leggazdagabb családjai közé tartozott.
Polnay úr megkérte apámat, utazzon Fiuméba, mint képviselője. Hajói voltak a kikötőben, melyek a háború alatt ott ragadtak. Másrészt ez a festői város távol maradt a háborús bonyodalmaktól. Az olaszok megelégedtek saját kikötőik védelmével, és nemigen látták értelmét az osztrák kikötők elleni felesleges hadjáratoknak, még kevésbé egy magyar kikötő ellen, ahol ritkán tűnt fel hadihajó-szerű jármű.
Fiume képzeletünkben a béke oázisaként élt, ahol nem jártak sem oroszok, sem románok, és ahol - apám elbeszélése szerint - a boldog polgárok sült rákot ettek és egy igen kedves magyar asszonyság ismerte az üvegkeménységű karamellás mandaringerezdek készítésének művészetét. Csak odajutni volt nehéz.
A ma már legendának számító békeidőkben este felült az ember a vonatra és másnap már rákot evett ebédre Fiuméban. A háború - jobban mondva a béke - átjárhatatlan határvonalakat húzott, s ezenfelül bevezette az európaiak számára eddig szinte ismeretlen találmányokat, az útleveleket és - hogy még érdekesebb legyen -, a vízumokat, melyek nélkül az útlevelek semmit sem értek. Hogy milyen jelentős személyiség volt apám, illetve Polnay úr, az bizonyítja, hogy sikerült szert tenniük ezekre a papírokra.
Aki Fiuméba akart eljutni, annak most Ausztrián kellett átutaznia - ahol egyáltalán nem látták szívesen az átutazó magyarokat. Ezenfelül az angol katonai hatóságok engedélyére is szükség volt, mert az összes sínpályát az ő vonataik használták. A következő város, Udine egy szinte ismeretlen birodalom határán állt, melyről senki sem tudta, hogy Olaszország, Horvátország vagy Szlovénia vagy pedig, az új nevén nevezve, Jugoszlávia, ám elválasztotta az utazót Fiume magyar városától. Be kellett szerezni minden létező engedélyt, majd ékesszólással és egy maréknyi, még a vereség idején nyomott, világoskék ezres bankjeggyel felszerelkezve nekivágni az útnak. Menetrendszerű vonatok nem léteztek. Valahonnan felbukkant egy szerelvény, amelyen az otthonról elkerült triesztiek, isztriaiak hazautazhattak.
Már a budapesti pályaudvaron elkezdődtek a bajok. A Duna északi partján levő sínpályát, mely a birodalom békés polgárait az egyik fővárosból a másikba szállította, most Csehszlovákia a saját alattvalóinak tartotta fenn. A Duna déli partja mentén is volt egy pálya, a legendás időkben marhaszállításra szolgált - igen lassú, mivel hosszú szakaszokon a szokásos két sínpár helyett csak egy volt. Manapság, amikor Dél-Amerikából 24 óra alatt lehet Kanadába vonatozni, nehéz elképzelni, hogy ugyanennyi időbe telt Budapestről Bécsbe jutni.
Különös szerencse, hogy családunk minden földi java ingekből, nadrágokból, néhány régi lábosból és egy esőkalapból állt - nem keltette fel a fegyveres határőrök gyanúját, hiszen egy szerény körülmények között élő cigánycsalád sem hordott magával egyebet. Ha presztízsünket megőrizendő, luxustárgyakat szeretnék felsorolni, csak anyám akvarelljeit és pasztelljeit említhetem meg, melyek nélkül tapodtat sem mozdult volna.
Bécsből vonatunk, mely kicsit a régi felfedezők hajóira hasonlított, dél felé vette az irányt. Apám okkal örült, hogy ennek a nehézkes járműnek nem aknamezőkön át vitt az útja. Vonatunknak határozottan polgári természete volt - késő délután pihenni szeretett. Három-négy napig tartott, míg átkeltünk a Semmering hágón, az Adria hívó szavát követő utasok szerint a legnehezebb akadályon.
Ott voltunk, ahol a közmondásos mádi zsidó. Ugyan semmit sem tudunk erről az oly gyakran emlegetett figuráról, de a történelemnél sokkal hatalmasabb legenda elmondja hírességének okát. A mádi zsidó, még a postakocsik korában, kibérelt egy fogatot, éjszaki utazásra. A lovak készen álltak, a kocsis a bakon ült, ő pedig ledőlt a kocsi belsejében és mélyen elaludt. Amikor reggel felébredt, azt hitte, hogy megérkezett úticéljához - ehelyett csalódottan kellett megállapítania, hogy pontosan ott van, ahonnan elindult, Mádon.
Ezt, a vasút korában ritka eseményt rendszeresen megtapasztaltuk a forgalom csapdáiban veszteglő vonatunkon: többször előfordult, hogy éjjeli utazásunk kezdetén szembejött velünk egy angol katonai mozdony - és másnap reggel, nem messze tőlünk, ott borotválkoztak őfelsége, az akkor még aktív brit uralkodó hős katonái. Apám rögtön felismerte a Colgate cég termékének jellegzetes illatát.
Fiume valóban nagyon messze volt!
Közben Udinéről beszélgettünk. Az osztrák vasutasok is ismerték a nevét - sok háborús jelentésben szerepelt. Arra számítottunk, hogy Udinében is vannak vasutasok, akik ismerik a dzsungelen át Fiuméba vezető ösvényt. A legenda szerint a mesebeli Udinében Isztriába vivő járművek vannak, bár senki sem tudta megmondani, hogy barátoké vagy az ellenségé. Apám biztos volt abban, hogy Fiume Udine után következik. A cigányok földrajza nem sokat ér, elég volt azt tudni, hogy időnként a vonat megállt valahol, ahol sajtot és kenyeret lehetett venni a régi, monarchiabeli bankjegyekért. Úgy folytathatnám, mint Verne Gyula utazói, mondván: végre egy napon megérkeztünk Udinébe.
"Itt volt az osztrák-magyar csapatok főhadiszállása "- mondta apám, a háború történetének ismerője. "És innen hova akartak eljutni?" - tudakoltam. Apám erre a kérdésre nem ismerte a választ, mint ahogy valószínűleg azok az aranysávos és csillagos egyenruhás urak sem, akik mindenkitől elvárták a szalutálást és az engedelmességet. A háborúban sehová sem akarnak eljutni, csak megszerezni a legközelebb eső dombot vagy szigetet. Ott aztán új főhadiszállást lehet állítani, behívni az élőket a holtak helyére, történelemről és stratégiáról szónokolni, és kiszemelni egy új dombot vagy szigetet. Udinében, ahol akkor nagy kosarakkal jártak az asszonyok, és néhány csacsi vonta kordélyt is lehetett látni az utcán, nem tanulhattam még meg ezt a stratégiai alaptételt. Megtanultam húsz évvel később, Rómában, amikor bevonultak az észak-afrikai csapatok - arabok, mórok, berberek és Isten tudja, még miféle népek -, fehér lószőrrel díszített lándzsáikkal, miután elzavarták a montecassinói dombokról a nácikat. Juin marsall értett a nyelvükön. "Látjátok ezt a dombot? Haza akartok menni? Rajta, mehettek, a domb mögött van Berlin. Foglaljátok el! Aprítsátok miszlikbe az ellenséget! Vágjátok le őket! Allons enfants de la patrie!"
Az osztrák generálisok valami hasonlót mondhattak az embereiknek, amikor 1917-ben támadást vezényeltek a bersaglierik ellen.
Apám még inkább zavarba jött volna, ha azt kérdezem tőle, miért vett részt Magyarország ebben a játszmában. Ausztria azért lépett be a háborúba, mert Olaszország Trentót és Triesztet követelte. De Magyarországtól Olaszország semmit sem követelt! A két ország kapcsolata mindig rendkívül szívélyes volt, még attól az időtől fogva, amikor a magyar hazafiak Olaszországban kerestek menedéket az osztrák zsarnokság elől. Maga Kossuth is Torinóba ment élni és meghalni. Fiatalabb honfitársai, mint Türr tábornok, Garibaldi mellett harcoltak a Risorgimento küzdelmei során. Érthetetlen, miért kellett Magyarországnak részt vennie az Olaszország elleni háborúban.
Még felfoghatatlanabb, hogy egy nemzet egy olyan háborúban vett részt, amelyből semmit sem értett meg. Rendben, Szerbia közel volt. De hol volt Oroszország? Mi történt Franciaországban? Miért kellett Magyarországnak, melynek egy tengeralattjárója sem volt, szolidaritási nyilatkozatot tennie Németország mellett, amikor az kijelentette, hogy minden Angliába tartó amerikai hajót meg fog torpedózni? Rejtély! Legalábbis, ha a tudatlanságot rejtélynek nevezhetjük.
Ahhoz, hogy megértsük Magyarország viselkedését, Károlyi gróf, a későbbi magyar köztársaságbeli miniszterelnök emlékirataiból kell idéznünk egy részletet. A grófnak, az ország egyik leggazdagabb emberének, palotája és versenyistállója volt Párizsban. Legjobb barátai közt francia arisztokraták, generálisok is voltak. Így hát, amikor a háború kitörése Párizsban érte, ez nem okozott neki különösebb nehézségeket. Az első perctől kezdve világos volt, hogy Svájcon keresztül kicserélik őt néhány, a történelmi pillanatban a Kárpátokban vadászgató vagy Bécsben mulatozó francia arisztokratával. Károlyi gróf továbbra is nyugodtan alhatott palotájában, eljárhatott kávézni egy divatos helyre és természetesen olvashatta az újságokat, amelyek különösen érdekelték, hiszen a budapesti Felsőház tagja és Andrássy miniszterelnök veje volt. Egy napon megtudta - és talán kicsit meg is lepődött -, hogy a marne-i ütközet megállította a német sereg előrenyomulását és megsemmisítette a Kaiser abbéli reményét, hogy azonnal meglátogassa a versailles-i tükörtermet, ahol nagyapja birodalmát alapították. Kis idő múlva, az ígéreteknek megfelelően, megtörtént a nemesi csere. Hazatérése után Károlyi sietve felkereste apósát. "Hallottad, mi történt a marne-i ütközetben? Tudod, hogy ez egyszer ripityára verték német szövetségeseinket? Mit gondolsz, lehet, hogy ilyen szövetséges oldalán még el is veszhetjük a háborút? " A miniszter udvariasan elmosolyodott. "Drága fiam, úgy látom, megtréfáltak téged a párizsi kávéházakban, ám ha, amint látom, valóban aggaszt a dolog, közvetlenül Ludendorffnál fogok érdeklődni és néhány napon belül megtudjuk az igazat!".
A miniszter, igen lelkiismeretesen, elküldte kérdését, és valóban, néhány nap elteltével hivatta szeretett leányának férjét és megnyugtatta. Pátosszal teli hangon így szólt: "Kedves Mihályom, nyugodt lehetsz. A hazug francia sajtó áldozata lettél. Ludendorff becsületszavát adta, hogy a Marne partján nem volt említésre méltó ütközet. "
Apám beszélt a vasúti hivatalnokokkal, a minden állomáson jelenlevő angol tisztekkel, a jószándékú olaszokkal, akik ismerték az Isztria felé közlekedő kis helyi vasútvonalakat: indulásunk után egy héttel festői vonatunk megérkezett Fiuméba. Egy igen tanulságos harcmezőn, Gorizián utaztunk át - vagy talán nem tanulságos egy kisgyerek számára, ha saját szemével látja az ágyúzások eredményét? A legjobban a templomtornyon tátongó hatalmas lyuk döbbentett meg. Egy tucat szent tarthatta azt a tornyot, hogy ne dőljön le, mert alig maradt tégla, amin megálljon.
Mindezek után Fiume a békebeli Magyarországként hatott. A pályaudvar épen állt, előtte pedig kocsik vártak a fáradt utasokra, hogy kényelmes szállodába vigyék őket. A mi kocsink a Corso Deak-on hajtott végig - az első út, melynek névtábláján egy előttem ismeretlen olasz szó mellett magyar államférfi neve áll, aki talán éppen egyike volt azoknak, akik latinra fordították Kossuth beszédét és megalapították Fiume kikötőjét.

Danilo Kiš

2007-07-21T11:17:00.000+02:00

A HONTALAN

Variáns

1.

"1938. május 28-án Párizsba érkezett."

A latin negyed egyik szállójában nyittatott szobát, az Odéon közelében. Ez a szálló komor gondolatokat ébresztett benne, s amikor este eloltotta az éjjeliszekrény fölé szerelt lámpát, szobája szellemekkel népesedett be, körülöttük szállodai lepedők lengedeztek még mindig, halotti lepel gyanánt. Az egyik kísértetpár ismerősnek tűnt, s a hontalan uraság emlékezetébe idézte a költőnek és szerelmének alakját, amilyeneknek a költőről készült emlékalbumban látta őket: a nőt, Lédát, malomkeréknyi kalapban, amely beárnyékolja arcát olyképpen, mintha fátyol volna a szemén, ez az árnyék azonban nem kendőzheti el az éveknek és az érzékiségnek azt az alig látható görcsét, amely odagyűlt a szája köré; őt, a szerelembe és a betegségbe belerokkant költőt, azzal a bazedovkórosan dülledt szemével, amelyben még mindig egy cigányprímás szemének tüze ég. Hogy valaha Léda trubadúrja szállt meg ebben a hotelban, azt talán még egyedül ő tudja. Amikor megérkezett, megkérdezte a portást, hogy úgy 1909 körül vendégük volt-e egy ilyen s ilyen nevű költő... s kimondta a nevét. A fiatalembernek, az idegenszerű név hallatán zavarba esve, magának is az anyanyelvén szaladt ki a száján: "No comprendo, senor!" A hontalan uraság még egyszer meggyőződött róla, hogy a világot megosztó határok áthághatatlanok, meg hogy a nyelv mennyire az ember egyetlen hazája. S megragadva a kulcsot, mit sem késlekedve, második emeleti szobájába indult, felfutott a lépcsőn, mert az utóbbi időben hanyagolta a felvonókat.

2.

"Az életének erről az utolsó szakaszáról szóló híradások ellentmondóak. Egyesek szorongásaival vívódva látják, ahogyan babonás félelemmel hárítja el a felvonót, a gépkocsit, mások pedig... "

Az újságban olvasta egyszer, több mint húsz éve, hogy Pesten egy fiatalember a lifttel együtt lezuhant, az összeroncsolt tetemet ott találták meg a pincehelyiségben. Ez a réges-régi história az emlékezetébe vésődött, ott szunnyadozott, lappangott évekig, hogy aztán egy napon felszínre bukkanjon, akár a vízbe dobott hulla, amelyikről leszakadt a kőballaszt. Vele pedig néhány hónappal korábban történt a furcsa eset. Ott állt a liftajtó előtt az egyik berlini kiadó épületében. Megnyomta a gombot, s hallotta, amint a régimódi francia lift valahonnan a magasból, zakatolva megindul vasketrecében. Könnyű rázkódással, hirtelen közvetlenül az orra előtt egy feketelakkos koporsó állt meg. Lila színű selyemmel bélelve (melybe stilizált íriszek voltak beleszőve a fényes krepdesin fonákjaként), hatalmas velencei csiszolt tükörrel, mely olyan volt, mint egy kristálytiszta tó zöldülő felszíne. Ez az első osztályú temetéshez rendelt, a Deus ex machina láthatatlan erőitől irányított koporsó leereszkedett valahonnan a magasból, Kharón ladikjaként odaevezett, s most sápatag utasára vár, aki hóna alatt szorongatva A hazátlan ember című legújabb regényének kéziratát, dermedt-tétován ácsorog (és a vasrácson át, a tükörben szemléli a sápatag utast, amint tétován, kővé dermedten, a hóna alatt szorongatva legújabb regényének kéziratát, ott áll), és várja, hogy átkeljen vele, nem a "másvilágra", hanem csupán ide a sötét pinceépületbe, a közeli rosariumba és cinterembe, ahol éppen ilyenfajta szarkofágokban megüvegesedett szemű, eltévelyedett utasok alusszák örök álmukat.

3.

Miután a szobájába ért, ahol a portás már elhelyezte a poggyászát, a vendég először is rendbe rakta az asztalon kéziratait, majd hozzálátott, hogy lejegyezze az aznapi benyomásokat. A hontalan uraság az utóbbi években mind gyakrabban ír szállodai szobákban, éjszaka, avagy kávéházi műmárvány asztalokon, nappal.

4.

Sebtében papírra vetett egypár megfigyelést, egypár "Sildé"-t: az újságárusnőről, tányérból szürcsöli a levest, orrcimpája tövében pedig fillérnyi seb, eleven, nyílt seb tátong; a törpe asszonyról, aki többszöri kísérletet tesz, hogy felszálljon a vonatra; a pincérről, aki úgy ad össze, hogy a kisujja és a mutatóujja között tartja a ceruzát, mert a többi ujja hiányzik; a pattanásős portásról, a nyakán kelés van. Stb.

5.

Ugyanúgy megvetette a párbajozást mint a junker felfuvalkodottság tanújelét, akárcsak a falusi verekedést, az ökölharcot és bicskázást is. Hasonlóképpen gyűlölt mindenfajta kegyetlenkedést, abban csak a társadalom embertelenségének tükörképét látta. A testi rútság, és minden, ami abnormális az embereknél, a "normális" álcázott fonákjaként foglalkoztatta. Óriások, törpék, bokszbajnokok, cirkuszban mutogatott szörnyalakok metafizikai összefüggések egész láncolatát indították el benne. A szurkolók, a szurkolósereg fülsiketítő hangzavarában a magukból kikelt arcokat figyelte. S ott, a dühödt tömeg szorító gyűrűjében értette meg, ott érzett rá szinte testileg, hogy mit jelent egypár afféle elvont fogalom, mint közösségi érzület, vezér, eszme, aminthogy akkor értette meg annak a kenyérről és cirkuszról szóló szállóigének az értelmét is, amely - ugye - olyan magvasan minősíti a legújabb kori történelem egész alagsorát.

6.

Annak a költőnek, ott, a hazájában, emlékművet emeltek, és utcákat neveztek el róla, mítosza volt, nemzedékek sora istenítette, tisztelői voltak, akik az egekig magasztalták, csodálták verselését meg nyelvezetét, melyet a sajátős nemzeti szellem emanációjának tartottak; ugyanakkor halálős ellenségei is voltak, akik őt a nemzeti eszmények árulójának tekintették, olyan embernek, aki eladta magát a németeknek és a zsidóknak, a nemességnek és az uraknak, s akik kétségbe vonták bárminemű eredetiségét, a francia szimbolisták közönséges utánzójának kiáltották ki, hogy - mi több - plagizált is, Verlaine és Baudelaire verseit plagizálta, s mindenféle vádaskodástól meg rágalmaktól hemzsegő pamfleteket írtak róla.

7.

Édesapja, Aladár von Németh, mint a pesti Lloyd hajózási attaséja, egészen szerényen kezdte "diplomáciai" pályafutását, első állomáshelye pedig Fiume volt. A fiatal diplomata akkortájt nősült, bizonyos Dvořák Sophia nevű hajadont vezetett oltárhoz, s így a fiumei utazás az ifjú pár nászútja is volt. Ebben a konzuli-diplomáciai városban jött világra majdani "hontalanunk", aki egész életében magában hordozza a tengernek meg egy pálmának az emlékét, amely az ablakuk alatt hajladozott a bóra szélrohamaiban, mintegy eleven illusztrációjaként édesapja egyik kedvenc spártai bölcsességének, miszerint csakis az elemekkel való állandó harcban edződik meg az ember.

8.

Szobája padlóját szőnyegek borították, az ablakokon pedig, a birkaprém alatt, vászonredőnyök voltak, hogy megvédjék az erős napsütéstől. Télen hatalmas cserépkályha fűtötte a szalonokat, akkora, mint valami szecessziós katedrális. Ötéves korától kezdve, egészségi okokból meg a spártai szellem miatt a gyerekszobáját nem fűtötték; legfeljebb a dajkái feküdtek be a kiságyba, hogy egészséges paraszti testmelegükkel varázsolják kellemessé a súlyős tollneműt.

9.

Anyai dédapját (pofaszakáll, behajlított bal kezében félcilinder, jobbjával magas polcra könyököl; a polcon papírrózsák, vázában; lábánál hatalmas fajanszdog hever) Felldnernek hívták. Ezen a papírmasé rózsacsokros fényképen kívül igen kevés írott emlék maradt fenn róla, és mindig valamelyes bűntudattal emlegették a házban: "a megboldogult Felldner" (így , a vezetéknevén, és mindig odabiggyesztve, hogy a megboldogult). Hogy valami ősi vétek, eredendő családi bűn fűződött hozzá, az hétszentség. Azért olyan ritka a róla szóló irat, azért van csak egyetlenegy fényképe az albumban.

10.

Ez a kerek arc, melyhez oldalszakáll és nagy, fékété bajusz tartőzik, az író édesapja, nemes és nemzetes dr. Aladár von Németh, Hatvany Lajos társaságában ("aki Thomas Mann-nal és Romain Rolland-nal levelezett"). Ez pedig az író édesanyja (derűs arc koszorúba font, világős hajkorona alatt.) Emitt csónakázik a család, valamelyik folyón. A fénykép hátlapján: "Belgrád, 1905." A háttérben sejlő magas, tornyos várfalak a kalemegdani vár falai. - Erdei tisztás, a vendégek durván ácsolt asztal körül foglalnak helyét. A kisfiú az anyja ölében ül; mellettük Aladár vőn Németh uram, vadászpuskával, amelyet tusával úgy támasztott az asztalra, mint valami haramia; az asztalfőn vadászkalapős uraság; a hölgyék szintén kalapot viselnek; az urakon magyarős dolmány; "Dr. Aladár von Németh Őfelsége, III. Lajos bajor király társaságában. Pressburg/Pozsony." Egy kisfiú kerékpáron., Egyik kezével égy falon felfutó borostyánba fogódzik: "Budapest, Rakoczianum, 913." - Csoportkép, diákok tanáraikkal; Egon von Némethet nyilacska jelöli még: "München, Wilhelmgymnasium, 914." Stb.

11.

Korán megismerte a szerelem rejtjeles, titkos nyelvét. Ezt egy költőnek köszönhette. Tizennyolc éves korában, amikor fülig szerelmes volt égy német egyetemista lányba, fölfedezte, hogy énnél a költőnél minden szerelmi szituációra akad égy vers (a rajongásra, a csalódásra, a remegésre, a bánkódásra), s nekiállt fordítani őket. Lefordított így - teljesen á propos - körülbelül ötven verset, amikorra pedig ez a szerelmi ciklus német nyelven ragyogott és nyomdába került, a szerelem (stendhali nyelven szólva) a kristályosodás révén olyan pontra jutott, amikor a szenvedély tüze már csak pislákol és kialvóban van. Mindebből, ebből az egész ifjonti kaladból és szerelmi hevületből ez a műfordításkötet maradt, mint valami elnyűtt emlékkönyv. Meg regényeiben az a bíborszín árnyékolás, mély belengi a dolgokat, mondatainak lírai töltete, amire kritikusai felfigyeltek, bár nem minden fejcsóválás nélkül.

12.

Mindén ifjúkori szenzibilitás, különösén, ha képezik és zeneszeretetre nevelik - márpedig az ő esetében így volt-, hajlamos rá, hogy a test és a lélek zavaros buzogásait, a fiatalságnak ezt a lírai magmáját a tehetség korai jeléként értelmezze, noha, leggyakrabban, csak égy ifjúi szenzibilitás titokzatos rezdüléseiről van szó, a belső kiválasztású mirigyék és a szimpatikus idegrendszer rejtélyes együtthatásáról, a szervi adottságok és a lélek muzsikájának szimbiózisáról -ez az ifjúkor meg a lelki gazdagság adománya, s mivel rezdüléseit nézve a költészetre emlékeztet, könnyén összetéveszthető vele. Amikor pedig egyszer ennek a mágiának a hatalmába kerül - amely az évék során veszedelmes szenvedéllyé válik, akár a dohány meg az ital - az ember, most már ügyes versfaragóként, lankadatlanul tovább írja szonettjeit és elégiáit, hazafias és alkalmi zöngeményéit, pedig csak afféle motolláról van szó, amely valamikor fiatalkorunkban meglendült, s most csak a tehetetlenségi érőnél még a szokás hatalmánál fogva lódul még a legkisebb fuvallatra is, akár az üresen járó szélmalom.

13.

Akkor, amikor a Bildungsroman virágkorát élte az európai irodalomban, az írók pedig a főhős osztályeredetére alapozták művükét (a "mesélőre", aki mögött alig-alig módosított önéletrajz bújik még), s tették ezt szüntelen bűnbánatot tartva, megtagadva környezetüket, renegátságuk kínős hangsúlyozásával, vagy ellenkezőleg , annak a másik fajta vanitasnak a jegyében, amely az író népi származásával dicsekszik, s ekképpen élévé felmenti az eredendő bűn még a mindén é világi rosszért sorsszerűén viselt félélősség alól, és valamiféle isteni joggal ruházza fél, hogy bűntudat nélkül nevezhesse nevén a rosszat, ebben az időben is tehát, Egon vőn Németh tudatosan fosztja még művét az önéletrajzi elemektől. Szüléit és származását elhanyagolható körülménynek, mérő véletlennek tekintette, kifinomult ösztönnel ráérezve, hogy a társadalmi eredet elméletéből égy veszedelmes, új teológia sarjad, az eredendő bűn teológiája, mellyel szemben az egyén tehetetlenül áll, örök időkre megbélyegezve a bűn bélyegével, mélyét mintegy tüzes vassal sütöttek a homlokára.

14.
"Én a megboldogult Osztrák-Magyar Monarchia tipikus vérkeveréke vagyok: egy időben magyar is, horvát is, szlovák is, német is, cseh is, és ha tovább turkálnék az ősök között, s ha elemeztetném a vérem - manapság roppant divatős módi a nacionalisták körében -, abban, akár a folyómederben, cincár, örmény, sőt talán cigány és zsidó vér nyomait is föllelhetném. Én azonban nem ismerem el ezt a tudományt, a vér spektrál-elemzésének tudományát, melyet egyébként egészen kétes értékűnek, veszedelmesnek és embertelennek tartok, különösen napjainkban és ezeken a mi vidékeinken, ahol a talajnak és a vérnek ez a közveszélyes elmélete csak gyanakvást és gyűlölködést szül, s ahol a vér és a származás e spektrálanalízisét legszívesebben igen spektakulárisan és primitíven: tőrrel és revolverrel végzik. Születésem óta kétnyelvű vagyok; tizennyolc éves koromig magyarul és németül írtam, ekkor, miután németre fordítottam egy magyar költő verseskötetét, a német mellett döntöttem, mert az áll hozzám legközelebb. Én, uraim, német író vagyok; s a nagyvilág a hazám."

(Ebből a szövegből ítélve, amely egy 1934-ben adott interjúból való, a családi albumból megismert "megboldogult Felldner" alighanem az egyik olyan vércsoporthoz tartozott, amelyik a nacionalisák szerint ugyanúgy öröklődik, mint a szifilisz.)

15.

Így gondolkozott, s hogy így gondolkozott, a banálissal szemben érzett szervi ellenállásnak következménye volt. Mert a származáselmélet térhódítása, amely egyfelől a fajiságra, másfelől a szociális eredeztetésre mutatott vissza, azokban az években félelmetes méreteket öltött, s minden félreértés és minden új rokonszenv hivatkozási alapja lett: az egy közösséghez tartozás nagy eszméje leszállt a szalonokba és a piacra, egyként zászlaja alá toborzott bölcset és ostobát, széplelkeket és csőcseléket, olyan embereket tehát, akiket nem a közös hajlamaik, érdeklődésük, nem a rokonlelkűség fűzött össze, hanem csupán a faji és társadalmi származásnak ez a banális, giccses, veszedelmes elmélete. Egon von Németh művéből ezért maradt ki az önéletrajzi elem, mely mű - egyébként - felölelte az akkori Európa valamennyi rétegét: a nemességet, a nagypolgárságot, a középosztályt, az értelmiséget (származástól függetlenül), a kereskedőket és iparosokat, a tisztviselőket és funkcionáriusokat, a parazitákat és lumpenproletárokat, a munkásokat, a parasztokat, a nacionalistákat, a katonákat, a hagyománytisztelőket, a szociáldemokratákat, a forradalmárokat. A tanú legyen elfogulatlan, a tanú egyformán idegenkedik mind az egyik bűnbánatától, mind pedig a másik előítéleteitől.

A HONTALAN

Variáns

A hontalan uraság, az apatrida, a kozmopolita - már ahogyan a hazai lapok nevezték - április derekán befutott Amszterdamba, miután jókora vargabetűt írt le Olaszországon, Jugoszlávián és Magyarországon keresztül. Pesten még látni szerette volna idős, beteges édesapját meg hát egy kis európai levegőt szippantani, hogy némileg megbízhatóbb és életesebb anyagot találjon Isten veled, Európa című új regényéhez. Abban a tudatban búcsúzván édesapjától, hogy valószínű-leg nem látja többé az életben, Pestről érkezett tehát Amszterdamba, ahol aztán bizonyos Lange úrral, a kiadójával tárgyalt, ugyanazzal, aki egy évvel korábban az első regényét is kiadta német nyelven.

*

Van der Lange úr azok közé a fiatal könyvkiadók közé tartozott, akik egy pillanatban a maguk irodalomszeretetét, talán a tehetségüket is - hirtelen elhatározással - a kétes értékű írói hírnévnek hátat fordítva a sokkal kecsegtetőbb könyvkiadás, olyan könyvek kiadásának a szolgálatába állítják, amilyeneket jómaguk is szeretnének (talán tudnának is) írni. Mivel atyjától egy kis kölcsönkönyvtárat örökölt, amely mellékesen könyvkereskedés meg papírkereskedés is volt, Van der Lange úr egy napon könyvnyomtatásra adta a fejét, sorra kiadta barátainak könyveit, miután a saját verseit viszont, nem minden szívfájdalom nélkül, a tűzbe vetette. A német irodalom szerelmese volt, elsőnek Heine rontotta meg a költői ábrándozás átkával, s megtanította felismerni a különbséget a líraiság meg az irónia között, valamint a kettőnek egymáshoz való leheletfinom viszonyulását-olyan művészet ez, amely ritka madár mind az írók, mind pedig az olvasók körében. A harmincas években, amikor a német írók mind nehezebben találtak kiadóra hazájukban, mert úgy ítéltettek meg, hogy nem eléggé hatja át őket a nemzeti szellem, vagy pedig vér szerinti örökségük mételyezettjei - Van der Lange úr német emigránsok kiadója lett, egy pillanatra sem tagadva még ízlésbeli vonzódását. Az írók nemcsak kiadóra leltek személyében, hanem baráti jó szót és bátorítást is kaptak tőle. Egyszóval, azok közé tartozott, akiket a siker, a pénz és a hírnév még nem tett gőgössé és megközelíthetetlenné, s akik immár rutinszerűen végzik dolgukat, az írókat pedig sarlatánoknak és munkakerülőknek tekintik, akik ahelyett, hogy tisztességes foglalkozás után néznének, csupa bizonytalan és értelmetlen dologgal foglalkoznak.

*

Ha nem lettek volna az újságok (a hontalan uraság kora reggel átlapozta őket a szálló éttermében), amelyek fegyverkezésről, szédítő áremelkedésekről meg munkanélküliségről, diplomáciái tárgyalásokról és valamiféle ideges sietségről cikkeztek, itt, Amszterdamban, az ember azt hihette, hogy még mindig abban a jó öreg Európában él, a háborús veszély pedig, München, a Reichstag felgyújtása, mind-mind csak lázálom, és a beteges érzékenység rémképei. Van der Lange úr, a könyv kiadója, akinek erős állkapcsai felett nyugodt, jóságos szempár ült (mintha arcának ezt az alsó részét a civilizáció évszázadai választották volna el a többitől) feketekávé és konyak mellett úgy cseverészett vele, mint egy távoli szigeten. Van der Lange úr egészen jól ismerte a németországi helyzetet, s szigorú önfegyelme ellenére, mély mérsékletre és hidegvérre inti az embert, ami nemcsak a jólneveltség, hanem egy magasabb fokú műveltség jele is, a beszélgetés során nem kis aggodalmának adott hangot a német kultúra sorsát és Európa jövőjét illetően. Ami magát az ügyletet illeti, azt is a reális és józan ítélőképességű ember előzékenységével bonyolítotte le, s a hontalan úrral olyan szerződést kötött, amellyel egyik félnek sem kellett elégedetlenkednie. Amikor azonban ez utóbbi, személyes tapasztalatainak tükrében, azaz mint tanú, feltárta előtte a "német helyzetet", Van der Lange úr mélységesen elszomorodott, olyképpen, mintha a tulajdon szülőanyjáról hallotta volna a lesújtó igazságot, amit nehéz megcáfolni.
*

Egy ideges, lehangolt Európával a háta mögött, ahol szónokokat és demagógokat hallgató emberek tolongtak az erkélyek alatt, ahol az utcákon katonák meneteltek díszlépésben, a stadionokban pedig százezres tömegek őrjöngtek, a hontalan úr úgy érkezett Amszterdamba azon a derült, áprilisi reggelen, mintha egy más égitestre csöppent volna. A piaci kofák rekedtes, ám derűs hangon kínálgatták portékájukat, évődésükben nyoma sem volt szorongásnak, a háziasszonyok még ficánkoló halak között válogattaka standokon, a fiatalemberek teljesen civil módra, lassan és komótosan hajtották kerékpárjukat, a napfényben megcsillantak a küllők. A piac tőszomszédságában előkelő hintóra emlékeztető, narancsszínűre mázolt, hatalmas verkli állt, valami egyveleget nyekergett. Két fehér kendős, népviseletbe öltözött kislány, sárga klumpákban, vöröskeresztes bádogszelencéket nyújtogatott a járókelők felé. A csatornákon békésén úsztak a hajók, a kifeszített kötéleken tarka alsónemű száradt, a fedélzeten valaki kanáritrillákat csalogatott elő szájharmonikájából... Az alacsony, függönytelen ablakok mögött asztalnál ült a család párolgó lábas köré telepedve: derűs pillanatkép a családi idillről, akár a holland mesterek vásznain.

*

A hontalan uraság itt, Amszterdamban, a csatorna közelében lévő egyik eldugott, szűk sikátorban fordult be a jóshoz, ahová a túlzottan tolakodó, bár tagadhatatlanul fantáziadús cégér csalogatta be: "Mi vár Önre holnap? Ezt csak a Mindenható és a Sátán tudja. Még a tanítványuk, Gottlieb úr." Stb.

*

Belépett az ajtón, majd miután félretolta a nehéz plüssfüggönyt, vöröses félhomályban találta magát, mely fényhatást egy oldalt elhelyezett, piros ernyőjű lámpa árasztotta. Amikor tekintetével végigpásztázta a helyiséget, amely üresnek látszott, némi csalódást érzett, úgy tetszett, valamiféle lélektani déja vu-t él át, mintha mindezt már látta volna valahol. Igen, látni akarta az "extra mágust", de ezt mindenekelőtt hivatásából eredő kíváncsiságból teszi, hogy képet alkosson magának róla, s ha szüksége lesz rá, elővegye. Azonban már itt, itt az ajtóban, eszébe villant az ötlet, hogy erre a "mágusra" bízza, hogy a jövőjéről döntsön, miután minden más eszközt: barátainak, lelkészének tanácsait s minden egyebet megpróbált.

*

Most a gyorsvonat másodosztályán ült, és eltűnődött, mit mondott Gottlieb úr, az "extra mágus". Még mindig a fülében cseng tisztességes németséggel megfogalmazott mondata: "Paris ist eine endle Chanse... Ja, ja. Endle..." Ha mindezt előbb, úgy két-három évvel korábban hallja, ügyet sem vetett volna rá...

*

Miközben különösebb cél nélkül, sebtében papírra vetette megfigyeléseit mindezekről az emberi torzulásokról, erről az egész fertőről, a hontalan úr maga is tudatában volt annak, hogy itt az irodalom mégiscsak másodlagos, akármennyire igyekezett is úgy feltüntetni a dolgot, mintha tisztán az emberi megnyilvánulások iránti szakmai érdeklődésről volna szó; alkalmasint, gondolta, alkalmasint úgy lesz, hogy mindez inkább egyfajta ördögűzés, része annak a fóbiának,amely nem engedi, hogy beszálljon a liftbe, annak a minden ismeretlennel szembeni szorongásnak, amelynek az irodalom is csupán ördögűzésül szolgál. Mert - végtére is - ha szüksége lesz egy ilyen figurára, mindez készen fog kipattanni emlékezetéből, még mielőtt fellapozná füzeteit és. noteszeit, az pedig, amit most tesz, inkább afféle abrakadabra a szemmel verés meg a balvégzet ellen. Mert neki egészségre van szüksége, neki is élnie, méghozzá egészséges, normális életet kell élnie, mert itt áll előtte befejezetlen műve - s minden más ennek van alárendelve, minden.

*

A hontalan úr öt órakor hagyta el a szállodáját. Az ajtóban egy pillanatra megállt, az eget kémlelte, majd elővette zsebóráját: "A marquis pontosan ötkor lépett ki az ajtón", mormolta magában.

*

Az ütés oly meglepetésszerűen, annyira váratlanul érte, hogy apatridánk nem érezhetett semmi mást, mint csupán átható fájdalmat a tarkóján, az alkonyati szürkület pedig hirtelen úgy kivilágosodott, mintha villám csapott volna le a közelében. Nem, a mennykő a tudatában villant, hatalmas, félelmetes lángjával az egész életét bevilágította, hogy azután hirtelen elsötétedjen a világ. A végtagjai egyszeribe eltávolodtak a testétől, úgy, mintha valami láthatatlan erő leszakította volna a törzsről. (Erről a rémes érzésről, hogy a végtagjainkat valami ellenállhatatlan erő tépi ki testünkből, bizonyos analógia alapján alkothatunk fogalmat: egyszer, amikor a székén hintázott, az ülőalkalmatosság felborult, s ön a betonpadlón találta magát tótágast, miközben a kezemeg a Iába egy pillanatra eltávolodott a testétől, kiszakadt a helyéből, ön pedig egypár másodpercig megkukulva, mert a hang a torkába szorult, mozdulatlanul hevert a padlón.) S hát ez a villanás, mely fáklyaként fellobban, mielőtt az utána érkező hatalmas szélroham végleg kioltja, ez a teljes sötétséget megelőző ragyogás a legtávolabbi pont, ameddig ön nyomon követheti a hontalan urat. Ezután (mint Yourcenar asszony mondaná) nincs tovább. Ez a tapasztalat még nem adatott meg nekünk. És nem is fog soha.

*

Önök, uraim, azt szeretnék, hogy mutassam meg a szülőházam? De hát az anyám a fiumei kórházban szült, azt pedig már lebontották. Nem lesz alkalmuk, hogy emléktáblát helyezzenek az otthonomra, mert tán az sincs meg. Vagy pedig kény

telenek lesznek három-négy táblát is fölavatni különböző városokban és különböző országokban, de ebben sem igen lehetnék segítségükre, mert nem tudom, hol állt a szülőházam, nem emlékszem már, hol töltöttem a gyermekkorom, alig-alig tudom, milyen nyelven beszéltem. Amire emlékszem, mindössze néhány kép: lengedező pálmák és oleanderek valahol a tengerparton, a rétek között szürkészölden folydogáló Duna, egy kiszámoló versike: an-tan-ténusz, szó-raka-ténusz...

BORBÉLY János fordításai

( A Hontalan c. novellát és annak variánsát, valamint Mirjana Miočinović erre vonatkozó jegyzetét az újvidéki Híd c. folyóirat 1992. októberi számából vettük át. )

„Az Új temető kápolnája előtt, Danilo Kiš ravatala fölött a különös októberi szélcsendben hullongálltak a falevelek a teljesen valótlan alkonyatban, az Úr 1989. esztendejének indián nyarán, október 19-én. A kápolna lépcsőjén a kórus angyalhangon énekelt: Halleluja, halleluja, dicsőség néked Uram... " - írja Predrag Čudić.
Danilo Kiš egyébként arról ábrándozott, hogy hazatér; nem számolja fel párizsi otthonát, de sokat lesz itthon. Végel László a tanú rá, hogy visszakívánkozott Párizsból Belgrádba. Állítólag ellenállást akart kifejteni a nekilendülő nacionalizmussal szemben.
Ószláv temetési szertartás, tizennyolc pravoszláv pópa, sűrű tömjénfüst.
Nekrológok a Politicában. A kommunisták és az írókollégák részvétnyilvánításai. Slobodan Milošević gyásztávirata. Nekrológok a külföldi sajtóban.
Borislav Pekić, a régi jó barát 1990. április 12-én szólásra emelkedik az Akadémia emlékülésén. Hátborzongató megemlékezésében több ízben is gyilkosságnak mondja Danilo Kiš halálát:

„Az apját megölték. Ez tény volt. Miért érdemelte volna meg a fiú, hogy vele másként bánjanak? A faját kipusztították. Ez is tény volt. Miért járt volna jobban valaki, aki hozzájuk tartozik? Az embereket, tény, gyilkolták körülötte. Ő mért kerülte volna el ezt?
Tudta tehát, hogy elkerülhetetlen. Hogy a menekülés nem segít, és nincs apelláta. Így hát azt választotta, ami egyedül maradt számára. Készülődött az utolsó földi találkozásra, kereste a halált. Felrémlettek körülötte emberi körvonalai, szinte minden emberi cselekedetben megpillantotta a halált. A múltban is kereste, természetes halálban reménykedve, mellyel, ha megismeri, amiként ismerte a virágok őszi halódását, megbékélhetne, Önsajnálat és ellenállás nélkül.
De valódi halál helyett mindig - gyilkosságra bukkant. S a gyilkosságok mögött embereket, az emberek mögött aljas szenvedélyeket vagy nagy eszméket talált.
Megértette, hogy az emberi világban alig egzisztál a halál. Hogy mi nem halunk, hanem meggyilkolnak bennünket.
Ezzel definitíven ráismert a sorsára. Tudomásul vette az ítéletet, amit még nem hajtottak végre. És tudatában volt annak, hogy élete ajtajában ott várja a hóhér, késsel a kezében. Az igazság tudójának iróniájával betegségnek nevezte a hóhért, de tudta, hogy ez nem az ő betegsége, hanem a mi betegségünk, amitől ő csak meghal.
Mert csak az áldozat tudja a való igazságot. Tudja, hogy ki és mi öli meg. Tudja, hogy meg fogják ölni, és azt is, hogy miért. Csak azt nem, hogy mikor.
Most már ezt is tudjuk.
Azon a napon, amelyre nem akarok emlékezni."
Aki ezeket a végtelenül keserű sorokat írta, és az Akadémia szemébe mondta - a szerb Akadémiáéba, mely, ne feledjük, tényleg a kezdeményező szerepét vállalta a hamarosan történelmivé terebélyesedő, népirtással és tömeggyilkosságokkal járó eseményekben - nemsokára szintén halott lesz. Öt Londonban éri a halál. A másik jóbarát, Mirko Kovač, miután fejbe vágták és megfenyegették, örökre elhagyta Belgrádot, és Isztriára költözött. A harmadik jóbarát, Filip Dávid elvesztette a kenyérkereső állását, de végig kitartott a fővárosban, és Milošević alatt az értelmiségi ellenállás részvevője és egyik oszlopa volt.
Az elkövetkező tíz sötét év távlatából Borislav Pekić 1990-ben mondott szavai nem is olyan túlzóak
„Borisz Davidovics sírja ennek ami századunknak és ennek a mi életünknek a síremléke. Ezért nem egyéni sír, hanem a mi tömegsírunk. Oda tért meg Danilo, hogy csatlakozzon azokhoz, akiket előtte öltek meg, s hogy bevárja azokat, akiket a jövében ölünk meg."

No és hol az Igazság
Kinek van igaza kérdem
Talán nincs is egy igazság
Ez szofisztéria játék
Valóság amelytől mindez függ
( Danilo Kiš )

Henry Moore: Király és királyné

2007-07-21T11:16:00.001+02:00

King and Queen, Dumfriesshire, Scotland

ülnek a tájban
ülnek a tájban
mozdulatlanul
súlyos kezük ölükbe ejtve
mögöttük dombok mezők
nézik a felhőnyájak vonulását
Nap Hold csillagok gyúltát hamvadását
hallgatják némán
lábuk előtt a víz
torlódó szerteporló hullámainak robaját
kerekre-koptatott
kavicsok ovál kagylók koccanását
párban örökké
szikár meztelen testüket kitárva
szélnek hónak esőnek
szembefeszülve
az idő meg-megújuló
lovasrohamaival
fejükön a korona rezdületlen
ülnek a tájban
ülnek a tájban
felmagasodva ősi
nyugalomban király királyné

HENRY MOORE